Trianonra emlékezve: Száz év hasztalan remény... Albert Ferenc verse

Egy évszázadnyi gyötrelem, s a végeken zöld nem terem; csak búbánatot nevel a föld hol vértestvérem gyászruhát ölt. Száján lakat...

Egy évszázadnyi gyötrelem,

s a végeken zöld nem terem;

csak búbánatot nevel a föld

hol vértestvérem gyászruhát ölt.

Száján lakat a magyarnak,

béklyóba zárt ősi szavak,

nyitná ajkát, de nem teheti,

a tudás fáját törvény metszi.

Nyelvünk hóhér martaléka,

hervadó színes bokréta.

Magzatot ád Édes a földnek;

sanyarú sors, cibere étek.

És nem enyhül a fájdalom

a csontra nyúzott hátakon;

hol bozgori lét birokra kél,

de otthont, hazát alig remél.

Hallani vélem a feltörő sóhalyt,

mi égbe suttogja a zsolozsmát: 

Adj türelmet és adj erőt,

ó égi Teremtőnk, jóságos Atyánk!

Csak annyit kérünk: Tartsd meg népünk,

és ad vissza nékünk szép Hazánk!

Június 4. Trianon emléknapja