Június utolsó hétvégéjén a Homo Novus (Segesvár) és a Szombathelyi Nagycsaládok Országos Egyesülete által a Székelyudvarhelytől 20 kilométe...
Június utolsó hétvégéjén a Homo Novus (Segesvár) és a Szombathelyi Nagycsaládok Országos Egyesülete által a Székelyudvarhelytől 20 kilométerre Zeteváralja szomszédságában fekvő Ivo-n szervezett négy napos rendezvényt.
Elvitathatatlan tény, hogy a székelyföldi rendezvényeknek (pl. Makfalván a Székely Majális) nagy vonzóereje van, de a Homo Novus kezdeményezte összejövetel a páratlan kezdeményezések sorában áll. A Segesvári Napok emlékrendezvényeinek ismeretében is a legjelentősebb össznemzeti szervezők közé nőtte ki magát ez a szervezet. A Makfalvi Majális árnyékában bár, de nélkülözhetetlen események közé emelte a magyarországi és erdélyi magyarság találkozási lehetőségét.
E sorok írója szűkebb pátriája Gyöngyös és körzete, Eger és Mezőkövesd szemüvegén át nézte, élte át és írta meg ennek a négy napos együvé tartozásnak eredményeit.
A Szent Korona elemeinek installációja
 |
| Elekes Gyula és Szíki Károly |
Szent István és kora - így hirdették meg Elekes Gyula tűzzománc művész bemutatóját. Az installáció az ő ötlete volt. Évek óta tart foglalkozásokat Székelyudvarhelyen, melyeken a gyerekek a Szent Korona kicsinyített mását készítik el, s közben megismerik történetét. Idővel elgondolkozott: lehetne egy monumentálisabb installációt is készíteni, mely a felnőttekhez is szólna.
Amikor az ötlet kirobbanásáról kérdeztem, ennyit szólt: Arra gondoltam, hogy átlátszó anyagból kellene elkészíteni, hogy a behatoló napfény élményt adjon: olyan legyen, mint egy üvegablak. A megemelt korona alá egy ajtón be tudnak menni a látogatók. Itt lehet elolvasni a történetét.
Az Ivóban felállított installáció előtt állva a bemutató beszédében elmondta, hogy a zománcképek kiket ábrázolnak, ők miért fontosak. A külső rész bemutatja a korona hányatott sorsát és a királyokat, akiket e koronával beavattak.
(Elekes Gyula a marosvásárhelyi Művészeti Líceum grafika szakán végzett 1979-ben. 1980-tól zománcozik, 1990 óta rendszeres résztvevője a kecskeméti Nemzetközi Zománcművészeti Alkotótelepnek, illetve ösztöndíjasként az Alkotóműhelynek. Zománcművein szülőföldjének, a Székelyföld népművészetének (festett kazettás mennyezetek, székelykapuk) motívumvilágát és annak szimbolikus tartalmait dolgozza fel, értelmezi újra. Munkái magasfokú iparművészeti igényességet tükröznek.)
Nem közömbös számára, hogy saját műveinek és a nemzeti ereklyéknek üzenete eljusson a fiatalokhoz, a látássérültekhez és a románokhoz is. Ennek érdekében különböző technikákat dolgozott ki, valamint a kiállított műveket miden esetben ellátja románra fordított információkkal is. Jó, ha tuják, mi a magyar történelem és kultúra hiteles változata.
Meghívást kaptunk a székelyudvarhelyi és fóti kiállításaira és egy matyóföldi kiállítás lehetőségét vetettük fel. Rendkívül inspiratív volt ez a találkozó, amely kezdete lehet annak, hogy újabb területen kapcsoljuk össze nagyszerű nemzetünket, tehetséges fiait.
