Mély nemzeti elkötelezettséggel ír, megkérdőjelezhetetlen szakmai profizmussal térképezi fel az anyaországtól távoli magyarság jeles képvise...
 |
| Kovács Attila |
Azzal a meggyőződéssel olvasom az amerikai-kanadai hírességekről készült írásait, hogy a Tengeren túli területet alaposan bejárta, otthonosan mozog a magyar közösségekben, s amikor megkérdezem, hol is járt az elmúlt évtizedekben, csak annyit mond:
- Eleddig nem jártam még Amerikában sosem, ám újságírói, írói munkám révén épültek ki kapcsolataim az "Újvilágban". Készítettem egyszer - már több, mint 8 éve - egy cikk-sorozatot "Magyarok a nagyvilágban" címmel, amely több részt is megért. Lezsák Sándor segítségét kértem abban, hogy kikkel volna érdemes felvennem a kapcsolatot ez ügyben. Így ajánlotta Haynalné Kesserű Zsuzsót Buenos Aires-ben, valamint Szablya Ilonát az Egyesült Államokban, akikkel sikerült is a kapcsolat-felvétel, sőt, amikor idehaza jártak, személyesen is sikerült találkoznunk. Zsuzsó később lehetőséget biztosított számomra, hogy publikáljak az általa szerkesztett és kiadott Argentínai Magyar Hírlapban, amelynek sportrovatát is vezettem. A lap sajnálatos megszűnéséig munkatárs maradtam. Ugyanebben az időszakban kötöttünk barátságot a Sydney-ben élő Csapó Endrével is, akivel haláláig fennmaradt barátságunk, és az ő lapja - Sydney Magyar Élet - is rendszeresen közölte írásaimat.
- És Észak-Amerikával mi a helyzet?
- Később megismertem Kanadában a nagyszerű költőt és még nagyszerűbb magyart, Veszely Ferencet, akivel igen élénk levelezést folytatunk most már hosszú ideje. Nagyon jókat és mélyeket "beszélgetünk", annak ellenére is, hogy személyesen még sajnos sosem találkoztunk. Ráadásul hihetetlenül gazdag világlátásával, sokoldalú élettapasztalatával engem is gazdagít, amiért külön is hálás vagyok neki!
- Sportújságíró, vagy történetíró szerepében kerested őket?
- Sportújságíróként ismertem meg a San Diegoban élő Tóth Zoltánt, az Újpest egykori remek kapusát, akivel szintén volt módom már találkozni, amikor hazalátogatott. Rendszeresen váltunk levelet, tudok a nemrégiben megjelent, róla szóló kötetről is, amelynek nagyon örültem. Tóth Zolin keresztül ismerhettem meg Kőrösi László futballmenedzsert, aki Délvidék szülötte és évtizedek óta Chicago-ban él. A 108-szoros válogatott Tab Ramos menedzsere is volt korábban. Vele is találkoztam már, amikor Magyarországon járt, és rendszeresen váltunk levelet, többnyire közös szerelmünk, a futball témájában. Kizárólag email-es ismeretség, de mégiscsak ismeretség lett az évek során Visnyei Gyulával, aki Amerikában Juli Veee "művésznéven" világhírnévig jutott a San Diego Soccers csapatában. Mind Tóth Zoli, mind pedig Visnyei Gyula mezét és számát visszavonultatta egykori klubja (San Diego Soccers), ami a legnagyobb tisztelet és megbecsülés jele az amerikai Major Sport Ligákban.
- Amikor olvaslak, büszke magyarnak érzem magam.
- Magyarként is büszkék lehetünk rájuk, én külön is büszke vagyok, hogy ismerhetem őket.
- Őrzöl egy mezt is, amit büszkén mutogatsz!
- Tóth Zolitól - 2017 augusztusában, amikor idehaza járt - kaptam ajándékba egy San Diego Soccers mezt, amin az ő neve szerepel. Nagy becsben őrzöm ezt a különleges ereklyét, már csak azért is, mert biztosra veszem, hogy csak keveseknek van idehaza ilyen mezük.
- Chicagó a másik szerelmed.
