Földes Tamás: Soros most is soros

Évértékelőt tartott a magyar kormányfő. Elmondta, hogy eladdig Magyarországnak még nem volt olyan jó tíz éve, mint a mostani - eközben te...

Évértékelőt tartott a magyar kormányfő. Elmondta, hogy eladdig Magyarországnak még nem volt olyan jó tíz éve, mint a mostani - eközben természetesen (természetesen?) kicsit „sorosozott” is. Hasonló beszédet Rákosi Mátyás is mondott, mivelhogy a dolgozók életszínvonala állandóan emelkedett, s eközben hozzátette. hogy nem úgy mint a kizsákmányoló imperialisták-kapitalisták béklyójában sínylődő Nyugat országaiban. A bűnös Nyugat haldoklik, mondta „Rákosi apánk, a magyar nép bölcs tanítója” Erre mondták a vicc-gyártásra oly’ gyakran képes magyarok, hogy „szép halál”.  (Az idézőjelbe tett mondatot fiatalabb olvasóinknak írom, akik talán azt se tudják, hogy élt valaha is egy Rákosi Mátyás). Kádár János is beszélt az életszínvonal emelkedéséről, sajnálta a Nyugaton sínylődőket – de utalt a honi fogyatékoságokra is, és nem titkolta, hogy „keményen kell dolgozni”.  Hozzáteszem, hogy Kádár apánknak (mert lelkes hívei számára ő is apa volt), jobb lett volna szabatosabban fogalmaznia. Vagyis, hogy „keményebben kellene...”. Betűvetői mivoltomból adódóan ugyanis jártam az irodákat, gyárakat, és tapasztaltam, hogy a lazsálás össznépi teljesítmény. (Állítólag Puskás Öcsitől ered a híres mondás, miszerint „kis pénz, kis foci”. Az aranycsapat tán’ gyémántcsapat is lehetett volna, ha ama kis pénzért még több ellenfelüket győzték volna le. Talán még a szovjet csapatot is, akikkel – hogy-hogyan nem – mindenkor döntetlen eredményt értek el.)

Gyurcsány Ferenc – ez idő tájt pártalapító pártelnök, korábban szintén kormányfő – előbb kinyilatkoztatta, hogy „dübörög a gazdaság”, majd e dübörgésből robbanás lett. Az addig alig hallott településen, bizonyos Öszödön, nem átallotta úgy korholni a pártbeli híveit, hogy „Nincs sok választásunk. Azért nincs, mert elkúrtuk. Nem kicsit, nagyon. Nyilvánvalóan végighazudtuk az elmúlt másfél-két évet. Teljesen világos volt, hogy amit mondunk, az nem igaz.... És egyébként nem csináltunk semmit négy év alatt. Semmit. Európában még ilyen böszmeséget ország nem csinált, mint amit mi csináltunk. Majdnem beledöglöttem, hogy másfél évig úgy kellett tenni, mint hogyha kormányoztunk volna. Ehelyett hazudtunk reggel, éjjel meg este”... Hajjaj, visszacsengő, klasszikus mondatok.
De inkább a mai kormányfőröl. Tehát – szerinte – még Magyarországnak nem volt olyan jó tíz éve mint a mostani. Hogy akkor miért mondják egyes „elbutított” honpolgárok, hogy Kádár alatt jobb volt? Talán azért mert akkor nem volt munkanélküliség, nem aludtak hajléktalanok az utcán és az embereket nem ugrasztották egymás ellen... Lehet, hogy a látszat csal?  (Shakespearet idézem, pontosabban az általa megalkotott Hamlet dán királyfi szavait: „Több dolgok vannak földön és égen, Horatio, mintsem bölcselmetek álmodni képes.” Álmodni ugyan nem szoktam, de az én bölcselmem (ha van egyáltalán olyan?) se képes felfogni, hogy miért kell Orbán Viktornak – és eszmetársainak – időről időre sorosoznia. Az idén 90 esztendős Soros György ugyanis három évtizede gyakran járt a budapesti Bibó István kollégiumban, ahol a világot megváltani akaró fiatal demokraták tengették harcos diákéletüket. Igaz-e, vagy se, nem tudom, állítólag Soros javasolta, hogy alakuljanak párttá. Megfogadták a tanácsát: a rendszerváltás idején a FIDESZ már pártként volt jelen, harcos képviselői már ott ültek a parlamenti széksorokban... kivéve amikor egyet-nem-értésük jeléül kivonultak. Mint például amikor Trianon igaztalansága szóba került.