Matyó földről és az egri várból jöttünk
Ezzel a címmel hívták össze a szervezők a megjelenteket Sebe Imre mezőgazdasági szakmérnök, Szíki Károly színművész és Pázmándy László költő műsorára, melynek keretén belül bemutatták a Sebe Imre által szponzorált, s már két kiadást megélt Amiért a harag szól című Trianon könyvet, valamint Szíki Károly TRIANON-HALÁLBÉKE című legújabb művét. A bemutató keretén belül Pázmándy László e témában írott saját verseit olvasta fel. A rendezvényt színesítette, hogy Szöőr Anna pszichológus-jogász a Hímezz magyarra mozgalom hagyományőrző termékeiből mutatott be néhányat, - a rendezvény témájához illően - matyó mintás termékeket.
A Szíki Károly vezette delegációktól már megszoktuk az elmúlt 40 évben, hogy az erdélyi és anyaországi magyarok kapcsolódási pontját keresi és indít útra valami új szellemiséget. Most a Trianon-téma megrázó felelevenítésén túl a matyók és székelyek együvé tartozását, közös élményvilágát tartotta vonzónak, hogy azt be is mutassák. Ebben alanyi jogon Sebe Imre volt illetékes, akinek vargyasi gyökerei vannak, s bár Mezőkövesden él, alkot, alig várja, hogy visszautazzon és újabb magvakat vessen el a vargyasi földbe.
A föld mindvégig motívum maradt ebben a négy napban, mert Kiss Mátyás fafaragó népművész jóvoltából a 64 vármegyében összegyűjtött és összekevert földből útjuk minden állomásán egy üvegcsébe zárt összetartozás-földet átadtak.
A délelőtti teltházas rendezvényt Szíki Károly és Sebe Imre könyvdedikációja zárta.
Vargyason a Makovecz templomban és őseink nyomában
A délelőtti program után e sorok írója és a csapat többi tagja a Sepsiszentgyörgytől 57 km-re északnyugatra, Baróttól 9 km-re északnyugatra, a Persányi-hegység keleti előterében, a Vargyas-patak mellett fekvő Vargyasra vették az útjukat, ahová már hetekkel korábban bejelentkezett Sebe Imre, akit nem csak életgyökerei húzzák vissza, de a szíve és adakozó kedve is.
Vargyast ma 1947 főből 1912, azaz 99,3 százalék magyar népesíti be. Olyan békésen húzódik meg a dombok között, hogy azt gondolhatná az ember, elvolt ez a település az évezredek alatt, mint „befőtt a polcon”. Pedig ez egy csöppet sincsen így. A történelem óriási viharokat hozott ide, de a legújabb kori választások is keverték itt a port, hangos összecsapások helyszíne volt Vargyas. Na, nem a románok háborogtak, s jöttek be furkósbottal, hanem a politikai szervezetek feszültek egymásnak, s gyűrték egymást a szavak fegyverével. Most nyugodt emberekkel találkoztunk, remélve, hogy a hamu alatt nincsen parázs.
A képviselőtestület a rossz minőségű szerpentines út miatt a pár perccel megkéső delegációt a legjobb pálinkával és terített asztallal várta.
Imets Lajos polgármester komolyan véve az anyaországi látogatást, felkészülten egy fogadó-beszédet tartott, amelyben hangsúlyozta a látogatás fontosságát. Elmondta, hogy korábban EMNP-s színekben töltötte be az alpolgármesteri tisztséget, négy évvel ezelőtt is indult a helyhatósági választásokon, ahol, ha egy kevéssel is, de alulmaradt a másik jelölttel szemben. Oknak azt jelölte meg, hogy akkor hiányzott a csapat, a lelkesedés és a kitartás.
(Később, már a város bemutatása során személyes beszélgetésen elmondta, hogy közel két évtizede belső harcok folytak a helyi RMDSZ-frakción belül, ezért tudtak az ellenzéki erők éket verni az emberek közé, bomlasztani és rombolni. Most már, hogy polgármester, elsősorban a közhangulatot szeretné javítani a községben, azt szeretném elérni, hogy a polgármesteri hivatalban a közbeszéd ne a csatározásról szóljon, hiszen Vargyas lakossága összefogásra predesztinált. Minden jóhiszemű embert várt a csapatba.) Ma ő a polgármester.
