Feketegyémánt Pénzt kér az éhező? Adj néki hálót, azután pedig halat fogni tanítsd! Tudatlan kezébe adj tollat, papírt, s min...
Feketegyémánt
Pénzt kér az éhező? Adj néki hálót,
azután pedig halat fogni tanítsd!
Tudatlan kezébe adj tollat, papírt,
s mint írástudó teljesít egy álmot.
Csalóka látszat! Mi göcsös, nem selejt!
S mit rejt a göcs? Egy jó faragó látja;
véső nyomán hullik fának forgácsa,
a „fabatka-lét” mind tisztes éltet rejt.
Rozsda rágta vasat hevít a kohó;
izzón, az kovács üllőn pallérozza,
alakít, formáz, simítja odorba,
üti, míg meleg, mert úgy formálható.
Nem tudni a külcsín mily belbecst takar.
Homokszemcsék közt búvó drágakő,
hiába öleli tengernyi meddő,
a fekete gyémánt kivillan hamar.
Hogy milyen színű ez ékkő ne nézd!
Olykor bronzos, sőt fekete is akad;
mester kell, kiben kódolt az akarat,
S ha csiszol: csilloghat… fekete, s a fehér.
A Nap gyermeke
Fekete bogár ül szemének íriszén.
Bőrének bronzán szánkázik a napfény,
pallérozza elméjét éltető remény.
Majdan mikor kápráztat fénye,
büszkén tekint reá szegénysorsú népe.
Végre megvalósult hőn óhajtott álma.
Beregnek csiszolt feketegyémántja
dicsfényét hinti, mint az Úr lámpása
a Tiszakönyök cudarlétű homokjára;
és elvész múlt ködébe cibere étke.
Mert mi merész álom volt csak hajdan,
nem vész oda dúló homokviharban.
Immár gyökeret eresztett sárga-lába,
s a Nap gyermekének hittel telt imája
meghallgattatott az Úrnak szentélyében.
Albert Ferenc
Nincsenek megjegyzések