Göröcs János Emlékszik még Baróti Lajos legendás csatársorára, a Sándor, Göröcs, Albert, Tichy, Fenyvesi ötös fogatra? Ha nem, akkor nem...
 |
| Göröcs János |
80 éves korában váratlanul meghalt az olimpiai bronzérmes labdarúgó, Göröcs János, aki 1962-ben tagja volt a világbajnokságon ötödik helyezett válogatottnak. 62-szer játszott a nemzeti csapatban, ahol 19 gólt jegyzett. 109 gólt lőtt az NB I-ben, háromszor lőtt mesterhármast, és 14-szer duplázott. Labdáinak nemcsak szemük volt, hanem- mint társai mondták- fülük, szájuk, sőt szívük is.
1939-ben Gánton született, 1956-ban mutatkozott be a Vasas Izzóban, onnan szerződött Újpestre. 1957-től 1972-ig volt a klub játékosa, pályafutását Tatabányán fejezte be.
Amikor 1956-ról kérdeztem 2006, október 20-án a Menekült sportolók és olimpikonok találkozóján, melyet Bánkuty Gézával és Lányi Zsolttal együtt szervezetem Budán, a Rozmaring Étteremben, Schmidt Pál, Dömötör Tibor, Várhidi Pál, Mészöly Kálmán és megannyi olimpikon társaságában, elcsendesülve válaszol:
- 17 éves voltam 1956.ban. A valóság az, hogy nekem, gyermeknek, csak érdekes volt ’56. Jöttek a tankok, ahol voltam, Dunakeszin, mert akkor ott éltem, és mi szaladoztunk utánuk. Véget ért a nagy játszma, leverték a szabadságharcot, és én életre keltem, mint az Újpest igazolt játékosa, 1957-ben. Hogy hogyan kerültem ide? Egyszerű volt ez is, mint oly sok minden az életemben. Az Izzóban dolgoztam, főnököm egy Konkoly nevű tekintélyt kedvelő és élvező ember volt. Egyszer, egy ellenőrzés közben felajánlotta, hogy menjek el focizni az Újpestbe. Elmentem és ott ragadtam. Végig ott fociztam, 15 év gyönyörű emlékeit őrzöm.
- Ma mindenki szívesen emlegeti forradalmi múltját.
- Tudom és hallom. De én nem voltam forradalmár. Könnyű lenne mondanom és el is hinnék, mint oly sok esetben tévesztik meg a naiv embereket. De én nem voltam forradalmár. De ez az emlékest most megfogott. Csodálatos időt élek meg ezen az esten valódi forradalmárokkal. Bánkuty Gézával és barátommal, Lányi Zsolttal.
- Régi kupagyőzelmek is felélednek ilyenkor, ha van idő nosztalgiázni?
- Felélednek. Megédesült emlékek lettek.
Mikor a csapatépítés titkáról kérdeztem, ezeket mondta:
- Ha Csikar (Sándor Károly) négy esztendővel fiatalabb, biztos, hogy többször lettem volna válogatott. Nagyon értettük egymást, egy húron pendültünk. A válogatott meccseim több mint felén, 32 alkalommal, Sándor Csikar volt a jobbszélső mellettem.
- Gyermekkorodról még valamit?
- Gyerekkorom Angyalföld és Újpest határozta meg, és a XIII. kerületi Tomori telep, majd a Gyöngyösi úti lakásunk. Mindig valami sporttelep közelébe kerültem. A Ganz Hajógyár meccseire jártam.
- Mint ifista?
- Dehogyis! Mint érdeklődő! A szünetekben mezítláb rúgtam kapura a labdát a többi gyerekkel.
- Tízéves volt, amikor a Jutagyár csapatába került.
- Kezdett a léc mind magasabbra emelkedni. Hamarosan, két év múlva, mikor már látták, hogy jól mozgatom a labdát, átcsábították a Vasas Izzóba.
- Mi volt az iskolával? Járt-kelt vagy éppen kerülgette?
- A futballnak köszönhettem, hogy ipari tanuló lettem. Volt egy ember, akit Pióker Ignácnak hívtak, ő volt a magyar sztahanovista mozgalom megalapítója. Maróstanoncként dolgoztam mellette.
- A sztahanovista lelkesedés a pályán is kijött, mert mind előrébb jutott a ranglétrán.
- Az ügyesen focizó srácot látták meg bennem, így eshetett, hogy 1957-ben meghívott csapatába az Újpesti Dózsa vezetése.
- De a Vasas is szerette volna megszerezni, nem?
- De, igen. Egy órán múlt, hogy nem a Vasashoz kerültem, mert az angyalföldi klub elnöke ennyivel később nyújtotta be ajánlatával.
- Megyeri út, Megyeri út, élete ott a révbe fut… Tizenöt évig maradt a belügyi csapatnál
- Igen, a híres Megyeri úti stadionban rúgtam tovább a bőrt.
- Mint mély érzésű Fradi-drukker? Rendőr lett.
- Nem gyakoroltam, de a rendőrtiszti főiskolát is elvégeztem.
- Hatalmas sikersorozat áll Ön mögött. Legendás focistákkal játszott: Zámbóval, Benével, Fazekassal, Dunai Antallal.
- 339 bajnoki mérkőzésen léptem lila-fehér mezben a pályára, 109 gólt szereztem, ötszörös magyar bajnok lettem és kétszeres kupagyőztes.
- Együtt játszhatott a nagy legendával is, Szusza Ferenccel.
- Példaképemmel, akinél nagyobb tudású magyar játékos nem focizott akkoriban.
- Az ötvenedik válogatottságát 1965 májusában a Wembleyben ünnepelte.
- Szép volt, mit minden. Egy kivétel azonban akadt: 1970-ben az osztrákok ellen olyan súlyosan megsérültem, hogy végleg el kellett búcsúznom a válogatottságtól.
- Edzői pályafutását 1974-ben kezdte Újpesten, az ifjúsági csapatnál.
- Majd 1976-tól évekig Kuvaitban dolgoztam utánpótlás edzőként. 1985 és 1988 között az Újpesti Dózsa vezetőedzője voltam, összesen 93 mérkőzésen irányítottam a lila-fehéreket. 1987-ben bajnoki ezüstérmes és MNK-győztes lett a csapat.
- A kilencvenes évek elején Iránban dolgozott.
- Itthon jó, mindennél jobb. A levegő, a csapattársak, az emlékek. Szép volt.
- 1994-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztjével tüntették ki. Budapest díszpolgárának 2012-ben választották, 2016-ban az MLSZ-től életműdíjat kapott., 2015-ben a Magyar Érdemrend középkeresztje kitüntetést vehetett át, 2017-ben megkapta az MLSZ életműdíját. 2019-ben a Magyar Fair Play Bizottság trófeáját kapta, valamint a Prima-díjat. Melyik volt a legszebb?
- 1985-ben az Újpesti Dózsa örökös bajnokává választottak. Talán ez!
- Három éve könyv jelent meg az életéről Titi - Göröcs János, a varázsló címmel.
- Csak azt tudom ismételni: szép volt.
- Szép volt fiúk!
Sportember voltam magam is, nagyon kezdő szinten bár, de mint sportos magyart, örökre megragadott az ő minden gólja.
Emlékezünk. Mert tudjuk, ki voltál Titi! Nincs olyan hidegzuhany, sem sivatagi forróság, mely megölné bennünk az elevenen képet rólad, amit a nemzet fölé emelkedve a győztes gólokat lövöd!
Isten vezessen a fények útján!
Szíki Károly
Nincsenek megjegyzések