Mi pedig a támogatni szeretnénk Vargyast! - jelentette ki szándékát Sebe Imre, aki a Mezőkövesd közelében elterülő Dollárhegy elhagyatott területeinek felvásárlásával, életbe rázásával bizonyította már, hogyan kell beindítani valamit és termőre fordítani. Így tartja ezt a családi gyökereket adó Vargyas fejlődésének okán is. Rögtönzött mini-előadást követően, melyet Pázmándy László és Szíki Károly tartott, átadták a kétféle Trianon könyvet, a Kiss Mátyás által 64 vármegyéből gyűjtött földet, valamit a Bartha Béla által adományozott, Máriaremetén őrzött Dr. Molnár Gyula mariológus könyveit.
Ilkei Ferenc, a korábbi polgármester történelmi áttekintőjében kitért arra, hogy a települést már 1332-ben említik. Területét már a rómaiak is ismerték. Fellelhetőek Hagymás várának maradványai. Ettől nem messze a Rika-erdőben kör alaprajzú kora középkori vár romjai láthatók, melyet a nép Attila várának nevez, melynek közelében temették el Réka királynét. A falutól délre a Szenti mart nevű határrészen egy régi templom alapjait tárták fel, melyet az egykori Szentmárton templomának tartanak.
Számos látnivalója közül ajánlotta megtekintésre a fafaragó népművész Máthé Ferenc és a bútorfestő-fafaragó Sütő család kiállítását, a Súgó-patak völgyében 56 m hosszú barlangot, a Súgólikat, és ha szomjunkat kívánjuk oltani, arra az alsó bárói udvarban feltörő ásványvizet ajánlotta.
 |
| Vargyas Makovecz tervezte református templom |
 |
| Vargyas- Dániel kúria |
A találkozó vége, mint oly sok székelyföldi látogatás, nem sokban tért el a kezdéstől, most is pálinka kóstolgatással zártuk Ilkei Ferenc birtokán.
Nagy szavak helyett csak könnyek és fogadkozások zárták ezt a felemelő találkozást: találkozunk, mihamarabb összejövünk újra!
A Madarasi Havasokban magasra száll a lélek és az ének
 |
| Madarasi - Hargita |
A Madarasi a leglátogatottabb hegycsúcs a Hargitában. Az északnyugati oldalon, 1650 méteren található a Madarasi-Hargita menedékház, amelyet 1941-ben építettek a magyar kormány támogatásával. A csúcsról döbbenetesen szép kilátás nyílik a környező hegységekre és medencékre. Ez Székelyföld legnépszerűbb síközpontja.
A menedékháztól a csúcs még egy órányi járásra van, kevéske meredek szakasszal. Misztikus hangulat fogadta azokat, aki felkapaszkodtak: apróbb-nagyobb kőhalmok és kőfeliratok, keresztek és kopjafa-erdő. Mondják: nem is járt Székelyföldön az, aki a Szent Hegy csúcsán nem vetette meg a lábát.
Az oláh-agresszorok által összetört márványtáblákat és ledöntött kopjafákat megigazítva, helyreállítva, a turul szobor mellé összegyűlve felhangzott a Magyar- és Székely Himnusz, valamint a Szózat, és szép lassan megindult a tömeg vissza a meredek hegyoldalon. Egy szusszanás, egy korty Csiki sör, majd Mindent Vissza-szellemben megindultak a traktorok, rajtuk a néma emlékezők. A merengő magyarok, hogy: érdemes volt! És van még miért élnünk, harcolnunk!
Szent a székelyeknek ez a hely. Ezt nem lehet elfeledni! Ezt sem lehet feledni!