Szó szerint idézek: „A Soros Alapítvány 1984-ben alakult meg Magyarországon azzal a céllal, hogy a szocialista országokat segítse a demokratikus átmenetben, és hogy az oktatás, az egészségügy, a kultúra és a leszakadó rétegek támogatásával segítse az ország felzárkózását a nyugati társadalmakhoz”. A FIDESZ mai vezetőinek többsége a -köznyelven Soros-alapítványnak nevezett - Nyílt Társadalom Alapítványok (Open Society Foundations) jóvoltából tanulhatott. Kik voltak e kiválasztottak? A fideszesek közül Orbán Viktor (ma miniszterelnök), Áder János (ma államfő), Kövér László (ez idő tájt az Országgyűlés mogorva elnöke), Deutsch Tamás és Szájer József (mindketten 2009 óta, megszakítás nélkül az Európai Unió képviselői), Schmidt Mária (a Terror Háza igazgatója), Lázár János (korábban a kormány második legfontosabb embere, napjainkban kegyvesztett), Mikola István (volt miniszter, most államtitkár), Habony Árpád (vállalkozó, Orbán Viktor személyes stratégiai főtanácsadója, magyar kendó bajnok /?/... feltehetőleg ilyen is van), Kovács Zoltán (nemzetközi kommunikációért és kapcsolatokért felelős államtitkár, előzőleg kormány-szóvivő), és mások.
Orbán Viktor a jogi egyetem elvégzése után, 1988 áprilisától a Soros Alapítvány  támogatásából létre hozott Közép-Európa Kutatócsoport munkatársa lett. Később is az alapítványra támaszkodott -1989 szeptemberében Soros-ösztöndíjasként Oxfordba utazott, ahol a Permbroke College-ben kutatási témája volt „a civil társadalom eszméje az európai politikai filozófiában”. Aztán – a tévében is hallható szavait idézve -  a Soros Alapítványtól havi tízezer forintos ösztöndíjat, a Századvég Kft.-től havi 5-10 ezer forintos szerkesztői honoráriumot kapott (ami mai pénzben számolva havi 310 ezernek felel meg).

Miért foglalkozom íly’ hosszasan Orbán Viktorral – akinek a Nagy Imre temetésén elhangzott beszéde után én is lelkes híve lettem? Ebbe közrejátszott Zita, egykori titkárnőm a Magyar Hírlapnál (korábban osztályidegen fizikai munkás, még korábban Pécs egyik leggazdagabb családjának leszármazottja), aki azt mondta nekem telefonon a kilencvenes években: „Tamáskám, meglátja, ha majd jönnek a fideszes fiatalok, az lesz a jó világ! Azok mindent tudnak, jogászok.” Noha ismertem azt a kifejezést, hogy a jogászok „csűrcsavarok”, mégis hittem Zitulinák. (Operett kettős: „Hol van az a nyár, hol a régi szerelem?” – de ez nem a kedvelt hölgyre, hanem hajdani fidesz-vonzalmamra vonatkozik.) Válaszolok a miértre. Orbán egy-két éve azt mondta: ha Soros visszakéri a pénzt amit tőle kapott, ő visszaadja. Csakhogy az amerikai dollár-milliárdos nem kérte – pedig lehet, hogy szüksége lenne rá. Miért gondolom? Azt is papírra vetem. (A papír mindent elvisel.)