- Sokáig leveleztem Harmath Pista bácsival, aki Chicago-ban él. Őt úgy ismertem meg, hogy Tóth Zoli elküldte Neki azt a cikket, amit én írtam róla, s utána még néhány további írásomat is közölte. Remélem, Pista bácsi továbbra is jó egészségnek örvend és kiváló humora is a régi!
- Mit jelent neked ez a távolságban érlelődött és megtartott kapcsolatcsokor?
- Külön kiemelném, hogy írói munkámban is sok segítséget kaptam az amerikai-kanadai-argentin magyaroktól. Volt, aki publikálási felülettel ajándékozott meg, volt, aki interjút adott, megosztotta velem az életét, volt, aki tavaly kiadott könyvemet támogatta anyagi áldozatot is hozva. Mindenkinek mindent köszönök!
- Most éppen melyik kötetedről beszélsz?
- Bolsevik iszonyat 100 éve című munkámról.
- Amely mély elemzést nyújt a GULAGokról, a malenkij robot fertőző voltáról, a kommunisták magyarországi bevetéséről és a hazai haláltáborok működéséről, működtetőiről, a kitelepítésekről, az egyházak elleni bűncselekményekről, s a Kádár-rezsim gyűlölet-és embermegsemmisítő politikájáról, a karhatalom működéséről, a pufajkások embertelenségéről, sortüzekről. Egerben hatalmas sikerrel mutattuk be ezt a könyvedet. Tiszta emberi gondolataidat sugárzod amerikai magyarságunk felé is.
- Amerikai magyar ismeretségeim, barátaim révén sokat kaptam. Főleg különleges magyarságtudatot, illetve annak "titkát", hogy miként lehet megmaradni magyarnak és önmagunknak akkor, ha az élet úgy hozza, hogy szülőföldünktől távol, a világ másik felén kell élni, létezni, boldogulni. Boldog vagyok, hogy ismerhetek néhány rendkívüli és nagyszerű embert a milliós nagyságrendű amerikai magyar kolónia tagjai közül!
- Hogyan indult ez a világmeghódításod?
- A "Magyarok a nagyvilágban" cikk-sorozat-ötletem kapcsán Lezsák Sándortól kaptam egy névsort.
- Kikhez irányított az országgyűlési képviselő?
- Mindenkihez, akiket a fentiekben említettem, rajtuk kívül Magyaródi Szabolcshoz, aki Kanadában, Hamiltonban él.
- Lassan szakadoznak a kapcsolatok. Mi marad az idő sodró árjában?
- A kapcsolat csak Csapó Endre Bátyánkkal szakadt meg, tragikus halála okán. Mélyinterjúban mesélt az ausztráliai magyar kolóniáról, a színéről is, és a visszájáról is (ez utóbbiban azt emelte ki, hogy sajnos elég gyors a beolvadás...). Miután átküldtem a cikkeimet, egyszer megkérdezte, hogy leközölheti-e az írást a lapjában. Természetesen igent mondtam, és onnantól kezdve fel is hatalmaztam, hogy ezt bármelyik cikkemmel megteheti, ha úgy érzi, hogy leközlésre méltó. Ő rendszeresen küldte online a Magyar Élet számait, amelyben - nagy boldogságomra - időről-időre feltűntek a cikkeim. Kiderült, hogy nagy tisztelője volt Csurka Pista Bátyámnak, akinek én is, ami újabb közös pont volt közöttünk. Sajnos nem tudok arról, hogy bármikor is hazatért volna az utolsó években, így - mivel annak esélye sem volt, hogy én Ausztráliába utazzam - a személyes találkozás nálunk nem valósult meg sosem... Ezt nagyon sajnálom! Ugyanakkor nagy öröm, hogy életművét, amely több kötetben is megjelent, elküldte nekem.
- Szablya Ilona?
- Vele a Lezsák-lista jóvoltából vettem fel a kapcsolatot. Egyszer találkoztunk itthon, amikor hazajött, mint Seattle tiszteletbeli konzulja. Másfél-két órát kávéztunk együtt Pesten, a Krisztina körúton. Nagyon aranyos, kedves, jószándékú hölgyet ismertem meg a személyében. Kapcsolatunk annyi, hogy ünnepnapokon leveleket váltunk, valamint tájékoztatott kötete megjelenéséről, de sajnos nem jutottam hozzá a könyvéhez eddig.
