Készültem rá, már hónapok óta vártam a rossz hírt, mely ma megérkezett: hosszú szenvedés után meghalt Brunner Győző barátom Calgaryban. Kan...
Készültem rá, már hónapok óta vártam a rossz hírt, mely ma megérkezett: hosszú szenvedés után meghalt Brunner Győző barátom Calgaryban.
Kanadában, szeretett városában sok napot töltöttem a közelében. Számos darabot rendeztem, amelyben ő is szerepelt.
Olyan, volt, mint a termete: nagy, harmonikus és megbízható, nagy erejű, kitartó, alázatos és mindig mosolygó. Ha kínlódott is a szereppel, egy-egy instrukciót azonnal megvalósított és biztonságot sugárzott újra. mert neki a biztonság volt a legfontosabb. Ha megbillent benne az egyensúly, sokáig rágódott rajta, nem hagyta nyugton még akkor sem, ha már elhagytuk a próbatermet. Tökéletességre törekedett. Selymes hangja, hatalmas tenyerének puha szorítása árulkodott arról, hogy mások fontosak számára.
A tehetséget szerette felfedezni, s ha ez megtörtént, azonnal barátságot kötött vele, velük.
Egy alkalommal Zám Andrea kolléganőmmel jelentem meg Calgaryban, s olyan színpadi játékot rendeztem, amiben Győző is kapott egy kisebb szerepet. Amikor végzett a színpadon, nem ment el. Áhítattal nézte az énekest, hallgatta a felcsendülő magyar dalokat, musicalszámokat.
Sosem dicsekedett, pedig lett volna mire, hiszen 1965-től a Metro együttes dobosa volt, amikor klasszikus felállásban így lépett az együttes a fiatalok elé: Sztevanovity fivérek, Zorán (ének, gitár) és Dusán (ritmusgitár), Frenreisz Károly (ének, basszusgitár, szaxofon), Brunner Győző (dob) mellett Schöck Ottó játszott billentyűs hangszereken.
A zenekarból 1971-ben lépett ki, 1972-ben megalapította a supergroupot, a Taurust, melynek dobosa és vezetője lett, Radics Béla gitározott, Balázs Fecó volt a billentyűs, Som Lajos pedig a basszusgitáros (később Zorán játszott a helyén). Legismertebb számok ebből az időből, amiknek Győző írta a szövegét: A kőfalak leomlanak; A lány, akire szerelemmel nézhetek. Zorán csatlakozása a bandán belül is feszültséghez vezetett, így a Taurus 1973-ban feloszlott. Brunner Győző Balázs Fecóval 1976-ig a korai Korálban játszott.
Nem dicsekedett, de nem is szívesen ment vissza a nosztalgia hullámhosszára, jól érezte magát Calgary magyar közösségeiben. Feleségét mindig vitte magával, Győző fénylett mellette, harmóniát sugárzott minden percben.
Aztán egyszer elmaradtak a telefonok, levelezgetések, arról értesültem, hogy súlyos beteg. Tüdőrák!!! Miába rendeztünk imaláncot a gyógyulásáért, szervezete feladta. Mindössze 77 évet élt.
Most elkezdem végre összegyűjteni a róla készült videofelvételeket és fényképeket. Mert múzeum lesz minden mozdulata, amik most még elevenen élnek bennem, bennünk, aki szerettük őt.
Beteljesedett! Radics Béla, Som Lajos és Balázs Fecó után ment Győző is. A gitárosok és billentyű-énekes mellé megérkezett a dobos. Összeállt az égi zenekar. Kezdődhet barátaim a nagy koncert.
Szép volt. Nagyon szép volt.
Vége az utolsó dalnak is.
Taps nélküli ez a befejezés.
Isten veled, Győző!
Szíki Károly
Nincsenek megjegyzések