Virágvasárnap van Miamiban. Az Istentisztelet után ebédre gyülekeznek az emberek. Megérkeznek Wass Albert fiai. Megrázó-ébresztő élmény,...
 |
| Wass Endre |
- Ó, ez nem is csiga a levesben, hanem metélt. Finom. Egerben is ettem egyszer ilyen levest a vár alatt…
- Ez a finom megjegyzés nekem szólt?
- Igen, hiszen te Egerből jöttél, színész, és a mi apánkért tevékenykedő ember vagy.
- Értesüléseid pontosak, de honnan tudod ezeket?
- Hát a könyvből, amit a kezedben tartasz.
- Köszönöm. Ez az Örökségkönyv, édesapád szellemi hagyatékát összefoglaló legújabb kötet. - Hogy napvilágra jött, az a Huba mellett ülő Dr. Lukácsi Éva lelkész asszony szorgalmas szerkesztői és inspirációs munkájának köszönhető elsősorban.
- Megkérhetlek, hogy dedikáld?
- Igen, és Géza meg Huba is megteszik ezt. Huba, mint tudod, az amerikai hadsereg fődandártábornoka volt, az antiszemita bélyeg súlyáról és tehetetlenség érzésünkről beszél éppen. Nem tudom, értetted-e, miről szólt angolul?
- Ha segítenél…
- Apánk 1979-ben ott állt Washingtonban az USA Igazságügyi Minisztérium előtt, hogy az őt ért fasiszta bélyeget, a „háborús bűnösségét” megvizsgálják. Felesége Elizabeth, Géza és Huba testvéreim elkísérték őt, hogy lássák, hogyan működik egy demokráciában az igazságosztó gépezet. Papi tanúságtételi nyilatkozattal érkezett, mely igazolta, hogy a románok által rányomott háborús bűnösség (és a Simon Wiesenthal Központ antiszemita vádja) az szemben áll a valósággal, mert ő abban a bizonyos esetben és időpontban nem tartózkodott ott, amit ők hamisan állítanak. Az USA Igazságügyi Minisztériuma nem talált semmi kivetnivalót apánk múltjában, ezért Amerika az ügyet lezárta. Huba akkor értette meg és értette meg velünk is, hogy apánk magányos ebben a küzdelemben, segítenünk kell rajta. Most is azt elemzi itt az asztalnál, hogy nem tudunk mit kezdeni a románokkal, mert nem oldják fel ezt a stigmát, pedig nincs nyomós érvük arra, hogy papit antiszemitázzák és a háborús bűn bélyegét rásüssék. Három ízben vizsgálták meg Hubát is, alapos háttér-vizsgálatot végeztek, de nem találtak okot, hogy Huba ne szolgálhatna magas rangban az amerikai hadseregben.
 |
| Nt. Lukácsi Éva és Wass Endre |
- Sajnos, ez még ma sem állt le. Éppen ebben az évben hiúsult meg az Adjátok vissza a hegyeimet angolra fordított regény kiadása, mert 13 kiadó is visszautasította Amerikában.
- Havas Emilnek tehát nem csak igaza volt, amikor a friss emigráns Wass Albertet felkereste az olcsó kis New York-i hotelszobában…
- Igen, tudta, miről beszél. Attól kezdve, hogy elment a szállodából, apánknak se elbeszélései, se regényei nem kellettek az amerikai kiadóknak.
- Havas Emilnek máig hatóan él a fenyegetése apátokkal szemben?
- Igen. Mert nem csak akkor nem jelentek meg elbeszélései, és regényei sem kellettek az amerikai kiadóknak. Halálában is alázzák a Havas Emilek őt. Belefáradtunk az igazság keresésébe.
- Ebben a kétséges helyzetben fordultok most az emigrációs magyarsághoz?
- Igen. Az a terv, hogy interneten elérhetővé és ingyenesen letölthetővé tesszük apánk regényeinek angol fordításait, hogy akik elolvassák, meg tudják ítélni, az írótól mennyire távol van minden olyan vád, melyet ráfogtak.
- Térjünk vissza kicsit a bátyád asztali beszédéhez!
