Kitörő napsütésben találkoztam a múlt ősszel San Franciscóban Ágnessel, s most egy megszépülő télvégi napon Miskolcon vár, stílusosan a S...
Kitörő napsütésben találkoztam a múlt ősszel San Franciscóban Ágnessel, s most egy megszépülő télvégi napon Miskolcon vár, stílusosan a Színház előtt. Hatalmas forgatag hömpölygött a főúton, a Kocsonya Fesztivál látogatói töltötték fel a nagyhírű várost. Jó, hogy előre megbeszéltük, hol találkozzunk, mert lehetetlen lett volna meglelni egymást ebben a forgatagban. Szűk kocsonyaválasztéktól, bőséges egyéb italtól, utcai zenészektől, monstre-színpadi produkcióktól távol, a Desszertem kávézóban édességvarázs és kávéköltemények közelében foglaltunk helyet. Ágnes rám beszélt egy almás-gyömbéres-habos süteményt, ami ellenkezik a szokásommal, de nem bántam meg. Mint ezt a másfél órás találkozót sem, amit vele töltöttem el.
Kicsi kalapjában, vállra vetett kendőjében elegánsan, az interjúba energikusan áll bele, nyoma sincs arcán a sok kalandnak, a nehézségeknek, és annak, hogy nyolcvanegy éves lesz március 7-én.
- Szólítson Ágnesnek. A másik kettőt keresztségben és bérmálásban kaptam.
- Itthon van újra, s ha lábához térdepel egy-egy bokor…
- Nevét és virágát is tudom. Nézze, milyen szép ez a fal, ahová a tavasz virágát festették. Szeretem a virágokat, de ezt a sütemény is. Mit szól hozzá?
- Ez egy költemény! Dedikálná a verses köteteit?
- Mindkettőt?
- Igen.
 |
| Miskolc, Valentin nap, Kocsonya Fesztivál |
- Tehát itthon van Miskolcon, mint ahogyan otthon van Montrealban.
- Diósgyőr-Vasgyár a pontos helyszín, ahol a napvilágot megláttam 1939-ben. Életem Jézus Szívének köszönhetem.
- Mint mindannyian!
- Édesanyám Jézus Szíve iránti szeretetéről beszélek, melyben a Napforduló szerint Jézus Krisztus segítségét kérte esküvőjük előtt.
- Melynek dátuma…
- 1939 januárjában történt.
- Ágnes maradt örökre eljegyezve Krisztus szeretetével?
- Mind a mai napig mélyen vallásos ember vagyok. De nem csak az Isten - tudatosságomat köszönhetem szüleimnek, édesapám matematikai képessége, nyelvek iránti érzékenysége is átragadt rám.
- Milyen az ágnesi istentudat?
- Én mindig érzem Isten jelenlétét. Most is, hogy kóstolgatjuk a süteményt és Ön kóstolgat engem.
- Nézem a születési dátumát és elképzelem, hogy a háborús front közeleg Miskolc felé.
- A front közeledtével apám felpakolt bennünket és vidékre menekültünk. Este indultunk, gyalog Felső-Dobszára. Félelmetes volt, ahogyan a Sztálin-gyertyák ropogtak. Lapultunk a kukoricásban, de nem féltem, tudtam, velünk van Isten, aki megment minket.
- Édesapám már tudta, mi a háború, mert az első világégésben megsérült az arcán. Súlyos sebeiből csodálatos módon felépült, majd jött a második világégés, ismételten a vesztes oldalon. Családomat megritkította a háború. Nagynénémet tífusz vitte el, anyám egyik testvér a fronton veszett el, a másik súlyos betegen tért haza, majd egy orvosi hiba miatt kinyújtózott ő is a halál oldalán.
- Ennyi baj miatt azt gondolná az ember, hogy Isten közömbös lesz számára.
- De nem a mi családunk számára! Tudom, Isten azt bünteti, kit nagyon szeret, de ennek ellenére nehéz volt elfogadni a veszteséget, a sok próbatételt. Később az én lányom korai halálát is.
 |
| Miskolc, Valentin nap, Kocsonya Fesztivál |
- Térjünk vissza az iskoláihoz!
