Éveim számát tekintve öreg vagyok - a lelkem viszont fiatal. Néhány órával azután, hogy legutóbbi beszámolómat elküldtem szerkesztőnknek a ...
Éveim számát tekintve öreg vagyok - a lelkem viszont fiatal.
Néhány órával azután, hogy legutóbbi beszámolómat elküldtem szerkesztőnknek a színművészetisek egyetemén zajló fejleményekről, friss hírt olvastam. Vasárnap este - vagyis október 18-án - a diákok célkitűzéseivel rokonszenvezők közül több ezren összegyűltek a Vas-utcában, a Szalai Kriszta színésznő által szervezett “Néma Kiálláson”. A “Titkos szerelem” népdalból egyetemi himnusszá átköltött “Titkos egyetemet” dúdolták, miközben lábukkal dobogva, hol tapsolva, hol kezüket magasba emelve fejezték ki a fiatalok iránti támogatásukat. A szervezők ismertették azt a kiáltványt, amelyet 185 művész írt alá: “Kedves SZFE-polgárok! Egyetértünk veletek és támogatunk titeket mindabban, amit az autonómiáért, az egyetem szabadságáért tesztek. Nagyrabecsülésünk jeléül felajánljuk támogatásunkat! Ha bármire szükségetek van, forduljatok bármelyikünkhöz!” (Hogy név szerint kikhez fordulhatnak, nem tudom - de a hallgatók feltehetőleg tudják.)
Ugyanakkor az egyetem új vezetősége is közleményt adott ki, amely tudatja, hogy az őszi szünet hivatalosan megkezdődött. Tudatták, hogy “aki az őszi szünet alatt, külön kancellári engedély nélkül az SZFE létesítményeiben tartózkodik, az saját felelősségére teszi, vállalva annak minden következményét”. A közleményből nem derül ki, hogy melyek a “minden következmények”, amelyeket vállalniuk kell a hallgatóknak, másrészt e szünet idején nem nyomulnak-e be az épületbe a kuratórium tagjai a kancellárral együtt.
Az egyetemen folyamatosan tanitó oktatók viszont ismerik a jogot. Karsai György klasszika-filológus, színház-és irodalomtörténész halasztó érvényű beadványt juttatott el a bíróságnak, hogy tekintse a kancellárnak azt a rendeletét alaptalannak, amely tartalmazza a korábbra hozott őszi szünetet. A halasztó érvény egy döntés elhalasztását jelenti amig a döntésről-halasztásról a bíróság nem dönt. Világos, nemde?
Hétfőn reggel, “Köszönjük a támogatást!” címmel a színházi szakma néhány kiemelkedő egyénisége - köztük öt Kossuth-díjas művész, három színigazgató, ketten pedig az egyetem tanárai - az Innovációs és Technológiai Minisztérium elé mentek és felolvasták a hallgatókhoz érkezett leveleket. Néhány oktató is az egyetemnél volt, abban a reményben, hogy érdemben tudnak szót váltani valakivel a kialakult helyzetről. Ám a válasz lényege: immár nem a minisztérium az SZFE törvényes fenntartója, hanem a Színház-és Filmművészetért Alapítvány, amely - nem sorolom, hogy a 2011. évi törvény hányadik bekezdésének melyik pontja szerint - az egyetem fenntartója… Az ATV Híradónak is válaszoltak: “…az egyetemen belső szakmai vita alakult ki, amelyet a művészeti ágak nagy tekintélyű szakembereinek kell rendezniük”. (Egyértelmű válasz - remélhetőleg sem a kancellár, se a kuratórium olajipari vezetői nem tartoznak e “nagy tekintélyűek” közé.)
…Nem vagyok mazohista, csupán kíváncsi, ezért próbáltam beleásni magam az alapító okiratba. Nem volt hiábavaló az öngyötrés. Egyebek mellett megtudtam, hogy a szenátus az egyetem legfőbb szerve és vezető testülete. Továbbá: a rektort nyilvános pályázat alapján kell megbízni, a szenátus javaslatot tesz a pályázati felhívás tartalmára, elbírálja a rektori pályázatokat és megválasztja a rektorjelöltet. (Amióta a kuratórium átvette az egyetemet, nincs szenátus, nincs rektori pályázat, két személyt - senkivel sem egyeztetve - kineveztek rektorhelyettesekké.) Más: a kancellárt - nyilvános pályázat alapján - a szenátus javaslatára a fenntartó nevezi ki. Csakhogy: pályázat nem volt, szenátus nincs - kancellár viszont hipp-hopp van.
