Szarka Gábor kancellárt nem engedik be a SZFE-re Még kisdiák koromban, az ötvenes évek elején láttam a neorealista „Nincs béke az olajfák a...
 |
| Szarka Gábor kancellárt nem engedik be a SZFE-re |
Még kisdiák koromban, az ötvenes évek elején láttam a neorealista „Nincs béke az olajfák alatt (Non c’é pace tra gli ulivi)” című olasz filmet. Nem vagyok olyan okos, hogy emlékezzek rá miről szól, arra sem, hogy tetszett-e - azt viszont tudom, hogy a főszerepet az akkortájt világhírű Raf Vallone játszotta. (A színész emlékezetes alakítást nyújtott a „Róma 11 óra”, a „Pillantás a hídról”, valamint - a görög Melina Mercoury és a fiatal amerikai Anthony Perkins partnereként - a „Phaedra” című alkotásokban is) ... Az elöljáróban említett film címe adta az ötletet, hogy valamelyest módosítva kölcsön vegyem a Színház- és Filmművészeti Egyetemről szóló cikksorozatomhoz. Nem olajfákra utalok, hanem arra a két olajipari cég vezetőjére, akik helyet kaptak a tanintézet öttagú kuratóriumában. A pillanatnyi helyzetkép állóháborúra utal: az egyetemisták hallgatói önkormányzata kérdőívet tett fel a facebook oldalukra, amelyet a 353 növendékből 283-an töltöttek ki. A válaszadók 95/!/ százaléka szerint a kuratórium illegitim és a blokádot folytatni kell. Még két statisztikai adat: a hallgatók 80 százaléka szerint a kuratórium eddigi teljesítménye elfogadhatatlan, 89 százalékuk szerint pedig az egyetem korábbi autonómiája teljes mértékben elveszett.
Megkímélem az olvasókat (és korántsem renyheségből, de íly’ módon önmagamat is), hogy néhány eset kivételével szó szerint idézzek az egymással szembeállók hovatartozástól függő nyilatkozataiból. Egyelőre ki-ki köti az ebet a karóhoz - írhatom úgy is: mondják a magukét. Inkább az elmúlt napok eseményeiből szemezgetek. A honvédezredesből művészegyetemi kancellárrá kinevezett Szarka Gábor közölte, hogy csütörtök reggel nyolc és kilenc között bemegy az irodájába. A hallgatók kettős sort alkotva álltak a vártán (ha nem is Madrid határán) ... de az „illegitimnek” nevezett kuratórium által kinevezett, harcedzett férfiú csak néhány perccel tíz óra előtt érkezett meg. Javára szóljon: tank és nehéztüzérség nélkül. (Megemlítem: valamennyi őrt álló fiatalon volt maszk, az egykori ezredesen nem. Márpedig - tudtommal - Budapesten az utcán is pénzbüntetést kaphat, aki nem visel maszkot. És éppen egy volt ezredes hagyta figyelmen kívül a szabályt. Ebben van némi ellentmondás.)
Az új kancellár megjelenésekor kifogásolta: a diákok tudták ugyan, hogy megy, mégsem várta senki, akivel tárgyalhatott volna. Közölte, hogy irodájában több tucat kifizetésekkel kapcsolatos dokumentum várja, amiket nem tud aláírni, ha nem engedik be. A hallgatókat nem hatotta meg a harcedzett férfiú ügybuzgalma, szezám - vagyis az épület kapuja - nem tárult. Szarka Gábor távozása előtt közölte: a dokumentumokat kollégái veszik majd át (hogy alezredesek vagy századosok-e azt nem tudom), és viszik magukkal egy, a kuratórium által kijelölt helyszínre. Ott akarja aláírni azokat. (Tűzszünet vagy megfutamodás - amikor e sorokat írom, még nem tudom.)
Pénteken újfent megpróbált békésen átjutni a diák-kordonon, de ez alkalommal se járt sikerrel. Mitagadás, már-már sajnálom e tettre kész férfiút; a hadseregben egyszerűbb lehetetett napiparancsot kiadni - volt zárka a renitenskedő katonáknak, megvonhatták tőlük, hogy időnként hazalátogassanak a családjukhoz. Dehát a polgári életben más a helyzet. Azt sem érti - demokrácia ide, demokrácia oda -, miként lehetséges, hogy egy „bázisdemokratikusan működő” közösségben minden tag egyenlő, emiatt nincs olyan vezető, akivel tárgyalni, egyezkedni lehetne. Kétségkívül a hadseregben még békeidőben is vannak vezérkari főnökök, tábornokok, ezredesek - és közkatonák. Az SZFE-n viszont valamennyien közkatonák, senki nem parancsolgat és közösen döntenek minden ügyben. Katona-vélekedés szerint ez maga az anarchia... A kancellár közleményben kérte a kuratóriumot, hogy jelöljön ki egy olyan épületet, ahol munkához kezdhet. A hallgatók ezzel szemben korábbi főhatóságuktól, az Innovációs és Technológiai Minisztériumtól várnak választ a kérdéseikre... de Palkovics László miniszter már korábban elzárkózott a tárgyalástól: nincs beleszólása, forduljanak a Vidnyánszky Attila vezette kuratóriumhoz. Mellékesen említem: Vidnyánszkytól az elmúlt két hétben nem olvastam, nem hallottam nyilatkozatot az egyetem ügyeiről. Dehát - mint köztudott - megannyi egyéb teendője van. Szarka Gábor miután távozott a Vas-utcából (vagyis az egyetem elől), azt mondta: „a mai nap fordulónapot jelent, az SZFE vezetése a hallgatókkal való tárgyalás helyett mostantól kizárólag az egyetem megújításával kapcsolatos feladataira koncentrál”. A pénteki eseményekhez tartozik az is, hogy az SZFE diákjai fehérre és vörösre festett raklapokból álló tornyot emeltek a fent említett, hosszú nevű minisztérium Fő utcai épülete elé, amelyet szónoki pulpitusként menten felavattak. Egyikük hangoztatta, hogy az autonómia a felsőoktatás, a tudomány, a művészet alapköve. Az ország különböző egyetemeiről érkező hallgatók őrzik majd „az oktatás szabadságát, az egyetemi autonómiát jelképező” tornyot, amelyre a háromszínű magyar zászlót is kitűzték. Az Eötvös Egyetem bölcsészkarának küldötte hangoztatta: „Az egyetemi polgárok széles rétege úgy érzi, az SZFE ügye rávilágított arra, hogy Magyarországon az egyetemi autonómia veszélyben van. Hallgatók vagyunk, de nem hallgatunk. Legyen a tudás érték, a beszéd párbeszéd, az egyetem szabad!”
