Csúszik, csúszkál, csuszogat. De hogy ki (vagy kik) pottyannak majd hátsó fertályukra vagy buknak orra, azt nem tudom. Mert ha kategorikusan...
Csúszik, csúszkál, csuszogat. De hogy ki (vagy kik) pottyannak majd hátsó fertályukra vagy buknak orra, azt nem tudom. Mert ha kategorikusan kijelenteném, hogy Péter vagy Pityipalkó, akkor meglehet, hogy én vágódnék hanyat. Azt gyanítom, hogy a Színház- és Filmművészeti Egyetem esetében ama kuratórium nem hátrál meg (még Vidnyánszky Attila sem, annak ellenére, hogy korábban kijelentette: ha ő lenne a megegyezés akadálya, akkor visszalép). Nem kizárt, hogy szavát állja és leköszön, majd a kuratórium valamelyik tagjának - esetleg az egyik olajipari szakembernek - adja át a stafétabotot. Ha történetesen az olajipar valamelyik cégének vezetésére is kuraróriumot hoznának létre, abban - ha kellő tisztelettel felkérnek! - vállalnék tagságot és menten javasolnám, hogy a gyermekkoromban ki nem állhatott csukamájolajat dúsítsák tejszínes kakaóval, aztán hónapokig el lehetne vitatkozni azon, hogy kakaó helyett nem lenne-e célszerűbb kókusztejjel vegyíteni... de itt abbahagyom az élcelődést. Részint azért, mert ami a budapesti, 155 esztendős művészképző intézményben augusztus óta végbemegy az nem humoreszkbe illő dráma (vagy tragikomédia). Másrészt azért, mert gyanítom, hogy online-újságunk olvasóit - akiknek eszmefuttatásaimat egyetértésükben bízva írom - mind kevésbé érdekli az a huzavona, az a patthelyzet részletezése, amelyről időről időre balgán beszámolok. Las Vegasban is enyhül immár a kánikula, írás helyett inkább sétálhatnék valamelyik árnyas parkban, vagy visszatérhetnék a Las Vegas Athletic Clubba, hogy e covidos időszakban eltunyult testemet atlétikusabbá eddzem. Ámbár egy Schwarzenegerré az esetben sem leszek.
A napról napra elhangzó újabb véleményekkel nem akarom untatni a tisztelt olvasókat. Azt azért közreadom: bár Vidnyánszky kijelentette, hogy a világsztárok véleménye az SZFE-vel kapcsolatban nem érdekli, a hét elején is közzétettek egy olyan állásfoglalást, amelyre mondhatja, hogy fityfiritty. „A cseh, a német, a lengyel, a szlovén és az osztrák rektori konferenciák KÖZÖS NYILATKOZATBAN vállalnak szolidaritást a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatóival és lemondott vezetőivel, egyszersmind felszólítják a magyar kormányt, hogy állítsa vissza az intézmény autonómiáját. A rektorok szerint a CEU kikényszerített költözése és a Magyar Tudományos Akadémia autonómiájának tavalyi elvétele után az egyetem irányítói jogkörének átruházása a kormány által kijelölt kuratóriumra újabb lépés a kritikai hangok elnémítása felé, a kultúra és a tudomány függetlenségének korlátozásával.”
A közlemény hivatkozik a Bécsi Nyilatkozatra, amelyben tíz közép-európai rektori konferencia - vagyis az adott országok egyetemeit összefogó legtekintélyesebb fórumok - 2018-ban kinyilvánították elkötelezettségüket „az akadémiai szabadság és az intézményi autonómia iránt, amelyeket a felsőoktatás fejlődésének alapfeltételeként értelmeznek.” A Magyar Rektori Konferencia azt a nyilatkozatot sem írta alá! Jó néhány külföldi, köztük erdélyi egyetem vezetése is kiállt az SZFE mellett, ám a magyarországi felsőoktatási intézmények közül csak a „sorosistának” is nevezett CEU (vagyis a Közép-Európai Egyetem) meg a Wesley János Lelkészképző.
A tisztán- vagy a tisztábban látás érdekében érdemes a koratórium elnökének a diákokról alkotott, néhány friss véleményét is papírra vetni: „Úgy vannak manipulálva..., egyszerűen gazemberség. És ez egy nagy nemzetközi háttérhatalom. És itt az Amnesty van háttérben. Egyszerűen van néhány tucat harcos. Ööö... igazából Lenin-fiúk, vagy Szamuely-katona.”
Ez mitagadás képzavar. A képzavar viszont nem tartozik az erények közé. Hogy kik voltak a Lenin-fiúk, azt Vidnyánszky bizonyára a Szovjetunióban tudta meg, hiszen - nem önszántából! - ott születet. Szamuelyék rémtetteiről (amely az én családomat, a Dömsöd község főterén felakasztott malomtulajdonos nagybácsimat is érintette), feltehetőleg Magyarországon hallott. Őszintén sajnálom, hogy az elmúlt hetek olyan helyzetbe sodorták, ami már-már elhomályosítja művészi teljesítményét. Kár.