A 2020 szeptember 1-én életbelépett alapító okiratot az alapítvány kuratóriuma az (ilyen meg amolyan) határozatával fogadta el, melyben felhatalmazza a kuratórium elnökét “ezen alapító okirat aláírására”. (Remek! Aláírás is lesz… vagy már van.)
Lelkiismerettől gyötörve kérem a megengedő olvasót, hogy nézze el nekem a fentiek közlését. Aki többre kíváncsi, elolvashatja az interneten az alapító okirat egészét - mi több: elmagyarázhatja nekem a lényegét… Inkább az eseményekkel folytatom. Kedden -munkáltatóik utasítására - az ott dolgozók nem engedték be a leendő filmeseket a Szentkirályi utcai épületükbe. A színész-hallgatók a Vas utcában nem kapták meg néhány tanterem kulcsát. Emiatt megkezdődtek a kölcsönös feljelentések. Egy alkalommal utaltam már a generációk - apák és fiúk - közötti ellentétre. A legfrissebb példa erre: miközben a kuratórium elnöke, Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház vezérigazgatója sem mehet be az egyetemi épületekbe, addig fia, ifj. V.A. - a Vígszínház rendkívül tehetséges tagja (az ugyancsak vígszínházas Hegedűs D. Géza társaságában) - megkezdte a tanítást. Hallgatóik az SZFE „gólyái”, vagyis az elsőéves növendékek voltak.
Történt néhány meglepő fordulat is a héten. Három anonym személy feljelentette az egyetemistákat, mondván „a fiatalok megakadályozták a kancellárt a szabad mozgásban”. (Névtelen levélíróval már volt szerencsétlenségem találkozni hosszúnak nevezhető - több mint hat évtizedes - hírlapírói pályám alatt, az első förmedvényeket elolvastam... egyik se volt szívmelengető a számomra, a későbbiekben az aláírás nélkül érkezőket olvasatlanul eltéptem.) Sajátos módon a cikkemmel/cikkeimmel egyetértő véleményeket aláírták. Nos, a honi hatóságok most a feljelentéseket nem vették figyelembe. Logikus érvelésük: a kancellár szabad mozgását akkor korlátozták volna, ha nem engednék ki az épületből. A másik meglepetés október 23-a előestéjén ért: Hegedűs Zsuzsa, Orbán Viktor főtanácsadója az egyetemisták mellé állt. Kijelentette, hogy „hisz a párbeszédben és szerinte a kormánynak le kellenes ülnie tárgyalni az SZFE oktatóival és hallgatóival. A sokszor hosszú évekig tartó konfliktus-megoldási folyamat első lépése mindig a dialógus kiprovokálása, aminek feltételeit az SZFE hallgatói és oktatói által indított akció példa értékűen, a maga részéről meg is tett. A konfliktus feloldásának második feltétele természetesen a vitatott döntést meghozók párbeszédre való hajlandósága”.
Hegedűs Zsuzsa bölcsészdiplomával rendelkező szociológus, filozófus, aki 1976-ban Franciaországba emigrált és Párizsban doktorált szociológiából. Emiatt tíz évig nem mehetett Magyarországra. Ott és Nyugat-Európában az új társadalmi mozgalmakkal foglalkozott. Van egy kijelentése, amit én is vallok: „Önirónia nélkül semmi nem megy”. Ennek folytatását szívesen kölcsön venném tőle: „Nem magamat veszem komolyan, hanem mindig azt, amit csinálok”. Hát valahogy így... Csak még nem fogalmaztam meg magam számára. Jelenleg - amellett, hogy a miniszterelnök főtanácsadója - a „Minden gyerek lakjon jól!” Alapítvány kuratóriumának elnöke.
Gulyás Gergely, a miniszterelnökséget vezető miniszter a kormányinfón úgy nyilatkozott: nekik semmilyen hatáskörük sincs a tiltakozó színművészetisek kéréseit teljesíteni, ezért nincs értelme, hogy a kormány részéről tárgyaljanak velük. „Nincs nekünk politikai célunk az ügyben. A célunk az, hogy ha lehet, minél színvonalasabb oktatás legyen Magyarországon, az ehhez szükséges forrásokat a kuratóriumnak biztosítottuk. Mi örülünk annak, ha a színészeti képzésnek ez a sajátos avangárd ága mielőbb normális mederben zajlik...” Aki nem érti, forduljon a miniszterhez - nekem sejtelmem sincs, hogy mi a „sajátos avangárd ág normális medre”. Ha sejteném, talán én is oktató lennék valamelyik egyetemen.
