Tisztelt Honfitársaink, Tisztelettel köszöntöm minden Magyar Honfitársamat az 1848/49 forradalom es szabadságharc 173. Évfordulóján. Még mi...
Tisztelettel köszöntöm minden Magyar Honfitársamat az 1848/49 forradalom es szabadságharc 173. Évfordulóján.
Még mindig kötve vagyunk a vírus helyzetből adódó előírásokhoz, azonban Igazgatótanácsunk fontosnak tartja megemlékezni e jeles, nemzetünket példaérteken egyesítő ünnepünkről, 1848. március 15.-ről.
Szabadság, egyenlőség, testvériség.
Liberte Egalite Fraternite ezek az 1789-es francia forradalom jelszavai voltak. E gyönyörű jelszavakkal indult az 1848-as magyar forradalom, amely vértelen győzelmével pregnánsan bizonyította be, hogy a lelkekben megfogantak a hármas jelszóban sűrített eszmények, s talán megvalósulhat az a néptestvériség is, amelyet a forradalom lánglelkű költője Petőfi Sándor egyetlen szóban összegzett:
Világszabadság!
Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc Magyarország újkori történelmének egyik meghatározó eseménye, a nemzeti identitás egyik alapköve volt, hiszen társadalmi reformjaival megindítja a feudalizmust követő polgári átalakulást.
Forradalmunk szerves része volt az 1848-as európai forradalmi hullámnak, azok közül azonban lényegében egyedül jutott el a sikeres katonai ellenállásig. Eredményességét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a Habsburg-ház csak az Orosz Birodalom katonai beavatkozásával tudott győzedelmeskedni. Az 1848–49-es szabadságharc a magyar nemzet történetének talán legismertebb háborús konfliktusa.
1848 március 15.-én ezen a friss tavaszi napon akkori fiataljaink örökéletű ünnepünket hívták életre, amelyet magyarságunk immáron 173 éve ünnepel.
Ez a nap a magyar hon szabadságának napja, de Március 15.-e nekünk magyaroknak, fiataljaink és igazságszeretetünk ünneplésének napja is.
Március 15-e attól a legszebb, hogy független minden pártoskodástól, vallástól és politikától.
Március 15. tehát valamennyiünké, talán éppen ezért is legkedvesebb ünnepe Házunknak, a Los Angeles-i Egyesült Magyar Háznak is.
Ehhez az ünnephez szervesen kapcsolódik egy rövid történelmi visszatekintés.
Nemzetünk az 1825-as évektől a reformkor, a nyelvújítás az anyanyelv és haza jelkepeit képviselve az egységes nemzettudat útján, konzekvensen, s megállíthatatlanul halad előre. Széchenyi István maga is száznál több szót talált ki, s az Ő leleménye volt például az Ön megszólítás is. A nemzet fokozatosan, határozott céltudatossággal haladt a Mohács után megszűnt regnum, a Szent István-i független állam újra alkotása fele, amiben a későbbi “Világos” és az Önkényuralom sem tudta megakadályozni.
1848 március 14.-iken ,173 évvel ezelőtt, Bécsben már forradalmi allapot van, s március 15.-iken Pesten is utcára vonult egy, a főleg fiatal írókból és költőkből álló értelmiségi csoport.
Ugyanezen a napon a forradalom követeléseinek az uralkodó által történő jóváhagygatásra Kossuth Lajos Bécsbe utazik.
A király ugyan áprilisban szentesíti is a követeléseket, majd létrejön az országgyűlésnek felelős kormány, de a Habsburg Ház már ekkor elkészítette a támadást Magyarország ellen.
A közel egy évig tartó szabadságharc végül elbukott, de a forradalom vívmányait -a szabad földtulajdon és a jogegyenlőség – már nem lehetett megsemmisíteni.
A forradalom kezdetének napja a történelem során szimbólummá vált, amelyet a magyarság 1860 óta nemzeti ünnepének tekint, s azt szabadon vagy titokban, de mindig megünnepelte.
