Egy hatvanöt évvel ezelőtt kirobbant, majd vérbe fojtott, mégis dicsőséges forradalom emberek százezreinek változtatta meg gyökeresen az él...
Egy hatvanöt évvel ezelőtt kirobbant, majd vérbe fojtott, mégis dicsőséges forradalom emberek százezreinek változtatta meg gyökeresen az életét azzal, hogy hazájukat kényszerűen elhagyva új otthonra találtak a világ szinte minden szegletében, ahol segítőkész emberek nyújtottak nekik önzetlenül baráti jobbot.
Aztán, amikor végre úgy hozta az Élet, hogy visszatérhettek szeretett szülőföldjükre, beszélni kezdtek arról, hogy milyen is volt megélni mindazt a szörnyűséget, amit Ők akkor, ott mégis csodának, dicsőségnek éltek meg. Milyen volt harcolni – reménytelenül is – egy eszméért, a zsarnokság ellen, amit csak azok értettek, akik elszenvedői voltak. Mi, akik még meg sem születtünk akkor, vagy épp csak ráeszméltünk a világra, egyre nagyobb érdeklődéssel hallgattuk ezeket a visszatérőket.
Gyulán, ebben a Magyarország legdélibb csücskében található városban élő emberek találkozhattak – ha kellően nyitottak voltak az igazságra – néhány visszatérővel. Ilyen volt Czene Ferenc és Neszlényi Pfeiffer Judith is, akik megteremtették térségünkben a „forradalom kultúráját”. Egyikük új hazát épített a házában, másikuk ikonként követte édesapja örökségét.
Pfeiffer Ede Sándor, a kiváló zenepedagógus, hegedűművész 1935-ben – az akkori kultuszminiszter felkérésére – érkezett Gyulára, hogy megszervezze a Viharsarok zenei életét. Előbb Gyulán, majd Hódmezővásárhelyen és Orosházán tette le a zenei oktatás alapjait. Gyulán született meg – második gyermekeként – fia, Ede János, aki az elnyomás éveinek borzalmait átélve egészen fiatalon írta meg – 16 nyelvre lefordított, világsikert aratott – könyvét A kommunizmus gyermeke címmel. Korábban Budapesten született lánya, Judit édesapját követve a zenei pályát választotta és vált kiváló zongoraművésszé, zenepedagógussá.
Pfeiffer Ede Sándor zenei szervezőmunkája végeztével 1941-ben családjával visszatért Budapestre, ahol az egykori Magyar Zenede hegedű tanszakának vezetője lett. A II. világháború, majd az ’56-os forradalom – oly sok sorstársával együtt – lehetetlenné tette a család magyarországi életét, ezért Bécsben menedékjogot kértek és kaptak az amerikai követségen.
Czene Ferenc 1990-ben az első szabad választás okán tért vissza szülőhazájába, töretlenül bízva abban, hogy végre egy tollvonással szavazhat arra a szabadságra, melyet kényszerűen választott második hazájában, az Amerikai Egyesült Államokban megélt. Végtelenül komolyan vette ezt a küldetését! Házat épített, amely az évek, évtizedek alatt mindazok otthonává vált, akik ugyanúgy szomjazták a gondolatok szabadságát, mint Ő. Pártoktól, eszméktől függetlenül mindenkit befogadott és meghallgatott, tiszteletben tartva minden véleményt. Háza a „szabad gondolatok otthonává” vált, ami egyik barátja, prof. dr. Tőkés Zoltán megfogalmazása nyomán fel is került otthona homlokzatára.
Czene Ferenc és Pfeiffer Ede Sándor élete az Amerikai Egyesült Államokban forrt össze, ahol mindketten menekültként, de hazájukat lélekben soha el nem hagyva éltek. Pfeiffer Ede Sándor 1976-ban ugyan elhunyt, de lánya, Pfeiffer Judith zongoraművész, zenepedagógus felvállalta édesapja örökségét és 2001-től Gyulán, a Gyulai Zenei Napok létrehozásával fiatalok sokaságát juttatta a zene által átélt öröm és siker élményéhez. Czene Ferenc házában számtalan fiatal zenész élte meg ezt az élményt.
2021. október 23-án erre a két nagyszerű emberre emlékeztünk mi, akik Tőlük hitelesen hallottuk az ’56-os forradalom történetét, jelentőségét. Koszorút helyeztünk el Pfeiffer Ede Sándor emléktáblájánál a gyulai első zeneiskola épületének falán, majd Czene Ferenc sírhelyénél, amely az általa épített házban lelt otthonra.
A meghitt, baráti találkozón felolvasásra kerültek – Klinkovics Márta tolmácsolásában – Neszlényi Lászlóné Pfeiffer Judith ünnepi gondolatai, melynek egyik legfontosabb üzenete ez volt: „ …Ma történelmünk aranybetűs napját ünnepeljük nem csak Gyulán, de a világ minden magyar közösségében, Los Angelestől Zimbabvéig, mert ott is élnek magyarok. […] világhatalom vagyunk: kis ország, de határok nélküli NAGY NEMZET!”
Ezt követően Varga Árpád Zsolt – aki dokumentumfilmben örökítette meg Czene Ferenc életét – felidézte Los Angelesben és Magyarországon Czene Ferenccel átélt élményeit. Beszélt hozzá fűződő barátságáról és arról, hogy hogyan változtatták meg világlátását a vele folytatott beszélgetések. A Születés jogán című díjnyertes dokumentumfilm bemutatta Czene Ferenc szülőfalujától egészen Los Angelesig a főhős minden életszakaszát, megrendítő őszinteséggel feltárva azt.
A megemlékezés záró akkordjaként Nagy Mária felolvasta Márai Sándor: Mennyből az angyal című versét.
A jelenlévő baráti társaság kötetlen beszélgetéssel zárta az eseményt, emlékezve a két igaz magyarra 2021. október 23-án – 65 évvel a legutóbbi forradalom után. Bennünk – nekik is köszönhetően - biztosan tovább él ’56 üzenete.
Tölgyesi Ágnes, Magyarország, Gyula
Fotók: Varga Árpád Zsolt, Tölgyesi Ágnes
Nincsenek megjegyzések