Földes Tamás: Tizenöt mondatos jajkiáltásom

Az előzmények ismertek, aligha kell e helyütt megismételni. Láthattuk a televízióban. Egy rendőri egyenruhát viselő szadista nem-ember, m...

Az előzmények ismertek, aligha kell e helyütt megismételni. Láthattuk a televízióban. Egy rendőri egyenruhát viselő szadista nem-ember, megölt egy embert.

Nem az életéért elfúló hangon rimánkodó, haláltusájában az anyját szólító ember bőrszínét hangsúlyozom (noha az sem közömbös!), hanem azt, hogy élő EMBER volt. Volt. Immár egy halott.

A hatóságoktól olyan vélekedés is elhangzott, hogy nem azért halt meg mert egy szadista rendőr a torkán térdepelt, hanem mert egyéb betegsége is volt. Súlyosbító körülmény. A más, meg nem nevezett betegség miatt akár még éveket-évtizedeket is élhetett volna, tán’ az orvosok meggyógyíthatták volna. De az orvosok már semmit nem tehetnek érte.
Korábban fényképen láttam hasonló esetet, az egyik náci haláltáborban egy férfi a földön feküdt, miközben egy gestapos a torkára helyezett bot két végén állt. Az is a gyilkosságok egyik formája volt.

Néhány hete a Horatio című írásomban a zsidó vallási törvényeket tartalmazó Talmudból idéztem: „Aki megment egy életet, egész világot ment meg”. Cikkem végén azt kérdeztem, hogyan lehetne befejezni egy olyan mondatot, miszerint  „Aki elveszt egy életet, vagy aki az emberek életét veszélyezteti, az...”?

Földes Tamás

Akkor nem kaptam választ, most az egyenruhás amerikai NÁCITÓL jött az oda illő felelet: „Aki elveszt egy életet, az egy 328 millió lelket számláló államot képes lángra lobbantani”.