- Huba arról is beszélt itt az asztalnál, hogy mennyire kétarcú volt a befogadásuk az innen 5 órányi autóútra található Astorban, ahol elkezdték az Újvilág meghódítását.
- Ez érdekes, hiszen úgy tudtam, hamar megszerették és befogadták a családot.
- Igen, az egyik fél így viszonyult a családunkhoz, de az úgy nevezett „bennszülöttek” meglehetősen távolságtartóak, gyanakodóak voltak apámmal, új feleségével Elizabethtel és testvéreinkkel szemben. Egyszer például, a miheztartás végett, kedvenc kutyánkat főbe lőtték.
- De volt ott életveszélyesebb helyzet is.
- Igen, amikor sorozatlövést adtak le a házunkra.
- Gépkocsiról?
- Egy román konzuli rendszámú gépkocsiból lőttek.
 |
| Wass Huba |
- 1951-et írtak akkor, amikor az egész család, értsd szüleim és az öt gyermek amerikai emigrációra készült. Ekkor mindössze 1 éves voltam. Anyámnál tüdőbajt állapítottak meg, ezért az amerikaiak nem adták meg az engedélyt a beutazására. Nem volt más választása, mint mellettem maradni, engem felnevelni. A család így döntött, de ez a szétszakadás folyamatának kezdete volt csak. Apánk ugyanis az Újvilágban beleszeretett a szponzoruk lányába, a skót Elizabethbe, ami jelentős fordulatot hozott az életünkben.
- Gondolom, hogy elváltak…
- Így történt. Édesanyám hitte, hogy hamarosan együtt leszünk, ezért sokáig levelezett apámmal, készültek a család egyesítésére, mert a gyermekeknek igen hiányzott az édesanyjuk. Apánk azonban beadta a válókeresetet. Kezdetben nem kedvelte a befogadó tanárnőt, Elizabethet, de 1952 januárjában mégis elvált édesanyánktól és még ebben az évben házasságra lépett a skót származású Elizabeth McClainnel. Én pedig Hamburgban maradtam anyámmal, aki több ízben is Amerikába utazott, hogy megkísérelje a házasságuk helyreállítását. Mindez nem sikerült, de a testvéreimmel mindhalálig ápolta a kapcsolatot.
- Édesanyád és te lettetek az összekötő kapocs az erdélyi múlt és az amerikai jelen között.
- Gyakran jártunk Erdélybe, korán megismertem azokat a helyeket, ahol apám regényei játszódnak. Ilyenkor sok fotót és diafilmet készítettem. Én voltam a híradó, aki utaztam, hírt adtam, anyagot vittem a találkozásokról. Amikor papi megnézte a képeket, elgondolkodott, s mondta: jé, ez nem változott semmit, minden úgy néz ki, ahogyan ott hagytam!
- Erdély más miatt is kedves neked.
- Persze, mert onnan, Szászrégenből hoztam feleségül Ágnest. Ő is egy régi arisztokrata család tagja, nem volt nehéz a közös nevezőt megtalálnunk. És nem utolsó sorban szült nekem 3 gyermeket.
- Láttad, érzékelted a vasfüggöny mögötti létet, életközelből megtapasztaltad az emberi jogoktól megfosztott emberek sorsközösségét.
- Ez alapozta meg a későbbi erdélyi missziós munkánkat. Először is apánk műveit kellett bevinni a köztudatba, mert az ismert személyes okok és a kommunizmus természete miatt papi dupla indexen volt. A rendszerváltás lehetővé tette, hogy megkeressük azt a kiadót, amely Erdélyben felvállalja apánk életművét.
- Ők voltak a Mentor?
- Igen.
- De a jogok először a Bánkuty Géza, Kis Gábor,Székely Árpád, Demeter Andor vezette Gróf Czegei Wass Albert Alapítvány kezében voltak. Magam is dolgoztam velük.
