Emlékezünk, nem feledünk… Erőss-Csótsits Ágnes verse

 (Székely bujdosó éneke, azaz kései üzenet Édesapámhoz) Trianonban összegyűltek, egyezkedtek, Hazánk sorsáról hideg fejjel Idegen hatalmak, ...

 (Székely bujdosó éneke, azaz kései üzenet Édesapámhoz)

Trianonban összegyűltek, egyezkedtek,

Hazánk sorsáról hideg fejjel

Idegen hatalmak, fontolgatón,

számítgatva ott döntöttek…

alku tárgyává lett nekik hazánk…

Nem számított a mi apánk!

Földdarabbá vált egy Ország,

 hisz gazdája vesztes immár…

Földdarab, mi eladható,

Határai mozgathatók…

Milyen jogon ítéltetek?!

Mit jelentett hazánk nektek?!

Kik voltatok?  feleljetek!...

Magyar népről mit tudtatok?!

Határokat megszabtatok,

Otthonokat tiportatok…

Hazafikat száműztetek,

Gyermekeik árvák lettek…

Édesapjuk elbujdosott,

Idegenné vált Honában

nyugtot már nem találhatott…

hagyott inkább földet, gúnyát,

szüleinek kis tanyáját,

ifjúsága hű tanúját,

őseinek székelykapus

szerelmetes meghitt  házát…

mind ezt, mindent,

hőn szeretett ifjúságát.

Bocskor fedte serény talpát,

Míg hamu lepte szíve táját…

Elhunyt, kialudt a lobogó láng,

Haza iránti hűség haldoklott,

Fuldokolt, majd kókadttá  vált…

 ősi Haza lassacskán zsugorodott,

elszabdalá az idegen hatalom…

Hogy élhetünk mi itt tovább?

Hol ma idegen szó dirigál?!

Hova levél, másé lettél

Susogó fenyvesek övezte,

Mámorító léggel telt szerelmünk,

Bölcsőnktől sírunkig kísérő,

Bujdosónak védelmet,

Hevülőnek árnyat nyújtó Hargitánk?!...

Idegen szót kell beszélnünk,

Gazdag termő ősi földjeinket

nekünk kell ma megművelnünk…

ám gyümölcsét idegenek aratják…

Határaink szöges drótok,

Indulni kell, menni muszáj,

Oda, hol a magyar szó jár…

Utódok ott magyar dalt zengenek,

Magyar imával esdekelnek…

Ugye vársz Te is bennünket?

Székely gyermekeid nem feledted?...

Hozzád nekünk meg kell térnünk

drága kincsünk, Anyaföldünk,

Hazánk csak Te lehetsz Magyarország,

Halálunkig ott kell élnünk.

Erőss-Csótsits Ágnes