Október 23-án, az előzetes terveknek megfelelően, az SZFE Hallgatói Önkormányzata „A szellemi szabadság jegyében, mindannyiunk szabadsága - megemlékezés ’56-ról címmel” tüntetést szervezett, amely a Műegyetem-rakpartról indult. A szervezők a következő szavakkal hívták a velük rokonszenvezőket: „Várunk mindenkit, aki szeretné kifejezni aggodalmát a közelmúltban hazánkban veszélybe került egyetemes értékekért - ezek közül csak egy az autonóm felsőoktatás. Tartsatok velünk, mindannyian a szabadságáért!” A tüntetők a Szabadság-hídon vonultak át Pestre, majd a Március 15-e téren fáklyákat gyújtottak és azokat magasba emelve kanyarodtak a Szabadsajtó-útjára, onnan az Uránia moziig. Útközben sokan - nemcsak fiatalok - csatlakoztak hozzájuk. A helyszíni tévé-közvetítéseken azt is láthattuk, hogy a járdán állók megtapsolták a felvonulókat. A Műegyetem, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem, a Képzőművészeti Egyetem és más felsőfokú tanintézmények hallgatói és oktatói/!/ tábláikkal vonultak. Három szakszervezeti szövetség képviselői is jelen voltak. Egy, spontán módon terebélyesedő tüntetés resztvevőit aligha lehet megszámolni, de becslések szerint több tízezren voltak. Mintha ezen az október 23-án egy jó értelembe vett, a hajdani gittegylettől teljesen eltérő, a szó nemes értelmében „hazafias” népfront jött volna létre. Anélkül, hogy párhuzamot vonnék - noha vonhatnék! -, nekem a mi (az én) hatvannégy esztendővel ezelőtti felvonulásunk, az akkori ifjonti lelkesedésem jut eszembe.
A kormány a koronavírus gyors terjedésére hivatkozva, központi ünnepségeket nem szervezett - de néhány emblematikus helyen koszorúztak; Orbán miniszterelnök az 56-os hős Wittner Máriával ment a Corvin-közbe. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy a felvonulás mindvégig békés volt. Valami elkezdődött, amiről még nem tudni hogyan folytatódik és miként végződik... de a közvéleménykutatás szerint ez az ügy a magyar lakosság többségének nem fontos. A hallgatók útközben többször elénekelték „himnuszukat”, hogy „Hej, a titkos egyetem”, s felhangzott a Kossuth-nóta is, miszerint „Ha még egyszer azt üzeni/ Mindnyájunknak el kell menni”. Nagyon bízom benne, hogy tekintettel a honpolgárok egészségére, ezt az üzenetet nem az orvosok fogadják meg (már így is túl sokan távoztak Magyarországról - többségük a ködös Albionba).
Az Uránia előtt kivetítőn látható-hallható volt a Független Zeneakadémisták Szimfonikus Zenekara: Beethoven Egmont-nyitányát játszották (’56-ban, az október 23. utáni napokban, a rádió csak az a zenét sugározta). Fullajtár Andrea színésznő, az SZFE tanára elszavalta a Nemzeti Dalt, s néhány beszéd is elhangzott. A tüntetésen részt vett a Kossuth-díjas Udvaros Dorottya is, akit eredetileg az egyetemisták a kuratórium egyik tagjának javasoltak. A javaslat javaslat maradt. A népszerű színésznő menet közben azt nyilatkozta: „Énnekem reményeim vannak arra nézve, hogy egy ilyen békés tüntetés hozzásegítheti a feleket ahhoz, hogy tényleg elkezdjenk egymással beszélgetni... Hogy mi hogyan lesz? Jó lenne látni a jövőt. Nem tudjuk, de ezek nagyon fontos dolgok. Hadd ne bocsátkozzak semmiféle jóslásokba”. Egyetértek a szavaival. Az Urániánál befejeződő tüntetés végén a jelenlévők a magyar himnuszt énekelték el. Mellesleg egy budapesti barátom mondta telefonon: „A diákok megmozdulását sokan úgy értékelik, hogy az a kormány melletti kiállás volt, hiszen inkább tartoznának továbbra is a minisztérium irányítása alá, mint a kuratóriumhoz meg a katonából lett kancellárhoz”. Ez is bizonyítja, hogy minden nézőpont kérdése. Még a politikusok megítélése is. Vagyis egyrészt-másrészt...
 |
| Földes Tamás |
Nincsenek megjegyzések