Egyre több felsőoktatási intézmény áll ki a fiatalok és oktatóik mellett - határon innen és túl. Erdélyben a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem és a kolozsvári Babes-Bólyai Tudományegyetem Színházi és Film Karának egykori és jelenlegi hallgatói fejezték ki szolidaritásukat az SZFE hallgatói és oktatói mellett. A Szegedi Tudományegyetem bölcsészet- és társadalomtudományi karának 77 oktatója olyan dokumentumot írt alá, amelyben támogatásukról biztosítják a blokádot fenntartó budapesti hallgatókat. Szolidárisak azokkal az oktatókkal is, akik a kuratórium erőszakos fellépését látva felmondtak az intézményben. A patthelyzet feloldását a szegedi tanárok is az innovációs és technológiai minisztertől várják. Arra kérik, vonja vissza a kuratórium megbízását és olyan vezetést jelöljön ki, amelyben helyet kapnak az SZFE által javasolt szakemberek is. (Visszautalok korábbi cikkemre: a színművészetisek azt szerették volna, ha a kuratóriumban három, általuk javasolt művész is helyet kapna... egyet se vontak be közülük.) Figyelmet érdemel az is, hogy a színházi- és filmszakma legjelesebb művészei közül szinte mindenki a fiatalok mellett áll, vagy legalábbis nincs ellenük. Néhány, a pálya perifériájára szorult, vagy már visszavonult idős színész szorgalmaz retorziót a hallgatókkal szemben. A sztrájkot viszont nem ők, hanem az egyetem munkavállalói, az oktatók hirdették meg. A sztrájkhoz pedig Magyarországon minden alkalmazottnak törvény-adta joga van, s azt a munkáltatók tiszteletben tartják.
Róka fogta csuka helyzet állt elő. A növendékek a minisztériumtól várják a választ: valóban érvényteleníthetik-e a meg nem kezdett tanévüket, mivelhogy szerintük a kuratóriumot „illegitim módon nevezték ki, ebből következően a kancellár kinevezése is illegitim volt”. A minisztériumhoz eljuttatott, tíz-pontos követelésükben az is szerepel, hogy a kuratórium lépjen vissza (sajátos módon ehhez még Szarka Gábor segítségét is kérik: ha valóban segíteni akar, akkor „kommunikálja az érdekeiket” a minisztériumnál). A diákok egyike, a dokumentumfilm-rendezőnek tanuló Elek Judit Sára tévé-nyilatkozatában elmondta, hogy „bár kérdéses ennek a tanévnek az elfogadása, olyan dolgokkal találkozik most, amik őt a pályáján segíteni fogják”. Lám-lám, ismét beigazolódik, hogy az élet a legjobb író, és „színház az egész világ”. Az már most bizonyos, hogy ez az egyetemi huzavona bekerül a magyarországi színművészképzés históriájába.
Ha sejtelmeim vannak is (amiket e helyütt nem teszek közzé), nem tudni, hogyan végződik ez az áldatlan helyzet. Mert előbb-utóbb valakik csak-csak beadják a derekukat és bedobják a törülközőt. Írásom címében azt is megkérdeztem - jóllehet kérdőjel nélkül -hogy „győztesek vagy vesztesek”. Mármint az egyetemi hallgatók. Megítélésem szerint a fiatalok - morális értelemben, erkölcsileg - mindenképpen győztesek. Példát mutattak az egész társadalomnak, hogyan lehet békés módon - énekszóval, tánccal, az emberek többségének rokonszenvét kiérdemelve - szembe szállni egy hatalommal. Nincs szükség hidak, utcák lezárására, nem kell kirakatokat betörni, autókat felborítani, beavatkozásra késztetni a rendőrséget - békés úton is hangot lehet adni követeléseiknek. A jövőt tekintve mindegy, hogy a hatalom milyen színezetű politikai irányt képvisel. E „21. századi pesti srácok” nemcsak a hon, de a külvilág ilyen-olyan társadalmi bajok miatt elégedetlenkedő fiataljainak és lázadozó felnőttjeinek is követendő példát mutattak.
 |
| Földes Tamás |
Nincsenek megjegyzések