Többször is leírtam, hogy elévülhetetlen érdemének tartom a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház életre hívását. Amióta Csehszlovákiától a Szovjetunióhoz, azon belül Ukrajnához kerültek Kárpátalja városai, magyar szó aligha hangzott el az ottani színházakban. Ám hadd említsem meg, hogy a csehszlovák fennhatóság nem egészen két évtizedében volt olyan magyar színésznő, aki művésztársaival az elszakított területek színházaiban terjesztette a magyar szót. Kálmán Manci. Vagyis az édesanyám. Igaz, nem alapított színházat - csupán a Szlovenszkói Magyar Színtársulat közönség-vonzó sztárja volt. A Felvidék Blaha Lujzájának nevezték. E sorozatban már megírtam. Most azért ismétlem meg, hátha Vidnyánszkyhoz is eljut valamilyen véletlen folytán ez a cikkem.
Hogy anyu „sztár” volt, azt tanúsítják a birtokomban lévő (Budapestről magammal hozott) plakátok, amelyeken az előadások címe és szereposztása fölött nagy betűkkel hirdették: *Kálmán Manci felléptével!*. Olyan szakadozott-gyűrött újságcikkem is van, anyám fényképével, miszerint „Ungvár várja a színészeket”. A műsoron szerepelt a „Tommy és társa” című operett is, amelynek a címszerepét, a kis cipőpucolót alakította - annak köszönhetem a nevemet. Idézhetnék a kassai és ungvári újságokban megjelent, elragadtatott kritikákból is - de nem teszem. Azért nem, mert - mea culpa! - igencsak ifjú színikritikusként megesett, hogy „egekbe dicsértem” egy-két színésznőt, aki fölöttébb tetszett nekem (olykor személyesen ismertem is)..., ám e dicséretet legfeljebb a szépségének, a vonzó küllemének köszönhette, de nem az alakításának. Ilyen tettet más pályatársaim is elkövettek (csak ők, velem ellentétben, éltek is a hála adta lehetőséggel). Akkortájt „színikerületi rendszer” volt. Édesanyám így Ungváron, Kassán, Losoncon, Rozsnyón, Rimaszombaton, Beregszászon, no meg nagyanyám szülővárosában, Munkácson lépett fel, ahol többször felkereste néhány rokonunkat.
Csakhogy Kálmán Manci esetében nem a színpadi siker volt a hőstett, hanem az a bizonyos banánhéj. Elénekelt egy maga-írta sanzont, amelyet a csehszlovák hatóságok irredentának minősítettek. A szöveg: egy iskola kisdiákjai között, szája szélét rágva dühöng a cseh tanár: „Kiss Pista, felelj te, hol szült anyád?!... Kassa városában”, válaszol a fiúcska. Hátán csattog a tanár pálcája. „Nagy Béla, felelj te, hol szült anyád?!... Kassán - hangzik a dacos válasz, s csattog a pálca. Majd a tanár a legapróbb fiút szólítja: „Kohn Mór, felelj te, hol szült anyád?!... Móricka feláll, felnéz a botra: „Helben, tanár úr kérem, helben” - és leül. Mivelhogy tudja (és ez a sanzon címe is), hogy: „Kassa nem Kassa, Kosice már”. Az egyik előadás után civil-ruhás detektív várta és kísérte be anyámat a rendőrőrsre, ahol - rövid kihallgatás után - egy éjszakára hideg fogdába zárták, majd azonnali hatállyal kiutasították Csehszlovákiából.
De maradok a jelenben (amelyre ki tudja még meddig tartó állóháború vár). Csütörtökön az egyetem dolgozói két-órás „figyelmeztető sztrájkba” kezdtek, miután a szerdai első sztrájktárgyalás eredménytelenül zárult. Úgy tűnik, a szeptember eleji, öt pontba foglalt követelésükhöz nem csatoltak újabbakat. Eszerint: „Garantálják az alkotás, az oktatás és az egyetem szabadságát!... Állítsák vissza a szenátus modellváltás előtti jogköreit!... Az egyetem belső működését önrendelkező, demokratikus úton, a szenátuson keresztül az egyetemi közösség határozhassa meg!... Az egyetem rektorát, intézetvezetőit demokratikus úton, a szenátusi képviseleten keresztül az egyetemi közösség választhassa meg!... Garantálják, hogy nem csökkentik az egyetem pénzügyi forrásait!”. Lajos Tamás filmoperatőr, az SZFE-t fenntartó alapítvány kuratóriumi tagja szerint ezek politikai követelések, ezért úgy véli: „A sztrájk úgy ahogy van jogellenes. A kuratórium a magyar jogszabályok által adott, és megengedett keretek között vont magához jogokat. Amint jogi lehetőség nyílik rá, azonnal bírósághoz fordulnak, és ha a bíróság megállapítja, hogy ez egy törvényes sztrájk, akkor megszervezik az alternatív oktatást” ... Azt nem árulta el, hogy miként szervezik meg az oktatást, de annyit elmondott, hogy „lesz, aki tanítsa majd a diákokat és a hely is megvan, ahol a félév folytatódhat.”