Gábor Ferenc megrázó könyvbemutatóján
 |
| Pázmándy László és Gábor Ferenc |
Amíg vannak végváraink és ott állnak a vártán olyan személyiségek, mint Gábor Ferenc író Köröstárkányban, addig nincs elveszve a magyar tradíció, a folytonosság biztosítva van. (Bár ennek ellentmond a mostani érettségi vizsga néhány figyelmeztető jelensége, hogy központi utasításra kellett áttolni a diákokat a vizsgán, hogy kozmetikázva szebb legyen a jelen kórterme. S ebben a kórteremben fel-feltűntek olyan érettségiző nebulók is, akik közül volt, aki egy szót sem tudott mondani Szent István királyról.)
Mégis! Be kell fogni az embernek a fülét és a gáborferencek felé fordulni, s hozzá közelítve megnyitni újra a hallójáratokat. Ő egy külön jelenség, aki isteni csengetésre elővette a kiskockást és megnyálazta a tentaceruzát, szavakat gyártott, mondatokat, melyekből összeállt a partiumi Körötárkány és szomszédtelepüléseinek történelme, tragikus történeteinek sokasága, és a magyar-mészárlás kiterített szárnyán újabb véres foltok jelentek meg.
Gábor Ferenc vájár volt, nem is akárhol, ott a mócföldön, hol uránbányákban őrlődtek, mérgeződtek és mérgelődtek.
Sokan forognak manapság a politikai pártok malomkerekén. Sokan mutogatnak, krákognak, szitkozódnak, köpdösnek, ami egy egész népcsoport felét jelenti esetenként. A másik fele el van foglalva a védekezéssel, a támadásra felkészüléssel. Így omlik és romlik a magyar nemzet. Gyűlölet-tőke kérdése ma az, hogy ki az úr a házban, az óvodában. Más tájegységen pedig, a kisebbségi sorsközösségekben az a menő munkatárs, aki beverekszi magát valami parlamentbe és ott végigalussza a négy évet, és elhal az autonómia törekvés, lepusztul az egészség- és oktatásügy, de virágzik az ego-biznisz.
Ezek tények, hosszan kellene erről beszélni, de minek is! Mert a szó nem segít a politikai kritikában, sem a kriptában.
A proletárok kitermelik minden korban a maguk arisztokráciáját és diktátoraikat - mondja és hosszan levezeti Hetedik levelében M. Danojlic!
Egy értelmes részlet kalitkája azonban nyitva maradt: valamit felmutatni minden szokványos szoknya-táncos politikai palettától távol, ami még nem repdes, de szárnyra kelhet, egy olyan sorskérdés, magyar gyalázat, amit a hivatalos elvtársak elaltattak, kikkel együtt kerülne süllyesztőbe a magyar-irtás számos eseménye, ha ez rajtuk múlna.
Szerencsére vannak Gábor Ferencek, akik anyagi minimumon éldegélve, minden hivatalos, meg titkos kormányfolyosókon, megnyitott pénzes kádaktól távol vannak tartva, vagy egyszerűen csak: nem kívánatos személyek, mert nem lojálisak a fennálló renddel.
Gábor Ferenc feljött a bányából, fizikai értelemben is. és tudósít, lenyomatokat gyárt az eltiportatás mocsarából.
A kőröstárkányi író röviden beszélt az eddig megjelent 11 könyvéről, majd a legújabb három kötet (Eszter, Papó, Góbé meséje) került terítékre. Közülük egyik sem volt még bemutatva Székelyföldön és környékén. Az író így vallott róla: Góbé az én szívem csücske. Sokan nem vették észre, hogy párhuzamba helyeztem a területét és övéit védő komondort az emberrel, aki gyengesége folytán feladja önmagát, övéit. Erdélyi magyar sorsunkat mutatom be egy komondor szemszögéből.
Szíki részleteket olvasott fel a 3 új kötetből, majd pódiumra szólította Varga Gábor Bodrogköz- Tokaj vidék (Eperjeske) borászát, aki 5 féle bor bemutatásával és kóstoltatásával szerzett örömet a rendezvény látogatóinak. Mindez oly mértékben megszínesítette a könyvbemutatót, hogy szinte megszédülve, óriási mennyiséget vásároltak meg Gábor Ferenc könyveiből. Az öröm itt nagyra nyitja csodálkozó és elismerő szemeit.