- Alap -és középfokú iskoláimat Miskolcon végeztem el. Már a kezdetektől zenét tanultam, mégis orvosnak készültem, de klerikális, osztályidegen bélyeg miatt nem vettek fel oda. Kardos Pál zenetanár és kórus-mester, valamint Zorkóczky Erzsébet tanárnő odaadó tanítása itt, Miskolcon tartott volna, de Vásárhelyi Zoltán varázslatos munkája a Zeneakadémia kapuja felé vitt.
- Végül 2 felsőfokú intézményben is szerzett diplomát.
- Először a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán, majd az ELTE atomfizikai és akusztikai szakán.
- Nehezen követem, hiszen teljesen más érdeklődésű és képességű embert kíván az egyik és a másik.
- 1963-ban zenetanári diplomát szereztem, és azonnal állást kaptam a Győri Zenekonzervatóriumban, majd a Tanárképző Főiskolán. Vezettem egy aranyérmes kórust is, számos nemzetközi versenyen mérettük meg magunkat. Ezzel párhuzamosan végeztem az ELTE atomfizikusi szakán a tanulmányaimat. Ádám Jenő professzor egyengette útjaimat az akusztikus képzésben. Szolfézst, összhangzattan tanítottam kezdetben, majd mindent, ami a képzésben elengedhetetlen.
- Mennyire voltak nehezek a pesti évek egy diáklánynak?
- Meglehetősen nehezek voltak, melyen két nagynéném szerető gondoskodása enyhített. Tudtam, erősnek, kitartónak kell lennem, s Kodály Zoltán szavai erősítettek ebben: Zene nélkül nincs teljes ember. És istenhit nélkül nincs emberség! Ezt példázta Bartók és Vásárhelyi Zoltán is.
- Ma is vallja még?
- Igen, erősen vallom, s hiszem! A kórus- és karvezető képzőink mentsváraink lettek a kommunisták antiklerikális dühével szemben is. Az üldözés ellenében páncélt tudtunk felvenni. Mert mindent meg lehet semmisíteni, megölni, de a lélek legyilkolhatatlan!
- Dacolva a kommunista ideológiával, látogatták-e a templomokat?
- Tanároknak elő volt írva, hogy ez tilos művelet, de a materialistákkal szembe menetelve, igenis mentünk az Isten házába. Hallgattunk és dacosan imádkoztunk. Aztán hallottuk hol innen, hol onnan, hogy Mária szobrok könnyeztek, s mi felszálltunk a vonatra és ez erőt adott a további túléléshez. Lehajolni a bajba jutottakhoz, a baj forrásaihoz! - ezt már Victor Hugótól sajátítottuk el. Az Úristen keze vezetett a tanulmányaim legnehezebb napjaiban is.
- Hogyan jött képbe az atomfizikai tanulmány?
- Tarnóczy Tamás vezetésével az ELTE-n működött az akusztikai tanszék. Szakmámban úgy éreztem, a fizikai és zenei akusztika nélkülözhetetlen, ezért szereztem itt is diplomát. 3 nap Győrben, három nap Pesten az egyetemen, így éltem. E kettős determináció megoldhatóságában nagyon segített Győrben Weis Dóra és családja, akikkel ma is baráti kapcsolatban állok. Kiváló kollégák és tanárok emléke zúdul most elém: Turcsányi Emilé, Szabó Miklósé, Hegedűs Andrásé, Spiegel Mariannáé.
- Hol ismerkedett meg férjével?
- Dijonban jártam egy zenei konferencián, s egy párizsi látogatáson találkoztunk, amelyből életre szóló kapcsolat lett, három gyermekkel.
- De már Montrealban!
- Igen. Pontosabban annak egyik kertvárosában, Beaconsfiedben. Gépészmérnök férjem is, meg a gyönyörű háza is vonzott, s a lehetőség, hogy Kanadában megmutassam magam. Szőnyi Erzsébet tanárnő ajánlásával kerültem be a montreali zenei életbe, így a tanítás mesterségét is űzhettem tovább.
- Hol tanított?
- Kanada legnagyobb zenei egyetemein sikerült előadásokat tartanom, valamint nyári kurzusokra, symposiumokra hívtak előadónak Torontóba, Kingstonba, Calgaryba, Edmontonba, Ottawaba, Vancouverbe.
- És a Magyar iskolába?