- Még valamit Tóth Zoliról!
- Sportújságíróként kerültem vele kapcsolatba, interjút készítettem a kiváló sportolóval. Neki köszönhetően megismertem Kőrösi Lacit és Visnyei Gyulát is. Az Amerikába emigrált egykori focisták ezen köre jó viszonyt ápol egymással, ismereteim szerint tartják egymással a kapcsolatot. Kőrösi Laci igazi jó barát típus, segítőkész ember. Amikor interjút készítettem Vermes Péterrel, a Kansas City vezetőedzőjével, akkor ő oda-vissza átfordította a beszélgetést. (Vermes nem beszél jól magyarul sajnos, én meg nem beszélek jól angolul, így nagyon jól jött a segítsége!) Nagyon komoly történeteket mesélt, én, mint fociőrült rendkívül nagy érdeklődéssel hallgattam Őt! Több magyar játékosnak segített Amerikába szerződni az elmúlt években, erről is mesélt a vele készült cikkemben.
- Közös barátunk, a kanadai Kamloopsban élő, Veszely Feri.
- Veszely Feri bátyánkkal a kapcsolat-felvétel rajtad keresztül történt meg, Te ajánlottad egyszer, hogy írjak neki valamilyen ügyben. A részletekre, megmondom őszintén, már sajnos nem emlékszem, sem arra, hogy mikor volt ez, de a címét tőled kaptam meg, az biztos. Ez persze több éve már, nem mostani dolog. És utána mi elkezdtünk levelezni, ahogyan neked, úgy neki is elküldtem a cikkeimet, olykor-olykor hozzá is szólt néhányhoz. A bolsevik iszonyat 100 éve című könyvemhez erkölcsi és anyagi támogatást is adott, és nagy meglepetésemre egy hosszú, komoly, alapos recenziót is írt róla. Ezt roppant megtisztelőnek éreztem! Nem azért, mert dicsérte a kötetet, hanem azért, mert tartotta olyan fontos írásnak, hogy több napig dolgozzon utána egy recenzión. Szinte hetente váltunk levelet, mikor hogy van időnk. Nagyon megszerettem Őt mély bölcsességéért, az emigrációban is rendíthetetlenül őrzött nemzetszeretetéért, és - mint egykori tanár - még a tanári munkámhoz is adott tanácsokat, amelyeken érdemes volt elgondolkodni, megvalósítani.
- Mit jelent egy sportújságírónak, történésznek egy irodalmár?
- Veszely sokkal több, mint költő. Olyan műelemzéseket olvastam tőle Tamási Miklósról, Arany Jánosról, amelyek bármilyen lap kritikai rovatában fő helyre kerülhetnének. Alaposak, érthetőek, nem magas lóról íródott kiváló gondolatok. Verseskötetével megajándékozott, elküldte postán. Csak részeket tudtam belőle olvasni (akárcsak a Te kötetedből), nem volt időm többre. Nagyon tetszik a verselése. Egyszerű, de nagyszerű. Olyannak látom, amit - látszólag, de csak látszólag! - akárki írhatna. De aztán kiderül, hogy mégsem tud akárki írni, csak nagyon, de nagyon kevesek... És Feri Bátyánk tud. Egyszer azt írta, hogy akármiről tudna rímet faragni, és Ő az a költő, akinek ezt el is tudom hinni!!! Emellett úgy ugrál a műfajok között is, mint a legnagyobbak. Szonettjei is nagyon jók. Művei nekem mind tetszenek, igaz, nem vagyok "műértő", pláne nem kritikus, csak egyszerű olvasó. De mivel a legtöbb ember nem műértő, vagy kritikus, Feri Bátyánk versei éppen ezért annyira jók . Bár nem szeretném egyes verseit kiemelni, de azt mégis megemlíthetem, hogy a "Beszélgetés Arany Jánossal" magával ragadott. Életrajzi költeménye (Emigrációm története) pedig különösen tetszett, megdöbbentően jó volt!!! Mint megtudtam, ez egy tengerentúli műfaj.