Március 15.-ike szimbóluma mit sem hanyatlott 1989 évi magyarországi fordulatot követően, azt az Ó- és Új hazában szabadságvágyunk mindig új tartalommal tölti meg.
Ez a Március 15.-e is más mint az eddigiek hiszen történelmünk a ma ünnepének újra és újra más vetületét képviseli.
Számunkra nemzeti ünnepeinknek kettős tartalma van. Történelmi visszatekintés és konklúzió, amely ünnepünket mába érő tartalommal tölti meg.
Hiába végezték ki az első felelős kormány miniszterelnökét és tábornokait mi magyarok 173 éve nem adunk a 48-bol.
Mit mond tehát a mai emigrációban élő magyarnak, 1848 márciusa? A márciusi ifjak bátorsága és áldozatvállalása, a szabadságba vetett hit kiapadhatatlansága, a térség népeinek szolidaritása mind olyan vezérfonal, amelyet követendő példaként lehet felmutatni az utókornak. Na es persze az összefogás. Emlékeztetni kell, hogy a magyar nemzet 173 évvel ezelőtti összeakaszkodása nélkül a szabadságharc bizonyosan nem érte volna meg a függetlenségi nyilatkozat kikiáltást sem. Március 15-e többek között attól szép, hogy egyediségét, jelentőségét, történelmi szerepét ezerféle szemszögből lehet értékelni, egy dolog viszont lehetetlen: azt átértékelni. Pontosan emiatt tud üzenni vele a mának. Ha az 1848–49-es magyar szabadságharc eszközei körül voltak is viták, eszmeit és céljait soha senki nem kérdőjelezte meg, vezéralakjainak szerepét pedig kevesen próbálták átértékelni, netán kisebbíteni, relativizálni, elfeledtetni.
Az 1848-as magyar forradalom nem, de az azt követő véres szabadságharc elbukott, azonban senki nem állíthatja, hogy végül nem hozta meg a maga gyümölcseit.
A sokszoros túlerő ellenében lehet nyerni, de a küzdelemről akkor sem szabad lemondani, mert - Deák Ferenc bölcs szavait idézve- egy nemzet csak azt veszítheti el végleg és visszavonhatatlanul, amiról önként lemond. Amiért küzd, amiért, ha kell, kivérzik, azt egyszer meg vissza lehet szerezni.”
Legyen szó akár egyéni és kollektív szabadságjogokról, a szólás szabadságáról, akar autonómiáról, akar hitünk, nyelvünk és kultúránk védelméről. Ezek voltaképpen elidegeníthetetlen jogok lennének, de ma még e természetes jogokért is küzdeni kell.
Ilyen a világ.
Ezért voltak, vannak es lesznek is forradalmak. Vértelenek és áldozatokat követelők. Nincs azonban egyetlen Tirannus sem, amelynek egyszer vége ne lenne.
Tisztelt Honfitársaink,
Engedjék meg, hogy röviden Márai Sándor Füveskönyvéből idézzek:
Márai Sándor az Emigrációban valósan ízig-vérig az emigráció írója volt. Szörényi Éva jó barátja volt, s tudvalevően Szörényi Éva nagyonis megválogatta, hogy kivel barátkozik.
A hazáról irt gondolatai a Füves könyvében nagyon figyelemreméltóak.
Márai így ír a Hazáról és az államról:
Nevelhetünk-e valakit hazaszeretetre? Mintha azt mondanám: Korbáccsal és szöges ostorral kényszerítelek, hogy szeresd önmagadat. A haza nemcsak föld és hegy, halott hősök, anyanyelv, őseink csontjai a temetőkben, kenyér és táj. Nem. A haza Te vagy szőröstül-bőröstül testi és lelki mivoltodban; ő szült, ő temet el, őt éled és fejezed ki, mind a nyomorult, nagyszerű, lángoló és unalmas pillanatokban, melyek összessége életedet alkotja. S életed a haza életének pillanata is. Hazaszeretetre nem tudlak megtágítani: őrült az, aki önmagát tagadja.