- Így igaz, 1995-ben abban a reményben, hogy ők megjelentetik a könyveit, apánk az összes jogot rájuk bízta, de mivel nem mozdultak a dolgok előre, s papi már a 87. évet betöltötte, újabb döntést kellett hoznia. A kiadás jogát átadta az általunk létrehozott alapítványnak. Megkezdődött a Marosvásárhelyen működő Mentor Kiadóban a könyvek nyomtatása. A bevételből számos „mikrokölcsönt” adtunk kisvállalkozásoknak és rászoruló családoknak.
 |
| Wass Géza |
-1991 májusában meghalt az édesanyánk, Éva. Ez a tragikus esemény mind közelebb hozott bennünket, testvéreket. A csekély örökség lehetővé tette, hogy kiterjesszük korábban elindított erdélyi missziónkat. Ez volt az előfutára annak, amit korábban említettem, a könyvkiadás által szerzett összegek befektetésének.
- Eközben sikerült elismert szaktekintélyi címet elérned Németországban.
- Hálásak lehetünk apám szigorának és a Teremtőnek, mert mind az öt testvéremmel együtt szép élethivatást töltöttünk be. Vid egy tisztítóvállalat tulajdonosa lett Virginiában, Roanoke nevű városban. Huba, mint említettem, az amerikai hadsereg fődandártábornoka lett a NATO központban. Brüsszelben a legfőbb szövetségi haderők parancsnokságán titkár, és a legfelsőbb szövetségesi parancsnok tanácsadója lett. Nagymértékben segítette a vasfüggöny összeomlását. Ő Gainesville-ben él a feleségével. Ez a 130 000 lakost számláló város Forida északi részén található. Miklós testvérem pénzügyi szakértő volt Kaliforniában, Géza környezetvédelmi tanácsadási hivatalt alapított a floridai Fort Myersben. Jómagam pedig a Hamburgi Egyetem közgazdasági professzora lettem. Szakterületem volt a kommunista gazdaságpolitikai átalakítása a kapitalista piacgazdaságra.
- Eközben megmaradt a magyar nyelv, folyékonyan beszélitek.
- Ágnes néninek, volt dadánknak köszönhetik testvéreim, aki szigorúan csak magyarul beszélt velük. Nekem sem volt könnyű, mert otthon németül beszéltünk, de anyám felkért egy magyar tanárt, aki anyanyelvemre tanított. Az Egri csillagokat mégis német nyelven olvastam.
- Ezzel meg is érkeztünk Egerbe. Hogyan találkoztál és mikor a történelmi városunkkal?
- Az egyetemünk sokszor szervezett európai városokba tanulmányi kirándulást. Ennek keretén belül jutottam el, mint tanár, több ízben Budapestre, és tovább Egerbe. Mint mondottam, az Egri csillagokat németül olvastam, de magyar szívvel és lélekkel érkeztem a várba és környékére, a Gárdonyi házhoz. Mindent, amit tartalmaz e város, mi történelemmel van tele, azt hiszem, megnéztem, mert visszajáró lélek lettem.
- Innen a tanári út a Szépasszony völgybe vezetett?
- Ha tehettem, mindenkor Bikavért ittam, mert már Németországban is azt kerestem az üzletek polcain. A Kádár rezsim alatt németül Stierblut néven került eladásra az egri nedű, de ma már Bikavér címkével kínálják.
Eger nekem azért is jelent nagy kötődést, mert édesapám unokatestvére, az erdélyi gyökerű Horváth Toldy Péter ott lakott. Az 1960-as évek végén néhány alkalommal én is felkerestem. Péter fia Ausztráliába költözött.
- Mennyi ismereted van az egri Wass Albert kultuszról?
- Tudok a kőről, amit te állítottál egy gimnázium előtt. Ezt a követ egyelőre fotóról ismerem, de az első egri utamon megnézem majd.
- Ha meglesz még akkor! Mert most veszélybe került.
- Igen? Remélem, hogy megmarad.
- Minden egri kezdeményezés 1998 őszéhez kötődik, amikor Bánkuty Géza, a Gróf Czegei Wass Albert alapítvány elnöke, a Magyarok Világszövetsége Székházában hatalmas nézősereg előtt meghirdette a Wass Albert rehabilitációs programot.
- Tudok a szoborról, ami egy egri óvoda előtt áll.
- Február 17-e óta a Wass Albert tér nevét viseli az a hely, ahová a fertálymesterek állították a szobrot.
- Ez nagyszerű hír. Tudom, hogy Tiszaföldváron, Martfűn, Mezőkövesden és Átányban is állítottál követ, benne van ebben a könyvben, amit az imént dedikáltunk neked.
