(Szózat nélkül) Trianon átka, népem szégyene Sorsom, ki döntötte így el Kitaszított kutyaként Magyarnak halni kell? Ki tudja, hol van a régi...
(Szózat nélkül)
Trianon átka, népem szégyene
Sorsom, ki döntötte így el
Kitaszított kutyaként
Magyarnak halni kell?
Ki tudja, hol van a régi hon,
Hol ma is átkos vér folyong
Mégis élni, élnem kell,
Az ősi földről könnyek közt futni el?
A sors mely üldöz és ver
Ma is idegen kezekben hever.
Hogy szenvedtek ősatyáink
Bár ne látnák ezt unokáink.
Nem keresnék, hol van a hon
Ha boldogan élhetnének otthon,
Magyaré volna a magyar föld,
Világverte vándor, – idegen föld.
Otthon sírna vagy nevetne
Verítékes kenyerét keresve
Nem álmodná, hol van a haza
Honnan, hova menjen haza.
Építné az építhetőt
Istentől kérve hozzá erőt
S boldogan pihenne meg lelke
Odahaza, magyar földbe temetve.
Nincsenek megjegyzések