- Nagyon sokat tanítottam ott is. Rengeteg műsor megalkotásában közreműködtem. Egy emigrációs iskolában dolgozni a legfelelősségteljesebb munka. Egyben a legfelemelőbb is. Sok kiváló magyar embert őrzök mindhalálig az emlékezetemben. Például Pálkövi Gusztávot és feleségét, Babát, aki az Írókört, az Öregotthont haláláig segítette. Megöregedett az a lelkes emigráció, kicsit el is tompult. Egy idő után belefáradtam én is a tanításba. Átadtam magam 2 fiam és lányom nevelésének.
- Mi volt az oka a kiábrándultságnak?
- A mérhetetlen liberalizáció, a szabados erkölcsök lábra kapása.
 |
| Miskolc, Valentin nap, Kocsonya Fesztivál |
- Ennek a tragédiának a lenyomata az Istennel az életért könyv istenes versekkel, szeretet-költeményekkel?
- Igen. És egyéb intelmekkel prózában a szeretetről, a szerelemről, mely Isten kegyelméből születik, él és porlad el. Végül pedig magányos gondolataim szállnak az Úr felé, a köszönet, a köszöntés és a hála szavaival.
- Lelki életrajz és tanúságtétel…
- Igen. Az is, de mindenkor a feltámadás reményében. És a megújulás hitében. Meggyőződéssel küzdünk egy hangos csoporttal, s alkalmanként írunk a kormányzatnak is a liberalizmus, a prostitúció mértéktelen terjedése miatt, mely az én meggyőződésem szerint a szabadkőművesség parancsolata szerint van így.
- Van eredménye?
- Úgy tűnik, most fordulat kezd beállni a kanadai politikában.
- Ne hagyjuk ki San Franciscót! A református templomban találkoztunk, a szombati Serlegvacsorát követő istentisztelet végén szólalt meg, mindenki figyelmét ragadta magához.
- András fiamhoz mentem, aki kiváló tehetségű kutató mérnök és kiváló fiú. Szeretem Kaliforniát, átmossa a vérereimet, megújulva térek vissza minden esetben a Csendes-óceán partjáról másik fiam, János közelébe, Montrealba.
 |
| Miskolc, Valentin nap, Kocsonya Fesztivál |
- Két kórusművet. Egyik Monteverdi: Piagn'e sospira madrigálja, a másik Szokolai Sándor 1962-ben Nicolas Guillen kubai költő verseire írott Néger kantáta lenne.
- Két mű a diplomakoncertből... Miért éppen ezek?
- Mert az egyik az emberi szenvedésről szól, a másik az élet parancsáról:menni, menni előre!.
- Még valamit az eljövendő idő terveiről!
- Leszűrtem az Isteni parancsolatot és az igazsághatározatot az életemre. Elolvastam Nyírő számos könyvét, melyek közül a Halhatatlan élet lett a legkedvesebb, igazi szerelemről, szeretetről szól. Benne felismertem az én törékeny létem, kis sikereim, a férjem nagyszerűségét, aki ’56-os menekültként hagyta el hazáját, és csodálatos családot, meg karriert tudott építeni. Örök hűség! - ezt rajta keresztül is tudom, hogy mi. Az emigrációban átéreztem, mi az migránsnak, száműzöttnek lennem.
- Miskolc?
- 3 hónapig vagyok Miskolcon, így közelről is szolgálom a hazámat. Persze távolról is, a Világszövetség aktív tagjaként. Nagyon fontos feladatom a 3. kötetem kiadása, melyben mindezen gondolataimat, miket a beszélgetésünkben vázoltam, átgondolva, letisztázva, mindenki javára szeretném megjelentetni!
Ágnes asszonynak adtam egy feladatot, hogy írja alá a Trianon-számonkérő nyomtatványt! Aláírta. És én is kaptam a végére még egy feladatot: hallgassam meg Bach Das Wohltemperierte Klavier című művét. Hallgatom. Schiff András játssza a zongorán. Hallgatom és egy nagy életutat megtevő művész emberre emlékezem, a gondolatait ízlelgetem, tragédiáján eltűnődöm, majd kiteljesedik a kép: egy nagyszerű magyar emigráció tűnik fel előttem, s hiszem, hogy együtt leszünk ebben a 100. évben, és visszahódítunk minden örömet, s feloldjuk egy évszázad keservét! Mert nem lehet, nem soha!
Szíki Károly
Nincsenek megjegyzések