- És még 6 helyen áll kő.
- Ezekről nem tudok semmit, majd írd meg a helyszíneket. Mit tudsz még mondani?
- Verőcén a szobor állítása Egerből indult.
- Ott voltam magam is az avatáson.
- Rettenetesen zuhogott, de együtt voltunk Tőkés Lászlóval, Böjte Csabával…
- Szép és feledhetetlen volt, mint Gödöllőn is, ahol ezt követően a Művelődési házban Wass Albert verseket mondtál. Ha Egerbe visszatérek, meg sem állunk az emlékhelyekig, meg a Szépasszony völgyig.
- Édesapád nagy tisztelői mérik ki neked a bort! Nem kerüljük meg a Könyvtárat sem, egy bemutatót szívesen szervezünk neked, mert ők a hagyomány ápolásának élmunkásai.
- Vágyom erre a találkozóra.
 |
| Wass Endre dedikál |
- A kardról tudok, de mutasd be pár szóban a díj alapítóját.
- Gyöngyösön született, Egerben végzett újságíró ő, aki 2016. március 9-én hivatalos bejegyzést nyert Balassi Kard Művészeti Alapítványnak. Azóta minden évben megkapja egy író ezt a díjat. 1998-ban másodszor adták át ezt a legrangosabb magyar irodalmi díjat, melyet a kuratórium döntése alapján a magyar líra legkiemelkedőbb magyar írója, Döbrentei Kornél kapott volna. Molnár Pált azonban mélyen megérintette, hogy a Horn-Kuncze garnitúra kitagadta az országból Wass Albertet azzal, hogy csak ideiglenes magyarnak ismerte volna el a nemzet lelkiismeretének szószólóját, ezért Döbrentei Kornél mellett Wass Albert életműdíjként kapta meg a szablyát.
- Ez nagyon szép és megható gesztus. Még egyszer mondd az időpontot!
- Február 14-én a Gellértben jelentette be az alapító a hírt. Nagy taps fogadta a hírt.
- Rá négy nappal…
- Igen. Négy nap múlva apátok öngyilkos lett.
- Az adott év nyarán én vettem át Budapesten a díjat.
- Milyen embernek ismerted édesapádat?
- Hát, az első találkozásomról nincs sok emlékem, mert csak 4 éves voltam, mikor édesanyám elvitt hozzá Amerikába, kettős céllal. Először, hogy ismerjem meg az akkor már híres írót és a testvéreimet, másodszor pedig azért, hogy visszafordítsa apánkat az új frigytől, hogy újra visszakapja a papit. De ez nem sikerült, mi meg visszatértünk Hamburgba.
- Úgy látlak, hogy te hasonlítasz legjobban édesapádra.
- Ezt sokan mondják. Szívesen viselem a vonásait.
- De a személyiségi jegyeitek mennyire azonosak?
- Szeretnék teljességgel olyan lenni, mint ő. A lelkiségem sok esetben azonos apáméval. Értékrendszere él bennem, küzdelmei már az enyémek, mert a kisebbségi létben vergődő magyarokkal együtt él. Nagyon megszerettem Erdélyt, így ez nem is lehet másképpen! Évente legalább kétszer meglátogatom szeretett földünket, a nyári szünetet gyakran töltjük a gyönyörű erdélyi hegyek közelében. Ami a missziót illeti, örömmel vállaltam, hogy Erdélyben diákotthonokat hozzunk létre és árvaházakat támogassunk. Ezt, mint említettem, a könyvek bevételéből finanszírozzuk. Ezzel magam is apánk végakaratának engedelmeskedtem. Számos könyvet osztottunk szét erdélyi magyar iskolákban és most ide, Miamiba is 9 doboznyi kötetet szállítottunk apám anyagából.
- Személyes jellegű írásokból is sok került most e kötetbe.
