Egy felvonásvég még nem az előadás vége. A drámaírók színdarabjait korábban három felvonásban láthatták a nézők - napjainkban már jobbára k...
Egy felvonásvég még nem az előadás vége. A drámaírók színdarabjait korábban három felvonásban láthatták a nézők - napjainkban már jobbára két részben tűzik műsorra, de Shakespeare meg más klasszikusok öt felvonásban adták közre műveiket. Diák koromban hat órán keresztül ültem a Nemzeti Színház nézőterén, hogy a Hamletet - a gyönyörű Szörényi Évával Ophélia szerepében - végig nézzem. A fenti címmel arra szeretnék utalni, hogy a színművészetis diákok székház foglalásának feltehetőleg lesz még néhány felvonása. Annak nem látom értelmét, hogy hétről-hétre részletesen beszámoljak e diáklázadás fordulatairól (megvallom, azt se tudom, hogy olvasóinkat mennyire érdekli e téma), de a fejleményeket továbbra is figyelemmel kisérem. Részint azért, mert a színház világának egy időben tevékeny résztvevője voltam, sok-sok évtizeddel ezelőtt pedig én is lázongó fiatalként éltem meg diák-éveimet. Az viszont tény, hogy kevés olyan tanárom volt, aki miatt tüntetni mentem volna.
A hét elején a Vas-utcai egyetemre még be sem engedett kuratórium felmentette az SZFE kancellárját, Vonderviszt Lajost, és Szarka Gábor ezredest, a honvédelmi miniszter korábbi kabinetfőnökét nevezte ki kancellárrá. Lesz ott katonai fegyelem, hölgyeim és uraim, elvtársnők és elvtársak - lesz hapták, tisztelegj! Az új kancellár első „hadparancsa”: közölte az egyetem középvezetőivel, ha nem engedik be az intézmény épületébe, akkor nem ír alá semmit és nem lesznek fizetések sem. A korábbi vezetők és oktatók megbízatása szeptember 30-án lejárt. A fiatalok alig néhány órával tanáraik távozása előtt, a sajtóból értesültek arról, hogy „az általuk el nem ismert kuratórium pályáztatás nélkül nevezett ki két új rektorhelyettest az intézménybe”. Az egyikük filmrendező, a másikuk színész, producer. (Szerencsére egyikük sem rendőrkapitány, se tűzoltóparancsnok.) A növendékek a kinevezésekről értesülve éjszakába nyúló hallgatói fórumot tartottak, s megszavazták a Szentkirály-utcai Film- és Médiaintézet blokádját is. Őrséget állítottak ott is, és csak az egyetem polgárai léphetnek be a kapun, majd sajtótájékoztatót tartottak. Kijelentették: „Nem új vezetőkre, hanem a viszonyok rendezésére van szükség”.
Az egyetem kuratórium által megbízott oktatási rektorhelyettese azt nyilatkozta a HírTV-nek: ha az egyetem új vezetői nem juthatnak be az intézménybe, akkor ez a félév érvénytelenné válhat. Az SZFE hallgatói önkormányzata viszont úgy foglalt állást: „Nincs okunk meghátrálni egyelőre. Részünkről következetlenség lenne, ha most visszalépnénk. Nem teljesültek a követelések, ezért folytatódik a sztrájk hétfőtől a Színművészetin.”. Miután a Film- és Médiaintézet élére ugyancsak a volt honvédelmi kabinetfőnök került, a 24 nemzetközi elismerést (köztük a Cannes-i Fipresci-, a Berlini Arany Medve-, a Chicago-i Ezüst Hugo- és a Karlovy Vary-i Kritkusok Díját kiérdemelt) Kossuth-díjas Kiváló Művész rendező, Sándor Pál és három társa is lemondott a filmakadémia elnökségi tagságáról. Szarka Gábor egy tévé-nyilatkozatában elmondta: „Már nem vagyok állományban, de az, hogy katona vagyok az egy szép mese igazából. Büszke vagyok a katona múltamra”. Közölte: az, hogy nem lesznek kifizetések, nem fenyegetés volt, hanem tényközlés. (Hosszú betűvetői pályafutásom alatt az Állami Déryné Színházban találkoztam olyan színésszel, aki a mundért cserélte fel a jelmezekkel - korábban katonatiszt volt. A Magyar Hírlaphoz pedig a vezérkartól érkezett egy férfi, aki újságíró lett, majd rövid idő múlva rovatvezetővé léptették elő.)
