1956. október 23-ai forradalomra válaszul november 4-én hajnali 4 óra 15 perckor általános szovjet támadás indult Budapest és a nagyobb vár...
1956. október 23-ai forradalomra válaszul november 4-én hajnali 4 óra 15 perckor általános szovjet támadás indult Budapest és a nagyobb városok ellen. A fővárosban és a vidéki városokban nemzetőrök, rendőrök, elszórtan honvédegységek vették fel a harcot a támadókkal. A szovjet hadsereg túlerővel verte le a magyar nemzet szabadságharcát, és megkezdődött a több mint egy évtizeden át tartó megtorlás.
Emlékezzünk 1956 hőseire úgy, ahogyan ők emlékeztetnek bennünket, hogy Magyarországért, nemzetünkért, a nemzeti szuverenitásért történelmünk során mindig meg kellett küzdenünk és a történelem arra tanít bennünket, hogy ezért meg kell küzdenünk ma és a jövőben is.
1956. november 4.
Magasztos Éden e kicsiny berek,
bűvös hét napon át szabadság.
Dértől csillámló sárgult levelek,
kerge szélben kelnek víg táncra,
majd testvért lelnek avarágyban.
Mert hang szól: „Ne tovább magyarok!
Kisded játékotoknak itt a vége!”
Ennyi volt vélt szabadságotok,
Moszkvában meghozta döntését
vörösök hatalmas, „Kegyúri Istene”.
November negyedikét írják,
hajnali négy óra tizenöt.
Egy nép jaj-szava Mennybe kiált,
miközben vaskos lánctalpak alatt
nyögve vajúdik vért a rideg köd.
Borul az ég, a föld beleremeg,
macskaköveken harckocsi kaptat.
Segítő kézre áhít e nemzet,
de feketelyukba vész a jajszó,
s a világ megkövülten hallgat.
Hamar szertefoszlik az álom,
vélt szabadság helyett bitófa.
A magyarság java rabláncon;
feneketlen börtönök mélyén,
pribékek által holtra kínozva…
Ma, kopják erdeje tör az égbe;
a volt börtönötök ajtaja nyitva.
Fáklyáink fehéren izzófénye
rajzolja fel a kéklő égre:
Harcotok, nékünk örök stigma!
Zászló…
/ 1956. novemberre emlékezve/
Lobogj tépett, lukas zászló…
és te is lobogj, te fekete!
Hirdesd fennen hazám gyászát!
Jött a hóhér lánctalp hátán…
hogy népem szabadságát
rabláncra verje.
Sorra haltak hősök,
katonák, nők, férfiak, gyermekek,
vérben ázott a föld
és a bazalt utcakő.
Hazám lett egy nagy temető,
melyben gyászruhát
öltött a Magyar Nemzet.
Lobogj tépett, lukas zászló…
és te is lobogj, te fekete!
Hirdesd fennen hazám gyászát!
Jött a hóhér lánctalp hátán…
és népem szabadságág
rabláncra verte.
Nincsenek megjegyzések