Soros Györgyöt 2017-ben még a világ 30 leggazdagabb emberei között tartották számon, ám a vagyona fogyóban - a Forbes Magazin szerint tavaly már csak a 218. volt a ranglistán (vagyis 7 milliárd dolcsija maradt). Hová lett e többi pénze? Nem költötte bájdús nőkre, nem járt játékkaszinókba (vagy ha járt, nem tudom: Las Vegasban egyszer se láttam). Vagyonának nagy részét elajándékozta, az Open Societynek 18 milliárd dollárt utalt át. Van akinek a horgászás a hobbija, van akinek a pecázásnál veszélyesebb lóversenyzés – neki a jótékonykodás. Az általa igaznak tartott ügyek anyagi támogatása.

Őszinte sajnálatomra Soros egyetlen könyvem megjelenését se támogatta (feltételezem, azt se tudja, hogy a világon vagyok). Ha viszont támogatta volna, a könyveim eladásából kapott dollárokat... no nem, az azért túlzás lenne, de az összeg felét szavamra elküldeném neki. Ezt könnyen ígérhetem, mivelhogy – miként említettem – egyetlen centet se kaptam tőle az előző négy regényemhez. Ha valamilyen formában értesülne eszmefuttatásomról, tudatom vele, hogy jelenleg az ötödik könyvemen dolgozom. Ha szponzorálná, ígérem, hogy a pénzt fölöttébb közhasznú célra – új könyvem kiadására fordítanám.

Mit tennék ha Soros által támogatott politikus (mi több: magyar miniszterelnök) lennék? Azt amit Soros, vagy hajdan jó néhány magyar államférfi és vagyonos honpolgár tett. Mint gróf Széchenyi István, aki a Budát Pesttel összekötő (napjainkban rozsdásodó, sürgős felújítást igénylő) Lánchíd megépítését kezdeményezte. Anyagilag nem támogatta ugyan, báró hodosi és kizdiai Sina György Simon bécsi bankár, nagybirtokos és mecénás, a Lánchíd Részvénytársaság alapítója adta a legtöbb pénzt. Ám senki ne gondolja, hogy Széchenyi gróf csak vizet prédikált miközben bort ivott: nemcsak javasolta a Magyar Tudományos Akadémia megalapítását, hanem felajánlotta egy évi egész jövedelmét, vagyis 60 ezer forintot. E bejelentést követően gróf Károlyi György 40 ezer, gróf Andrássy György 10 ezer, Vay Ádám 8 ezer forintot kínált fel (és kisebb-nagyobb összeggel mások is csatlakoztak az adományozókhoz).

Nos, nem nagyon olvasok a magyar jelen mecénásairól. Azt viszont tudom, hogy az 1688 lelket számláló Felcsút 3816 nézőt befogadó focipályája, a Pancho Aréna 3.8 milliárd forintból épült meg, s ebből több mint egymilliárdot magáncégek adtak össze, úgy biza’. Feltételezem (noha nem tudom), hogy más tehetős emberek is mecénásokká lettek. Ámde: a FIDESZ egyidőben az MPP betűket is hozzábiggyesztette a nevéhez, vagyis Magyar Polgári Párt lett. Mecénásnak lenni polgári erény. Ha Soros nem kérte vissza a fiatal demokratáknak juttatott dollárokat kamatostól, vagy kamatmentesen, polgárhoz méltó lenne, ha a sorosi támogatást nemes célra fordítanák és abból segítenék például a hajléktalanokat, a lerobbant kórházak felújítását, vagy... de minek soroljam? A mecénások minden korban megtalálták a módját, hogy a rászorulókat, vagy az arra érdemes, tehetséges fiatalokat érvényre juttassák. A ma már fiatalnak alig-alig nevezhető sorosisták efféle nemes tettét alighanem Soros György is méltányolná és megállapítaná, hogy mégiscsak jó ügyhöz adta a pénzét.

Földes Tamás

Mint Shakespeare Hamletjének szavait idézve fentebb közöltem: álmodni nem szoktam. Álmodozni néha. Miért ne álmodozzak most is, hogy megfelelő helyekre jut Soros egykori pénze? No persze azt a mondást is ismerem, miszerint tévedni emberi dolog. A csalódásokon már túl vagyok - tévedni viszont nem szeretek... Mégis. Hátha. Talán.