Hazád a történelmi méretekben megnagyított és időtlen személyiség. A haza a végzet, személyesen is. Nem fontos hogy “szereted-e”, vagy sem. Egyek vagytok.
De úgy látom és tapasztalom, hogy te –szóval, ünnepélyesen, írásban és a dobogókon – inkább államszervezetről teszel bizonyságot és hitvallást. A hazatol ugyanis nem lehet várni semmit. A haza nem ad érdemrendet, sem állást, se zsíros kenyeret. A haza csak van. De az állam ad finom stallumot, csecse fityegőket szalonkabátodra, príma koncot, ha ügyesen szolgálod, ha füstölővel jársz körülötte, ha –férfiasan, kidüllesztett mellel- megvallod a világ elött, hogy Te szereted az államot, akkor is ha kerekbe törnek.
Általában nem törik ezért kerékbe az embert. Éppen ezért, minden államszeretet gyanús. Aki az államot szereti, egy érdeket szeret. Aki a hazát szereti, egy végzetet szeret. Gondolj erre, mikor hörögsz a dobogókon és melled vered.
A világnak nincsen semmiféle értelme számodra a haza nélkül.
Ne várj jót a Hazádtól, s ne sopánkodj, ha megbántanak a haza nevében. Egyáltalán semmit ne várj a hazádtól, csak adjál azt, ami a legjobb az életedben. Ez a legfelsőbb parancs. Bitang, aki ezt a parancsot nem ismeri.”
Eddig az idézet, eddig Márai Sándor magasztos ma is időszerű gondolatai…
Itt az emigrációban a hagyományokat nem ápoljuk, mert azok nem betegek, hagyományainkat szívvel és lélekkel éljük meg, mert ez a feladatunk.
Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc számtalan dolgot üzen a mának.
A legfontosabb üzenet az összefogás szükségessége.
– Nemcsak arról van szó, hogy az azonosan gondolkodó emberek fogjanak össze, mert közösen többre megyünk, hanem arról is, hogy akkor egy olyan politikus nemzedék volt, amely ügyesen kompromisszumot talált az egymástól távol álló eszmék között is.
1848 tavaszára kialakult Magyarországon egy olyan nemzeti összefogás, amire addig sem nagyon volt példa, azóta pedig biztosan nem. Ha nem is homlokegyenest ellenkező, de egymástól távol álló eszmei áramlatokat képviselő férfiak is képesek voltak kezet nyújtani egymásnak a cél elérése, a történelem által kínált lehetőség kihasználása érdekében.
A legfőbb üzenet az, hogy a jó oldalra kell állni a küzdelmekben. Vállalni kell meg akkor is, ha a győzelem reménye pillanatnyilag kétséges. Jó oldalra és összetartozva, itt az emigrációban is, mert idegenben különösen fontos, hogy tartozhassunk gyökereinkhez.
Ebben a feladatkörben különösen fontos egyhazainknak az a megközelítése, miszerint a vallás nem arra való, hogy ítélkezzünk vele, hanem arra, hogy megértsük és átereszük, amivel híveink hozzánk fordulnak.
Végezetül Áder János elnök úr 2020 évi ünnepi beszédéből idézek:
“Azért könnyű szeretni ezt a napot, mert március 15-e történeteiből, emberi arcaiból magunkra ismerhetünk. Vágyaik a mi vágyaink. Eszményeik a mi eszményeink. Még ma e kétkedő 21. században is”
Emlékezzünk vissza. Hogyan címezi Irinyi József hírlapíró az 1848 március 12.-i gyűlésen bemutatott, s az uralkodó részére továbbítandó 12 pontból álló kérvényét?
“Mit kiván a magyar nemzet. Legyen béke, szabadság és egyetértés.”
Isten áldja meg Édes Hazánkat, Nemzetünket, legyen béke, szabadság és egyetéttés.
Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket.
Pereházy Miklós
Elnök
Egyesült Magyar Ház
Los Angeles
Nincsenek megjegyzések