Tölgyesi Ágnes: Pfeiffer Ede Sándor és Czene Ferenc - két hű magyarra emlékeztünk

Pfeiffer Ede Sándor emléktábla (fotó: Nagy Bálint) Gyulán, ebben a Délkelet-magyarországi kisvárosban 2020. június 28-án lelkes társaság...

Pfeiffer Ede Sándor emléktábla (fotó: Nagy Bálint)

Gyulán, ebben a Délkelet-magyarországi kisvárosban 2020. június 28-án lelkes társaság gyülekezett – dacolva a délutáni kánikulával – a település egykori első zeneiskolája előtt. Emlékezni jöttek az 1935-ben ide érkező és a Viharsarok zenei oktatását megszervező zenepedagógus, karnagy, hegedűművész, Pfeiffer Ede Sándorra. Az akkori kultuszminiszter ugyanis Őt kérte fel, hogy a térség településein teremtse meg a zeneoktatás feltételeit. A Magyar Királyi Liszt Ferenc Zeneakadémián frissen diplomázott fiatal művész először Gyulán alapított zeneiskolát négy tanszakkal, majd az ezt követő években Hódmezővásárhelyen és Orosházán indította meg a zenei oktatást. Erről több korabeli napilap is hírt adott a helyieknek. Az Orosházi Friss Újság 1938. március 2-ai száma például arról tudósít, hogy szeptembertől Orosházán is megindul a zenei oktatás, méghozzá olyan kiváló zenepedagógusokkal, mint Pfeiffer Ede Sándor.

A tehetséges hegedűművész, karnagy, zenepedagógus zenei pályája már az 1930-as évektől magasra ívelt, 1941-től a Budapesti Bartók Konzervatórium, az egykori Magyar Zenede hegedű tanszakának vezetője. 1950-ben a Harmónia Szimfonikus Zenekar koncertmestere majd a városi és kerületi zeneiskolák felügyelője. Ennek az ígéretes pályának hazájában először a II. világháború vetett gátat, az 1956-os forradalom pedig végképp derékba törte azt. Állását, otthonát elveszítve fájdalmas és elkerülhetetlen döntésre kényszerülve a Pfeiffer család 1957 februárjában új otthonra talált az Amerikai Egyesült Államokban, Los Angelesben.

Itt is hamar felismerték zenei kvalitását, így töretlenül folytathatta zenei életművét, zenepedagógusként, hegedűművészként egyaránt. Bekapcsolódott a magyar emigránsok kulturális életébe, művészeti események szervezője és szereplője, zenei versenyek kezdeményezője lett. Fáradhatatlanul tanított zeneelméletet a Los Angeles-i és környékbeli iskolákban, a pasadenai konzervatóriumban, közben folyamatosan és hatalmas sikerrel koncertezett. Egy ilyen koncert után Tenessee-ben egy Őt ért támadás vetett véget örökre – karsérülése miatt – hegedűművészi karrierjének. Ettől kezdve már csak tanított, de azt a legmagasabb szinten és elhivatottsággal tette. Elismerésként 1959-ben Beethoven Society kitüntetést kapott, egy évvel később, 1960-ban pedig megválasztották a Riverside Master Music Teachers Association egyik igazgatójává. A San Gabriel Szimfónikusok karmestere, az Altadenai Kamaraegyüttes alapítója, a Hollywood-i Immaculate Heart College hegedű tanszakának vezető tanára volt, ahogy az Amerikai Beethoven Társaság, a Kaliforniai Zenetanárok Szövetsége és a Zeneművész Szövetség tagja is. 1976-ban bekövetkezett halála óta földi maradványait az arcadiai Live Oaks temető őrzi, emlékét pedig tanítványai, szerte a világban. Ahogyan mi is itt, ebben a kis magyarországi városban, ahol emléktábla hirdeti az egykori első zeneiskola falán, hogy itt élt és alkotott Pfeiffer Ede Sándor. Nevét egy 2001-ben elindított szép hagyomány, a Gyulai Zenei Napok rendezvény is őrzi, melynek alapítója Pfeiffer Ede Sándor lánya, Neszlényi Lászlóné Pfeiffer Judit, a ma is Pasadenában élő kiváló zongoraművész, zenepedagógus, zeneszerző, édesapja méltó követője és egy Los Angelesben szintén ismerősen csengő név: Czene Ferenc volt.

In memoriam Czene Ferenc

Czene Ferenc – a Pfeiffer családhoz hasonlóan – 1957 tavaszán érkezett Los Angelesbe, ahol aztán haláláig második otthonra talált. Sorsa közös volt Pfeiffer Ede Sándoréval, hiszen mindkettőjüket ugyanaz a kényszer sodorta el szeretett hazájuktól, de amint életteret találtak új országukban – bár más-más területen – örökre a magyarság elhivatott képviselői lettek. Czene Ferenc életéről, két hazájában folytatott „szabadságharcáról”, az emigrációs és a visszatérés utáni eseményekről könyv született, melynek nemrég immár 3. kiadása is napvilágot látott, ezúttal annak a Dolinszky Jánosnak a támogatásával, akinek neve ugyancsak ismerősen és fényesen cseng az Amerikai Magyar Hírlap érett korú olvasói számára. Aki végigküzdötte Czene Ferenccel és sok hasonló lelkületű társával az emigrációba kényszerült magyarság minden harcát egy szabadabb jövőért.

Czene Ferenc az első szabad választásra – 1990-ben – visszajött Magyarországra és építeni kezdett egy új hazát – még ha csak a saját házában is. 2001-ben aztán megszületett az emléktábla és ezzel együtt a Gyulai Zenei Napok hagyománya, mindkettő Pfeiffer Ede Sándor életművét hivatott őrizni. Így fonódott össze városunkban egy zeneművész és egy forradalmár élete.

Mindketten hazájukat szolgálták egész életükben, akkor is, amikor a történelem messze sodorta őket születésük helyétől. Nekünk pedig szép küldetésünk, hogy őrizzük és tovább örökítjük emléküket.

Ennek jegyében az említett június 28-ai megemlékezésen, Pfeiffer Ede Sándor emléktáblájánál Tölgyesi Ágnes méltatta a két nagy egyéniség életútját, Neszlényi Lászlóné Pfeiffer Judith üzenetét Hoffmann Ferenc tolmácsolta, az emlékezés koszorúját Magyar Zsolt helyezte el az emléktábla alatt. Ezt követően az emlékező társaság együtt indult a Czene tanyára, ahol az éppen két éve elhunyt Czene Ferenc otthonában lévő sírhelyénél Nagy Bálint mondta el erre az alkalomra írt, Czene Ferencet méltató versét, majd Varga Árpád Zsolt emlékezett vissza a házigazda több évtizedes amerikai éveire és arra a szellemiségre, amely egész életét jellemezte. Ezután Hegedűs Tünde és Hoffmann Ferenc társaságában helyezett el koszorút az urnafalon. Az estébe nyúló, baráti hangulatú megemlékezés méltó zárásaként Varga Árpád Zsolt levetítette A Születés Jogán! című, Czene Ferenc életéről készített díjnyertes életrajzi dokumentumfilmjét, mely a főszereplő otthonában megtekintve különösen mély hatást gyakorolt valamennyi jelenlévőre.

Így emlékezett hát egy maroknyi lelkes társaság azon a forró nyári napon két hű magyarra.

Tölgyesi Ágnes

tolgyag@gmail.com