Farkas Tibornak a The Epoch Times “Miért szeretem Amerikát” esszéversenyre beküldött írása, ahol a pályamű több, mint 1500 résztvevő között...
Farkas Tibornak a The Epoch Times “Miért szeretem Amerikát” esszéversenyre beküldött írása, ahol a pályamű több, mint 1500 résztvevő között második helyezést ért el:
Why I Love America
 |
| Tibor Farkas |
Then the curtain fell, an Iron curtain. It blocked out the sun and my world became hopeless and dark. The air exuded the smell of sulfur. My family’s story (adults only) includes brainwashing, propaganda, victory marches, spied on by neighbors, accusations, loss of all property, imprisonment of family, even torture. Dante’s vision of Hell, a.k.a. Communism. The land of promise. The names Marx, Engels, and the father of our country, Stalin came up with creepy regularity. No wonder it smelled like rotten eggs.
After a decade of this, suddenly and mercifully for a brief time of a few weeks, the scape changed to a new vision in which dreams come true. God came to my rescue. Young people rose up against the tyrant, risked death against thousands of tanks, and they won a victory against the Devil, though later faced execution and imprisonment.
Following the 1956 revolt in Hungary, a daring escape, and a long flight to New York, I was once again free. As an innocent and uninformed young man, I fell into the arms of Lady Liberty. She held me briefly then lovingly released me into the future: decades of opportunity, unlimited choices, poverty and isolation, menial hard work, and, finally, success and contentment. As promised, America delivered. My childhood dreams came true beyond belief. It even included working on the Moon landing and the Space Shuttle. Beyond generosity, it was Love. Tough love. Even though my life resembled the life of the tortoise, not of the hare, in the end, I won and crossed the finish line. I became an American. Mine is a small but significant success story. Not a billionaire, but a solid middle-class success story. The story of millions of newcomers who followed their dream, their version of the Emerald City. It was all legal, Lady Liberty exercised her right to decide how many were let it, uncontrolled immigration did not overwhelm society, the culture, the economy, the judicial system, and the safety of her citizens. Today, the air I smell has the foul tinge of sulfur again. I hear the loud voices of discontentment, elimination culture, smoke, and debris fill my nostrils and I have recurring nightmares. After nearly 65 years, it all looks so familiar. Young people fill the streets, they are on the march again. If asked, why, they answer they fight the evil United States of America. America was the stuff of my dreams. The USA that gave me all that I accomplished. Something is wrong. Lady Liberty is still on America’s shore, though her arm seems a little tired, holding up the heavy torch. She has tears in her eyes. Her historical edifices are being toppled, her magnificent building covered with graffiti, her streets empty, shops shuttered, garbage everywhere, and stores looted and burning. There is an eerie lack of police. Why would anyone wish to cross her borders? And still, they are coming by the millions. They still believe in the magic of her history, the gift of freedom, and the richness of her bounty. They come for what I came here for. The Lady should let some of them in. Lady Liberty I thank you. I hope your huddled masses also do. God Bless and Save America, the land of the brave and of the free.
Tibor Farkas Refugee, Legal Immigrant, Citizen, Rocket engineer, Apollo, Space Shuttle
The Epoch Times Oct 14-20, 2020 “Why I Love America” Essay Contest, >1500 entries, First Runner Up
Miért szeretem Amerikát
Amerikám iránti szeretetem jóval azelőtt kezdődött, hogy álmodtam volna arról, hogy elérem a partját. A háború utáni Magyarországon az újáépítés volt az egyetlen dolog, ami az emberek fejében járt. A háttérben mindig a kommunizmus kísértete lapult. Még gyerekkoromban az ohiói távoli rokonok küldtek nekem játékokat és könyveket Mickey Mouse, Jack és a Beanstalk élénk színű képeivel, Oz varázslójának történetével, félelmetes tornádóval és furcsa kinézetű kalapácsfejekkel, gyönyörű Dorothy szökdelt tovább a Sárga tégla úton a Smaragd város felé, barátaival a gyáva oroszlánnal, a madárijesztővel, a bádogemberrel és hűséges kutyájával, Toto-val. Kaptam egy zacskó élénk színű üveggolyót is, amiért irigyek lettek rám az osztálytársaim. Láttam olyan filmeket, ahol cowboyok vágtattak a nyugati poros aranysivatagokban, folyamatosan lőttek, de soha nem töltöttek. Mindegyikük egy színes kaleidoszkópba illesztette a szabadság, a cselekvés, a boldogság és az ígéret földjét. Számomra Amerika maga volt a Varázslatos Királyság.