Mit mondjak, el vagyok ragadtatva! A filmoperatőrről annyit feltételezek, tudja, hogy a bírósági ügyeket az ügyészek-védők-bírók úgy húzzák, mint a munkácsi születésű nagyanyám húzta hajdan a rétestésztát. De legyek derűlátó! Karácsonyig - esetleg a fellebbezésekkel együtt - befejeződhet a per. Legalábbis első fokon. Aztán jöhet a másod-fok, ahol a jogot ismerő csűrcsavarok ilyen-olyan-amolyan érvelésekkel meg paragrafusokkal rukkolhatnak elő. Sebaj, karácsony után lesz még szilveszteri buli, majd húsvéti locsolkodás is... és addig - ha az emberiségnek megirgalmaznak az égiek - a koronavírus ellenszerét is feltalálják. Mindehhez hozzáteszem, hogy tudtommal a sztrájkhoz való jog olyan jog, amelyhez nem kell a bíróságnak bármit is kimondani... hacsak az ország nincs hadiállapotban egy másik állammal. Tudtommal Magyarországon béke honol, még akkor is, ha a politizálásból jól megélők egymás ellen uszítják a politizálástól megfertőzött, balga polgárokat. (Megint egy régi gyermekdal jut eszembe: „Ó be szép, ó be szép ez a háromlábú szék”. Persze van egy bökkenő is: valahol csak-csak kilóg a lóláb.)
A kuratórium tagjai azt bizonygatják, hogy ők tárgyalni akarnak. Miről? Arról a döntésről (és nem csupán tervezetről, javaslatról), amit már meghoztak. Eldöntött ügyekről viszont nincs mit tárgyalni. Azt el lehet fogadni... vagy lehet zúgolódni ellene. Nem sejtem, de nem is érdekel, hogy az egyetemet körbebarikádozó növendékek közül ki jobboldali, ki pedig balos. Azt se próbálom kideríteni, hogy a színész-társadalomból ki milyen politikai nézeteket vall. Azt persze feltételezem, hogy a FIDESZ-által kinevezett színigazgatók - hálájuk kifejezéseként - a diákokkal szembe foglalnak állást. Balázs Péter - a Vígszínház egykori kitűnő karakterszínésze, a tévé-kabarék gyakori szereplője - ez idő tájt a Szolnoki Szigligeti Színház igazgatója. Ő már megnyilatkozott: „Mivel ott végeztem, tudom, hogy ez már nem az az iskola, ahová én jártam. Sajnos nincs jó véleményem róla”. Azt is kijelentette: „Közéleti paraziták generálják a konfliktust”. Nem árulta el, de feltételezem, hogy kiket illet a korántsem elegáns „parazita” jelzővel. Idézem tovább: „Nem politikai csatározásokban kellene részt venni, hanem izgalmas, jó színházat kell csinálni”. Ezzel a megállapításával száz százalékig egyetértek. Remélem, ő jó színházat csinál a Tisza partján. Szerény állítása szerint: „Mi szabad színházat csinálunk, ahol a színészek és a közönség is jól érzi magát. Az esetek többségében katartikus élményben van részük”. (Majd megkérdezem egykori diáktársamtól, aki Szolnokon élő orvos és tudtommal baráti viszonyban van a színidirektorral.)
Csütörtökön az egyetem dolgozói a kétórás figyelmeztető sztrájkot megtartották tehát, miközben az intézmény színháztermében, az Ódry Színpadon, az SZFE mellett kiálló nyilatkozatokat olvasták fel. Péntek reggel a fenntartó kuratórium az egyetem kancellárjától bekérte a figyelmeztető sztrájkban résztvevők név szerinti listáját. Válasz: „A sztrájkbizottság nem értett egyet azzal, hogy ezt a listát kiadjuk a munkáltatón kívül bárkinek. Kérték a kancellárt, hogy ezt a tényt jelezze a kuratórium felé, és hívja fel a figyelmüket arra, hogy ezek az adatok kizárólag a bérszámfejtés céljaira használhatók fel, amit nem a kuratórium végez, a bérszámfejtés után pedig törölni kell az adatokat, ugyanis a törvény szerint nem tárolhatók”. (Erre mondtuk néhány évtizede Budapesten, hogy „a helyzet fokozódik”. Bár nem végeztem jogi egyetemet, mégis úgy érzem, megkezdődtek a jogsértések... Vagy inkább folytatódnak?) A sztrájkbizottság tagjai bejelentést tesznek a Nemzeti Adatvédelmi és Információvédelmi Hatóságnál /NAIH/. Véleményük szerint már az adatok kikérése is jogszerűtlen, ebből következően se célja, se jogalapja nem volt az adatok átadásának. (Az árgyélusát! - kérdem/mondom én: a kuratórium tagjai között szereplő olajipari igazgató meg vezérigazgató sem ismeri a jogot? Akkor vajon miféle „rendet” akarnak teremteni?)
 |
| Földes Tamás |
Nincsenek megjegyzések