A koccintások apró harangzúgásai közepette kezdte meg dedikációját Gábor Ferenc, aki annyira megérintette Pázmándy Lászlót, hogy verset írt róla.
Borbemutató-show----Sebe Imre módra
 |
| Sebe Imre és Imets Lajos |
A borokat hozta Bogácsról (Prokaj Pince---Pinot noir), Cserépfaluról (Roszkos pince --- Pinot blanc, Dósa Sándor --- Olasz rizling) és Mezőkövesdről (Sebe Imre --- Matyó Vörös cuve). Közülük a Prokaj és a Roszkos pince bora elnyerte az Év bora kitüntető címet.
A Sebe bemutatót Szíki Károly és Pázmándy László bordalai, borversei tarkították. Sebe az igazi borbemutató- showjában azzal emelte a tétet, hogy a közönséggel pontozatta a borokat. Aki a korábban már szakemberek által értékelt nedűk pontszámait megközelítette, egy üveg bort vihetett a szállására. Így „kelt el” mintegy 20 palack bor.
Ilyen a matyó-leleményesség és az adakozó szív, mikor Székelyföldön megjelenik!
Makfalva, a mi támaszunk és példaképünk
 |
| Vass Imre polgármeter, Makfalva |
Vas Imre és alkotó közössége a hagyományaink és jelképeink megjelenítésén túl minden alkalommal előrukkol valamivel, születnek új testvértelepülési kapcsolatok, s ha összejön ott a díszes magyar kompánia, Izsák Balázs és ő, mindig bejelentenek valamit az autonómiafejlemény sorsmeghatározó köréből. Ezzel kezdtük a beszélgetést a polgármester házának vendéglátó udvarán, két kutya társaságában.
A pálinka és a rögtönzött irodalmi felütés nem maradt el. A polgármester így emlékezett az autonómia-törekvést indító nagy eseményre: Immáron 2 éve, a nemzeti régiókról szóló európai polgári kezdeményezés aláírásgyűjtését a majális kezdetén jelentettük be, felidézve, hogy az Európai Unió bírósága megsemmisítette az európai polgári kezdeményezésünk bejegyzését elutasító európai bizottsági (EB) határozatot. Így elkezdődhetett és a színpad mellől elindul az egymillió európai aláírás összegyűjtése. A polgári kezdeményezésnek zöld utat nyitó luxembourgi bírósági ítélet kihirdetését, a pozitív brüsszeli bejelentést nagy tapssal fogadta a publikum.
A poharazgatás közben megvitattuk, miért ment ez az aláírásgyűjtés ilyen nehezen, s azt is, hogy milyen ellenerők dolgoztak az ő polgármesterré választásának idején. (De Imrét nem kell félteni, fölényesen nyert ezúttal is.) A kis küldöttségünknek bemutatta a város történetét, hogy Dózsa György 25 évig itt élt, hogy Wesselényi, az Árvízi hajós itteni birtokai jövedelméből iskolát alapított, mely a település központjában ma is működő intézmény.
A matyók felajánlást tettek, melyet Vass Imre megelégedéssel fogadott, hogy Dél-Borsod is örömmel fogadja a testvértelepülés lehetőségét, melyre mihamarabb alkalmat kell találni.
Miután könyveket, bort-pálinkát cseréltünk és átadtuk Kiss Mátyásnak a Hatvannégy vármegyéből gyűjtött földjét, ígértük, hogy a következő Székely Majálison ott leszünk és akkor lehet, már új testvértelepülés-zászlót bontunk.
Erdélyi műemlékek: nem más, mint az ittlétünk
A Marosvásárhelyi Rádió szerkesztő riporterénél
 |
| Szíki Károly Nagy-Bodó Tibor rádióssal |
Tibor súlyos nemzetterheket cipel adásaiban és úgy oldja fel a viszályokat Imre Zsolt és más kiváló történészekkel, úgy vallatják a régmúltat (Erdélyi főnemesség; Fejedelmek kora Erdélyben; Kőbezárt múltunk; Örökségünk nyomában; Összhang), hogy feléled a Miért-ek kora. Miért hagytuk, hogy így legyen? Miért történhetett ez így? És még valami: ha nem késtük le véglegesen ezt a vonatot, kezdjünk valami megoldást keresni. Mentő-lehetőséget találni!