Aztán lehullt a függöny, a vasfüggöny. Elzárta a napot, és világom reménytelen és sötét lett. A levegő kénszagot árasztott. Családom története (csak a felnőttek) magában foglalja az agymosást, a propagandát, győzelmi meneteket, a szomszédok kémkedését, vádakat, minden tulajdon elvesztését, a család bebörtönzését, sőt a kínzást is. Dante jövőképe a pokolról, vagy ahogy hívhatjuk, a kommunizmusról. Az ígéret földje. Marx, Engels és hazánk apja, Sztálin neve hátborzongató rendszerességgel tűnt fel. Nem csoda, hogy a záptojás illata volt érezhető.
Egy ilyen évtized után, hirtelen és irgalmasan, rövid, néhány hetes időtartamra, a jelenet új vízióvá változott, amelyben az álmok valóra válnak. Isten megmentett. A fiatalok feltámadtak a zsarnok ellen, több ezer harckocsival halált megvető bátorsággal szálltak szembe, és győzelmet arattak az ördög ellen, bár később kivégzéssel és börtönnel kellett szembenézniük.
Az 1956-os magyarországi forradalom után, egy merész menekülést és egy hosszú New York-i repülést követően ismét szabad voltam. Ártatlan és tájékozatlan fiatalemberként Lady Liberty, a Szabadság szobor karjaiba hullottam. Röviden megfogott, majd szeretettel tovább engedett a jövőbe: évtizedes lehetőségek, korlátlan választások, szegénység és elszigeteltség, lealacsonyító kemény munka, és végül siker és elégedettség következett. Amerika teljesítette az ígéretét. Gyermekkori álmaim a vágyakozások felett teljesültek. Ez még a Hold leszállásán és az Űrsiklón végzett munkát is magában foglalta. A nagylelkűségen túl, maga a szerelem volt. Nehéz szerelem. Annak ellenére, hogy az életem inkább egy teknős, nem pedig egy nyúléhoz hasonlított, végül mégis nyertem és átléptem a célvonalat. Amerikai lettem. Az enyém egy kicsi, de fontos sikertörténet. Nem milliárdos, hanem szilárd középosztálybeli sikertörténet. Újoncok millióinak története, akik követték álmukat, a saját Smaragd városuk változatában. Ezt mind legálisan, Lady Liberty élt a jogával, hogy eldöntse, hányan jöhetnek, az ellenőrizetlen bevándorlás nem kerítette hatalmába a társadalmat, a kultúrát, a gazdaságot, az igazságszolgáltatási rendszert és az állampolgárok biztonságát. Ma az általam szagolt levegő ismét kénszaggal van telve. Hallom, az elégedetlenség, a szétszakadó kultúrák zaját, a füst és a törmelék töltik meg az orromat, és visszatérő rémálmaim vannak. Közel 65 év után mindez annyira ismerősnek tűnik. A fiatalok megtöltik az utcákat, ismét menetelnek. Ha megkérdezik, miért, válaszolnak, hogy harcolnak a gonosz Amerikai Egyesült Államokkal. Amerika volt az álmaim tárgya. Az USA, amely nekem adott mindent, amit elértem. Valami nem stimmel. Lady Liberty még mindig Amerika partján áll, bár karja kissé fáradtnak tűnik, feltartva a nehéz fáklyát. Könnyek vannak a szemében. Történelmi építményei ledöntve, csodálatos épületeit graffitik borítják, utcái üresek, kirakatok bedeszkázva, szemét mindenütt, és kifosztott és égő üzletek. Kísértetiesen hiányzik a rendőrség. Miért akarná valaki átlépni a határokat? És mégis, milliók jönnek. Ők még mindig hisznek a történelem varázslatában, a szabadság ajándékában és a fejedelmi gazdagságában. Azért jönnek, amiért idejöttem. A hölgynek be kellene engednie néhányukat. Lady Liberty, köszönöm. Remélem, hogy összegyűlt tömegei is megteszik. Isten áldja meg és mentse meg Amerikát, a bátrak és szabadok országát.
Farkas Tibor menekült, legális bevándorló, állampolgár, rakétamérnök, Apollo és űrsikló program
The Epoch Times, 2020. október 14–20. “Miért szeretem Amerikát” esszéverseny, több, mint 1500 pályamű második helyezettje
Nincsenek megjegyzések