- Úgy gondolom, fontos, hogy az író személyének mélyreható ismeretével rendelkezzenek tisztelői, magánéletébe, korai levelezéseibe, szerelmi kapcsolataiba is betekintsenek, hogy ne egy piedesztálra emelt szobrot lássanak csak benne, de egy törékeny embert is felfedezzenek.
 |
| Wass Huba dedikál |
- Nem, mert ő sosem panaszkodott, büszke, kemény ember volt, nem adta könnyen az érzéseit. Csodálatos emberré formázta az idő. Testvéreimtől tudom, hogy mivel szigorú volt önmagához, hát velük sem kivételezett. Nagyon markáns, tudatosan határozott személyisége tiszteletet parancsolt. Mindig az egyéni felelősséget hangoztatta, hogy a gyermekeinek meg kell mutatni, hogy milyen kiválóak a magyarok, s nekünk ez a dolgunk, a közös küldetésünk. Azt akarta, hogy gyerekei hasznosak legyenek a világ számára, ne hamis önérzettel rendelkezők legyünk, a társadalomnak terhes egyedei. Amikor sikereinket is látta, akkor sem halmozta el dicsérő szavakkal a fiait.
Kiforrott, érett férfinak ismertem, aki nem csak tanította az erkölcsi normákat, de maga is azok szerint élte napjait. Küzdelmeiben bátornak láttam minden esetben. Szigora, iróniája mögött gondoskodással egybekötött, mélységesen mély szeretet lakozott. Szeretetre méltó apa volt.
- Azt, hogy keserves volt az utolsó néhány éve, és hogy öngyilkosságra készül, nem tudtátok?
- Amint mondtam, büszkesége nem engedte meg, hogy panaszkodjon. Soha nem mutatta, hogy szüksége van a segítségünkre.
- Mi történt azon a drámai éjszakán, amit már ez a könyv is részletesen bemutat, és hogyan dolgoztátok fel?
- Mint ismeretes, apánk 83 éves korában - második feleségének halála után négy évvel - végzetes házasságot kötött egy Mary nevezetű francia hölggyel. Bár barátai ellenezték, de ő harmadszor is elkötelezte magát, mert az egyedülléttől menekült. Barátságtalan asszony volt, minket sem fogadott jó szívvel, ha meglátogattuk a papit. A családunkban az asszony mesterkedései miatt megromlott a viszony. Látogatókat egyáltalán nem tűrt meg a házban.
- Ezt tanúsíthatom, mert amikor Albert bátyámmal megbeszéltem egy filmforgatást 1997 márciusában, felesége lemondta azt, így én maradtam Miamiban, Albert bátyám pedig csúszott tovább a végzet markába.
- Apánk népszerűsége vitte a családi házba Maryt, nem a szeretet lángja. Háromszor is rávette idős apánkat, hogy költözzenek új helyre. Papi nem látta át a cselszövéseit, hogy mindezzel a családot akarja szétzilálni. Még azt is megtiltotta, hogy családi fotók vagy baráti képek készüljenek. Mary elmagányosító akciói addig jutottak, hogy megtiltotta apánknak azt is, hogy kedvenc cicája és kutyája, akik évtized óta ott pihentek ölében, bejöjjenek hozzá. Két balesete után időnként súlyos fejfájások gyötörték, s Mary a csillapító gyógyszert is megtagadta tőle.
- És ahogyan mondják: míg a Debrecen melletti Pallagon egy női kéz kivette a fegyvert az író kezéből, most Floridában egy másik asszony a kezébe tette azt.
- Azt mondják, így történt. Tanúk állítják (vitéz Kiss Gábor, az író barátja, Sam, a szomszéd, s maga Mary is---Sz.K.), hogy az asszony felindultan ordította: „öld meg magad, ha akarod, de előbb végezz a kutyával is!”, „itt van a fegyver, mire vársz?”. Apánk belefáradt a harcba. - - A fegyver meg eldördült…
 |
| Wass Géza dedikál |
A szégyen és megaláztatás sodorta az apát arra a partra, ahol… Testileg és lelkileg is belefáradt a majdnem évszázados harcba. A kilátástalanság zuhant rá. Mi pedig itt maradtunk és beszélünk. Mert tudunk beszélni értékes utódokkal, mi, követői, hogy bizonyítsuk: nem hiábavaló volt e földi megpróbáltatás. Felvesszük és páncélba zárjuk a füstölgő fegyvert. Legyen béke, béke már!
Szíki Károly
Nincsenek megjegyzések