Hétfőn – amikor a színművészetiseknél fel kellett függeszteni az oktatást - Szarka Gábor kancellár 50 ezer forintos bónuszt utalt ki az SZF...
Hétfőn – amikor a színművészetiseknél fel kellett függeszteni az oktatást - Szarka Gábor kancellár 50 ezer forintos bónuszt utalt ki az SZFE üzemeltetési munkatársainak. Az indoklás: „Ezek a dolgozók kiemelten teljesítették munkaköri kötelezettségüket az egyetem életét megbénító hallgatói blokád méltatlan körülményei ellenére is”. Ám úgy tűnik, Szarka beosztottjai között is van, aki a növendékek pártján áll - a meg nem nevezett dolgozó felajánlotta a számára kiutalt összeget a fiataloknak. Le a kalappal előtte! A kancellári utasítás szerint az egyetemet ki kell üríteni és a kollégiumban lakók sem maradhatnak a szobáikban. A legtöbben hazaköltöztek a szüleikhez, de volt, aki azért nem tudott visszaköltözni, mert az egész családja karanténban van. Az egyik diák akár albérletbe is elment volna, de amint elpanaszolta, egy óra alatt kilenc albérletet hívott fel, de már mindet elvitték. Az egyetemek alapítványba adása folytatódna, ám a veszprémi Pannon Egyetem rektora szerint ők azt nem akarják... de úgy tűnik nincs más választásuk. Dr. Gerencsér András rektor a Veszpresszó városi újságnak azt nyilatkozta: „A Pannon Egyetem vezetéséhez valóban érkezett jelzés arról, hogy a kormányzatnak szándékában áll a közeljövőben más felsőoktatási intézményekhez hasonlóan a Pannont is alapítványi fenntartásúvá alakítani.” Az egyetem vezetése megállapodott, hogy ők nem akarják kezdeményezni a modellváltást, inkább kivárnának és elemeznék hogyan sikerült az átállás a többi magyar egyetemnek. Csakhogy: „Erre már nem kerülhet sor, úgy tűnik a döntés nem az intézmény kompetenciája lesz” - írta a rektor az újságnak küldött levelében.
A „kulturkampf”, vagyis a kultúrharc tehát - a jelek szerint - országszerte folytatódik. Miért? Erre egyetlen tömör választ tudok papírra vetni: „csak”. Ismét kénytelen vagyok gróf Széchenyi István 1830. január 28-án megjelent szavait idézni a Hitel című írásából: „A tudományos emberfő mennyisége a nemzet igazi hatalma”. A Hitel Magyarország polgári átalakulásának gazdasági-társadalmi programja volt. Széchenyi írásával szerette volna ráébreszteni a nemességet: az ország társadalmi-gazdasági átalakítását saját jövőjének érdekében is végre kell hajtani. Nemesek ugyan jelenleg nincsenek, nemes lelkű gondolkodók viszont vannak... csak az ő hangjuk nem hallik elég messzire. Nem úgy másoké! Magánkezdeményezésre, még októberben feljelentés érkezett a hallgatók ellen, hogy „személyi szabadság megsértése és egyéb bűncselekmények miatt” hónap elején a hallgatók sorfalat alkotva útját állták Szarka Gábor kancellárnak, hogy bejusson az egyetem Vas-utcai épületébe. Kik voltak a feljelentők? Azt nem közölték, de gyanítom, nem művészek. Inkább azok a demokrácia mibenlétében eltévelyedettek, akik akkortájt azt hangoztatták, hogy a növendékeket börtönbe kéne zárni. A Budapesti Rendőrfőkapitányság (a BRFK) a héten közölte, hogy „bűncselekmény hiányában mindegyik feljelentést elutasították”. Így nyomozás sem indult az ügyben, mivel a hatóságok „már azelőtt kizárták a törvénysértést, hogy a felderítés elindult volna”.
„Hiába vetett be a hatalom az erőszakon kívül szinte minden eszközt, végül más, a pandémia terjedése késztette meghátrálásra az egyetemet elfoglaló diákokat” - kommentálta az eseményeket az színművészetisek egyik tanára, átálltak az online-oktatásra, így az egyetemeket és kollégiumi épületeket - tehát az SZFE-t is - el kell hagyni. A rendőrség valószínűleg akkor sem avatkozott volna be, ha a diákok maradnak - de abban az esetben a fiatalok „egyértelműen törvénysértővé váltak volna”.
A növendékek közölték: „A blokádot nem feladjuk, hanem magunkkal visszük, az ellenállás egy ideig az épületeken kívül folyik majd. Akár a falak közt, akár otthon, karanténban kell az autonómiáért küzdenünk, az egyetem mi vagyunk. A blokád addig tart, amig a hatalmi elnyomás meg nem szűnik.” Hogy mit értenek „hatalmi elnyomás alatt”, legfeljebb sejtem, de nem tudom. A Vas-utcai ellenállás jelképeit, zászlóit, molinóit átadták megőrzésre a velük szolidaritást vállaló színházaknak, amelyek az elmúlt időszakban befogadták az Ódry Színpad előadásait. Így „félig formális keretek között, saját himnuszukat, a ’Hej, a titkos egyetem’-et énekelve nyújtották át a zászlót, illetve a molinót a Katona József, az Örkény István, a Radnóti Miklós Színháznak meg a Trafónak. A növendékek a Petőfi Sándor utcában is himnuszukat énekelve vonultak a szakmai körökben csak Katonának nevezett teátrumba, ahol Fullajtár Andrea színművésznő (mellesleg az az SZFE tanára) a következő szavakkal vette át a zászlót: „Nemcsak vigyázunk rá, hanem olyan helyen lesz, hogy mindenki lássa, hogy nálunk van. Köszönjük szépen... Vigyázzatok magatokra nagyon! Sziasztok”.
...Egy ideig - amíg érdemi esemény nem történik - abbahagyom az augusztus közepe óta hétről hétre jelentkező egyetemi beszámolómat, visszatérek a részben emiatt félbehagyott, immár ötödik könyvem folytatásához. Az önéletrajzi ihletésű könyv címe: „Buktatóim diadala”. Voltaképpen az SZFE oktatói és növendékei is buktatókon léptek túl - de bárhogy végződjék a más egyetemek hallgatói által is rokonszenvvel kisért blokádjuk, diadalt arattak.
Az ellenállás híre az óceánon túlra is eljutott. A november 16-i dátummal megjelent Time hetilap a színművészetisek helytállásának ismertetésével kezdi három-oldalas, „The Bulwark of Budapest” (A budapesti mellvéd) című cikkét. S miután teljes oldalon a főváros főpolgármesterének színes fényképét is tartalmazza az írás, az alcíme: „Democracy is wilting in Hungary. Can Gergely Karacsony save it?” (A demokrácia hervadozik Magyarországon. Képes Karácsony Gergely megmenteni?) Nos igen, annak ellenére, hogy Magyarországon demokrácia van, éppen az SZFE esetében úgy tűnhet, hogy valóban „hervadozik”. Az egyetem oktatóinak sztrájkja és a hallgatók tanáraikat támogató helytállása igenis a demokrácia jelenlétét bizonyítja. A kuratórium tagjainak, majd a korábbi honvédezredes kancellárrá kinevezése viszont kétségkívül a „hervadás” jele.
 |
| Földes Tamás Aranytoll Életműdíjas újságíró |
Nincsenek megjegyzések