Szeptember 30-án, a művészeti tanintézmény korábbi vezetőinek távozásakor - őket búcsúztatva - az SZFE bejáratát őrző növendékek az épület emelvényén „őrlángot” gyújtottak, amely minden magyarországi egyetem szabadságáért ég tovább. Az egyetem előtt és környékén - az esővel dacolva - budapesti polgárok százai gyűltek össze, és a fiatalok kérésére velük együtt mondták el a diákesküt. Az őrlángot a színművészetisekkel kezdettől rokonszenvező Eötvös Loránd Tudományegyetemhez (ELTE) vitték, ahol az ottani és más budapesti felsőoktatási intézmények hallgatói több száz mécsessel várták őket. A hét végen a lángot fáklyás váltófutók juttatták tovább öt egyetemi városba.
...Csaknem négy és fél évtizedes történet - Ruttkai Éva írta a „Parancsolj, tündérkirálynőm!” című könyvében: fiatal rendező mutatkozott be a Vígszínház évadnyitó társulati ülésén. Ruttkai Latinovits Zoltán fülébe súgta: „Milyen kedves, milyen aranyos. És milyen diktátor lesz ő is tíz-tizenöt év múlva!”. Nem tudom, hogy a fiatalember ordítozó rendező (afféle diktátor) lett-e, vagy sem - annyit tudok róla, hogy 2005-ben Kossuth-díjat kapott. Kétségkívül vannak színészgyötrő rendezők, akik tűzön-vízen át végrehajttatják elképzeléseiket... ám az a két színigazgató-rendező - Székely Gábor és Zsámbéki Gábor -, akik önszántukból, a kuratórium megalakításának hírére nyomban lemondtak egyetemi tanári tisztükről, nem olyanok voltak. Tisztelték és egyenrangú alkotó-társnak tekintették a velük dolgozó művészeket. Ezért ragaszkodtak hozzájuk a társulati tagok, s az elmúlt hetekben tüntettek értük az egyetemi hallgatók. Nos, az élethivatásukra készülő színművészetisek ez idő tájt lelkesek, ötletesek és a szívükön viselik a többi magyarországi egyetem jövőjét is. Hogy diplomájuk kézhez vétele után megváltozik-e az egyéniségük - és ha igen, miként? -, az csak évek-évizedek múltán derül ki.
Winston Churchill mondta: „Ha egy ember húsz évesen nem szocialista, akkor nincs szíve. Ha nem konzervatív negyven évesen, akkor nincs esze”... Nos, idézem egy korábbi fiatalember szavait. A FIDESZ 1988 októberi kongresszusán az akkor 29 éves Kövér László azt mondta: „Az egyik legfontosabb probléma velünk az, hogy állítólag szocialista- sőt kommunistaellenesek vagyunk. Ez nem igaz. A FIDESZ nem ideológiai alapon szerveződött szervezet, a FIDESZ egy olyan mozgalom, amelynek a soraiban a lehető legkülönfélébb ideológiájú, politikai nézeteket valló emberek és csoportok vannak jelen. Én szocialistának tartom magamat. Ennek alapján azonban nem érzem feljogosítva magamat arra, hogy ezt mástól is megkövetelhessem. Számomra ugyanis a szocializmus alapértéke a tolerancia, amely magában foglalja mások politikai meggyőződésének tiszteletben tartását.” Amióta az Országgyűlés elnökeként magas pulpituson ül, se nem szocialista, se nem toleráns. Afféle iskolai osztályfőnököt alakít, de nem intőket osztogat, hanem tetemes pénzbüntetésekkel sújtja az ő nézeteivel ellentétes véleményt megfogalmazó felszólalókat. Amikor nemrég Jakab Péter, a baloldali pártokkal és a liberálisokkal szövetségre lépő Jobbik elnöke a T. Ház elnökét Kövér elvtársnak nevezte, az érintett úr ezt kikérte magának. Márpedig a múltunkat nehéz megtagadni.
...Karinthy Frigyes „Találkozás egy fiatalemberrel” című novellájában az akkor már befutott író egykori önmagával találkozik az utcán. A fiú számon kéri hajdani önmagától a régi nagy álmokat. A fölfedezéseket. A világbékét. A csodálatos szimfóniát. Azt hiszem, nekünk, egykori lázongóknak - hírlapíróknak kétszeresen is! - gyakran kellene tükörbe néznünk és számot vetnünk korábbi cselekedeteinkkel. Hogy melyikünknek roppant meg a gerince a rendszerváltás előtt, arról régebbi cikkeinket újra olvasva meggyőződhetünk.
 |
| Földes Tamás |
Nincsenek megjegyzések