Baránszky László Lázasan készültem arra az estére. A Fojtogató köldökzsinór című összeállításomra jöttek össze New Yorkban az emberek. A...
 |
| Baránszky László |
(Megszakítom a gépelést, hogy noteszomban megtaláljam Laci nevét, címét, de nem lelem sehol. Vakon is eltalálnék egykori lakásához, de pontos címet sem tudok, pedig hányszor voltam nála! Talán a 2. Avenue és a 72. Street sarkán laktak, a 12. emeleten? Talán. Így sötétülünk el az idő tükrében, barátaim!).
Baránszky Laci mindig feledhetetlen törkölypálinkával kínált meg, amit Olaszországból hozatott. Aminek persze előbb utóbb az lett a vége, hogy az öreg kutya nyalogatásával kényeztetve és a New York-i párával átitatva, egyre csökkenő intenzitással tudtam követni Laci szellemi sziporkáit, melyekben a gyufás skatulyáról éppen olyan átfogó tudományos magyarázatot tudott adni, mint Míró műveiről. Szabó Viola zenész társammal nem akartunk nagyon leégni Laci előtt, hogy percenként leesik a fejünk a fáradtságtól, ezért beosztottuk egymás között, ki, milyen intervallumot vállal, míg a másik pihen.
Visszahoznám ma, ha lehetne azokat a fárasztó órákat, de nem lehet. 1999-ben, 69 éves korában elment.
Fut az idő, barátaim, nagyon rohan. Már 21 éve nincs köztünk. Ő is halk halott, mint Ady és Erkel, aki a bulváron nem kell. Saját hangú és egyedi világlátású lírikus volt. Költészete egészen sajátos módon épült egyszerre magyarrá és egyetemessé mindazok után, hogy 1956-ban elhagyta a hazáját. Amikor elkészítettem 1956, Te csillag című filmemet, akkor sokáig nem mertem az ő vallomásáról beszélni, mert annyira eltért a forradalmi lázzal átitatott „klasszikus ’56-osok” vallomásától, de ma már magam is ezt vallom, amit akkor ő mondott: minden megtervezett koreográfia szerint történt. A magyar forradalmat mások találták ki. De a magyar forradalmárok voltak annak kivitelezői.
Nem csak az olasz törkölypálinkája, írógéppapírjai is ínycsiklandozóan finom mívűek voltak. Dedikált sárga színű lapjait fogom kezemben, mikor dupla whiskyt és jeget töltök az emléksorok írása közben. Minden esetben fent dedikálta a lapokat. Géppapírjai valóban vastagabbak voltak, ahogyan barátja erről beszámolt már.
Igazi papír rajongó volt. Ahogyan Kányádi a saját maszkja alatt, Tűz Tamás Torontóban, az Elizabeth Village Gyógyintézetben Bartók képe mellett, úgy Laci az írógép közelében kezdte a beszélgetést. Néha kiszólt feleségének, Zsebinek, mindhalálig hű feleségének, s aztán befelé fordulva éppen arról suttogott, milyen állapotban van a szerető alkotó kedves, hogy most éppen megemelte-e a poharat vagy jó formában van és a Metró festménye befejezéséhez közelít.
Megnéztük és böngésztük tovább a magyar irodalmat, Viola egy csángó dalt kezdett énekelni, s Laciban ezer szálon ezer gondolat született. No, ebbe belehúztunk- gondoltam, s valóban! Szilágyi Domokosról, Szilágyi Istvánról, Szabó Gyuláról, Benkő Samuról, Panek Zoltánról szólt mély barátsággal.
Laci a legteljesebb koncentrációval, sokat öööö-zve a szöveg ritmusára, a dallam lüktetésére saját írásából citált részletet: / hagyni kell hogy a szöveg ritmusa mozgassa az embert / a szöveg az egész testtel való írás / ezért a szöveg ritmusa / hangzása mindig organikus magából / nő ki / a szöveg képlete a kép viszont úgy építkezik mint egy / szuperkonstrukció / nem mondhatunk le arról hogy az írott / ne szögezné mágikus erejével az olvasót székéhez (vagy egymáshoz). A szöveg megteremtése a legteljesebb elengedettség a legteljesebb koncentráció! És már hozta legújabb versét és írta alá: sok szeretettel: B.Laci
Kosztolányi húga xxv.
ha azt mondod ősz én azt mondom madison avenue
és egy lány jön ott lefelé rajta igazi san culotte
mögötte már a mescalin kísérletek kékje és fenn
1045 te csinálsz feketét hogy átdolgozhassuk a nem
tudom hányadik éjszakát minden élesebb ilyenkor egy
alvás nélküli lezavart éjszaka után a lombok ereze
te kiáll és a megőrült galambok tolla is egyenként
számláltatik ki és berepülnek az ablakon ha azt mon
dod ősz én azt mondom madison avenue mister lane…
Óbuda- New York- Tihany szilárd fundamentumára épül az egész Baránszky- életmű. Belső illegalitásból fényre lépő szavak, kigömbölyödnek a versek, melyek valójában lamentációk, monológok a világ elé tártan. A Modern Művészetek Múzeumában is monológot mondott egy-egy kubista, szürrealista és dadaista alkotás előtt, ha az Duchamp, Miró, Brake volt.