- Kivel vagy legszorosabb kapcsolatban?
- Haynalné Kesserű Zsuzsóval, akiről korábban mondtam, hogy Buenos Aires-ben él. 2010-ig éveken át vezettem - itthonról - az AMH (Argentínai Magyar Hírlap) sportrovatát. Ez heti, kétheti levélváltásokat jelentett, témaegyeztetéssel, cikk-küldéssel, egyebekkel. Jóllehet, viszonylag rövid idő után szabad kezet adott a rovat cikkének témája terén. Csodálatos, temperamentumos, nyitott (de a szó jó értelmében nyitott), elkötelezett, fáradhatatlan személyiséget ismertem meg benne, sokat jelent a barátsága!!! Vele több alkalommal is találkoztunk, mert jött haza rokonlátogatóba, jött haza a MÁÉRT-re is, s olyankor mindig írt, hogy ha tudunk, fussunk össze. Nem kellett kétszer mondani, nyilván. Az újjáépített Kossuth teret együtt csodáltuk meg, végigsétáltunk, s érdeklődő volt az itthoni dolgok iránt. Büszke vagyok arra, hogy bízott bennem és az értékítéletemben, látásmódomban, mert jó néhány alkalommal kikérte a véleményemet egy-egy közéleti téma hátterével kapcsolatban, hogy jobban megértse azt. Az AMH megszűnése azért tragikus, mert Dél-Amerika egyetlen magyar nyelvű lapja volt, ráadásul Zsuzsó jóvoltából spanyol oldalak is megjelentek benne, így a magyar identitású, de magyarul már nem, vagy csak rosszul beszélőknek is érdemes volt kézbe venni a lapot. Amúgy is nyelvzseni volt, több nyelven szinkrontolmácsi szinten beszélt, dolgozott is szinkrontolmácsként. Hálásan gondolok arra, hogy támogatta könyvem kiadását, fontosnak tartotta, hogy megjelenjen! Hogy milyen kaliberű személyiség, azt jól jellemzi, hogy miután egészségügyi okok miatt sajnos nem tudta már szerkeszteni az AMH-t, nem vette át a stafétát senki, sajnos nem akadt olyan elkötelezettségű ember, aki a vállára vette volna a lap szerkesztésének és megjelentetésének feladatát... Ezt nagyon fájlalom...
- Említetted korábban, hogy még nem jártál ezekben a közösségekben.
- Igen, és ezt fájlalom, hogy még személyesen nem jutottam el senkihez a tengerentúlra az ottani kapcsolataim során, pedig Tóth Zoli és Veszely Feri Bátyánk is szeretettel hívott már, hogy szívesen látnak, menjek ki. De hát, a három kisiskolás gyermekünk mellől nem egyszerű elmozdulni... Nem azért mondom, mert most Neked mondom, de a legkomolyabban, a szó legjobb értelmében, de irigyellek nagyon, hogy ilyen nagyszerű utakat tudsz megszervezni, megcsinálni, fellépésekkel, munkával, miegymással! Elképedve szoktam olvasni az úti beszámolóidat, s végignézni képgalériáidat!
- Én pedig mit szoktam mondani?
- Hogy vegyél egy repülőjegyet Kelownaig, Veszely Feri érted megy és elvisz egészen Vancouverig.
- Kívánom, valósuljon ez meg, és a következő kötetedet…
- Alapvetően persze csak jó poénként mondom, de akár bele is írhatod, hogy talán egyszer egy könyvbemutató körutat tarthatok majd az USA-ban és Kanadában, ha megvalósul az idén.
- Így legyen! Most még keresed a szponzorokat, hogy kiadd a magyar futball utolsó nagy sikereiről készülő könyvedet, de tudom, e cikk alapján is segítséghez jutsz és kívánom, hogy együtt mutassuk be azt a könyvet Észak-Amerikában!
Szíki Károly
Köszönöm a cikket és kedves soraitokat. Én is büszke vagyok rátok. Óriási energiával dolgoztok mindketten és többet tesztek a magyarságért, mint én. Tartogatok Varga Gyuri barackpálinkájából a jöttötökre.
VálaszTörlés