Induljunk el az ő kutatásai nyomán. Ahogyan Szíki idézte Tibort: Múltunkat, történelmünket testesítik meg a műemlékek. Nyitott, kőbe zárt történelmet jelentenek. Sorsuk, akár a mienk. A diktatúra alatt, amikor tilos és büntetendő volt magyarságunkra emlékezni, akkor a műemlékek is sorvadásnak indultak. Ólakká, téesz-istálókká változtatták őket, tehetségtelen rendezők történelemhamisító filmjeinek díszleteivé váltak, mint például az erdélyi Versailles, a bonchidai Bánffy-kastély. Kövekbe zárt életeket őriznek, és egy nemzet életét jelentik. Gondoznunk, ápolnunk kell őket, azért, hogy – a zord időket átvészelve, az olykor még eléggé kíméletlen jelenben is – megint csak a régi szépségükben pompázzanak.
Megjelenésünk a kiváló rádiós személyiségnél voltaképpen épp ezt a célt szolgálja, hogy általa felhívjuk a figyelmet a már feledésbe merült műemlékeinkre. Ebben szeretnénk partnerek lenni: hogy új életre keltsük a múlt erős kő-gyökereit, melyekből jelenünk, és a jövőnk is táplálkozik majd.
Sok a mi műemlékünk is Dél-Borsodban, Heves megyében, melyekről a székelyföldiek éppen úgy nem tudnak, vagy csak keveset, mint mi Erdély műemlékeiről, melyeket vérük árán védtek a betolakodó ellenséggel szemben.
Ellenségből nekünk is volt elég. Próbáljuk meg a közös érdeklődésre számot tartó eseményeket kölcsönösen feldolgozni!
Most az ötletelés pihenőideje jön. Tibor megy Korfura, mi meg haza. Előtte azonban átadtuk a Trianon-könyvünket és Kis Mátyás földjét, amit 64 vármegyéből gyűjtött. Hamarosan találkozunk.
Örvendezzél magyar nemzet, királyodat dicsérd, zengjed!
Szent László ünnepen, Nagyváradon
 |
| Zatykó Gyulával Nagyváradon |
A Teremtő most úgy hozta össze, hogy Erdélyből hazafelé tartva lehetőségünk volt belátogatni az igényesen felújított várba, ahol nagyban folyt még a 7 napra tervezett rendezvénysorozat.
Éppen a Szent László sírhely megkoszorúzására készülődött, amikor elértük a főszervező Zatykó Gyulát, aki nagy elánnal kezdett hozzá a vár történetének, majd a felújításának elemzésébe.
A rendezvényről elmondta, hogy ez egy közösségkovácsoló, hagyományőrző egy hét, melynek a lovagkirályunk értékrendjéhez és elvárásaihoz híven ezt a szervező-szlogent adtuk: Itthonvagyunk!
A megközelítően 100 programban gyermek-és felnőtt színházi előadások, komoly- rock – és orgonakoncertek, kiállítások, operaelőadások, filmvetítések szerepeltek.
Az anyaországi választék kiszélesítésében lenne még helye a Matyó művészet számára! - ezt vetettük fel Zatykó Gyulának, aki válaszában elmondta, hogy most állítják össze a jövő évi programot, van tehát min gondolkodnunk!
Végül a sörsátornál kötöttünk ki, átadtuk a Trianon-könyveket, valamint Kiss Mátyás üvegcséjét, amelybe zárva 64 vármegye földje volt.
Ennyi fért bele 4 nap erdélyi kalandozás dokumentációjába.
Reméljük, nem volt hiábavaló leírni.
Szíki Károly
Nincsenek megjegyzések