Este, a Fészekben, a Himnuszra figyelj!-intett a vers fegyelmezett tolmácsolására-, s gondold, hogyha lehetne, egy levegővel mondd: „így tűnt el a holzbauerék / kályhacsőgyára, amögött laktunk, a kórház utca tizenhat- / ban évekig, / a gyár korma, szálló acélreszelék, olajsavanykás szag, / a konyhában meg mindenütt, / szemben meg a széntelep a tüker, hogy zuhogott rá a novem- / beri eső, szénpatak, szénporrobbanás, mikor a ház előtt az / autóbusz megállt, / flórián szobrának, a talponállónak, ahol annyira / részegek voltunk a hazenfuksszal és az a húgyszagú telefonfülke ahol /még időnként még smárolni is lehetett a szemérmesebb rendőrök / felügyelete alatt / folyton félrenéztek persze most már az is teljesen letűnt, / hol / is lennének hogy újra a castrum és az oszlopok és a híd fel- / járója, a panelházak sora, a tér, / valahogy ez lehetett a közepe, / annak idején ott volt a közért, szatyorral / felszerelve álldogáltunk a különböző sorokban, / még zsebivel / is, amikor teljes illegalitásban ott lakott velem 55 nyarán, / hogy nem volt meg a letelepedési engedély.
Tibe, Tibus Tullius, az óbudai Castrum Második Légiójának kürtöse, drága Laci! Ez az édesapádnak szentelt Hymnus nem tudom hogyan sikerült. Megpróbáltam mindent! Állt a falnak dőlve, s miután valamennyi vers, minden arkánista költemény lecsurgott azon estének csatornáján, eltűnt. Nem szerette sosem megvárni a végét. Az neki nem tartozott a műalkotáshoz. Benne összeállt vagy nem állt a kép és ezzel élt tovább. A ruhatáros a végén kezembe nyomott egy összehajtott lapot. Rajta ez állt: Az üdvözítő hét szava. Szeretettel B.Lacitól.
A budapesti, tihanyi és New York-i utcák, tájak és emberek hétköznapi világát, minden fájdalmát és szépségét gyúrta egybe úgy, olyan bensőségesen, hogy New Yorkban és szeretett Óbudájában egyszerre értette, aki olvasta.
De ki olvasta őt, az őshonos költőt? És olvassa-e még valaki, barátain kívül? Kívül estél te is a kultúr-iszony, a törmelék politika hullámain, s nem akar befogni a pártos líra.
Kezembe adta Krisztus hét szava a keresztfán című elemzését, s hozzáfűzte: Olvasd el, majd írd meg, mi a véleményed róla!
Elolvastam, megírtam. Most nincs erre lehetőség, hogy hosszú reagálásomat átadjam.
Húsvét van. Feltámadunk, vagy támadunk a legyőzhetetlen vírus ellen?
Akiket legyőzött a halál, nagyon fájnak. Így a mai kor legnagyobb költőjének keresztre feszítése, de gyönyörű feltámadás-reménye is.
Utolsó, megrendítően szép ajándékát a temetésén adta át rokonainak, barátainak és híveinek Baránszky Laci, midőn a kért, latin rítusú gyászszertartás hangjai felcsendültek.
A függöny legördült, komisz darab volt, megbukott.
ÁLDOTT HÚSVÉTOT MAGYAR BARÁTAINKNAK!
Szíki Károly
Született: 1930. szeptember 8. Budapest
Meghalt: 1999. szeptember 19. Budapest
Apja: Baránszky-Jób László (1897–1987) irodalomtörténész.
Bp.-en a Műcsarnok művészettörténész-muzeológusa (1954–1956). Az USA-ban a Queen’’s College, a Santa Barbara-i és a berkeleyi Kalifornia Egyetemen és a New York-i New School for Social Research-on a művészettörténet előadó tanára.
Korai verseire elsősorban Weöres Sándor és Kassák Lajos költészete hatott. Amerikai verseiben a montázstechnikát használta, elemei között szerepet kapott az idegen szöveg, a művelődéstörténeti kommentár és a személyes feltárulkozás. Szövegeit gyakran irónia színezte: egymásra vetítette magyarországi és amerikai élményeit, pl. Kosztolányi húga című terjedelmesebb lírai sorozatában is, amely az oratórium szerkezeti hagyományai nyomán fejezte ki dinamikus életszemléletét.
Elismerései: Kassák Lajos-díj (Párizs, 1983), Graves-díj (1999).
Az Arkánum szerkesztője.
Nincsenek megjegyzések