Önvallomással kezdem: szeretem a nőket. (Igen, még jelen időben is.) A világ minden kincséért se sérteném meg valamelyiküket szándékosan....
Önvallomással kezdem: szeretem a nőket. (Igen, még jelen időben is.) A világ minden kincséért se sérteném meg valamelyiküket szándékosan. Másik beismerésem: nem könnyű szakma a miénk, manapság közkeletű szóval a médiamunkásoké. Vagyis hírlapíróké, rádiósoké, televíziósoké, internetes blogokban publikálóké. Mondják ránk (már akik), hogy firkászok vagyunk, szószátyár rádiós/tévés riporterek; a képernyő rabjai úgy jegyeznek meg egyeseket, hogy csúnyák, hogy elálló fülűek... Vagy egyszerűen szellemi képességünket vonják kétségbe: tömören hülyék vagyunk. De miután vállaljuk a közszereplő titulust, vállalnunk kell a rosszalló véleményeket is. Az alábbiakban egy magyarországi televíziós hölgyről ejtek szót, aki mitagadás szégyent hozott a szakmámra. Hozzáteszem: nem ő az egyetlen. A bulvárt nem is érdemes megemlíteni - budapesti színészbarátaim gyakran panaszolják, hogy telefonon felhívja őket valaki egy bulvár-laptól (jó néhány van belőlük), és nem azt írja meg amit a művész mondott. De sajnos a bulvártól függetlenül is vannak olyan politikai betűvetők - bal- és jobboldalon egyaránt! -akik fittyet hánynak a sajtó alapszabályaira és a modornak az alfáját sem ismerik. Az omegáját még úgy sem.
Nevén nevezem a címben említett hölgyet: Mészáros Katának hívják, és - miként közhelyszerűen mondják - „az adófizetők pénzéből fenntartott közszolgálati televízió” eladdig általam nem látott/nem hallott munkatársa. Láthattam és hallhattam volna, ha Las Vegas-i otthonomban, az interneten a Magyar Televízió adásai nem akadoznának, a képek nem ugrálnának. (Ezt a szolgáltató cégnek, a COX-nak címezem.) Mit tett ez a Kata, akit igenis sajnálok. Száz nappal azt követően, hogy Karácsony Gergely Budapest főpolgármestere lett, az új városatya először jutott szóhoz az M1 TV-n. Idézek az interjú csörtéjéből.
Legelső kérdés: „Milyen közlekedési eszközzel érkezett ide Óbudára?” Válasz: „Az az érdekes, hogy az elmúlt héten minden reggel egy kamerás stáb állt a családi házunk ajtaja előtt és ezt a kérdést akarta valahogy dokumentálni, nem tudtam jó hírrel szolgálni, mert minden reggel tömegközlekedési eszközzel mentem. Ide a Kunigunda utcába, tekintettel arra, hogy még két programom van a város másik végén, egy kis fogyasztású elektromos autóval érkeztem. Bizonyára ez a legfontosabb kérdés, ami a budapesti városvezetés kapcsán felmerülhet a köztévében. Második, lényegre törő kérdés: „Ezek szerint a kezdeti lendület, hát az... hogy biciklivel és gyalog járjanak az emberek, ez csak a fotók erejéig tartott?” Válasz: „Most az, hogy sikerült elérni, hogy egy év után behívnak a köztelevízióba, nyilván az is egy fontos kérdés, de ironikusan megjegyezném, hogy talán más ügyek is foglalkoztatják a budapestieket, és én mégis azért jöttem, hogy azokkal is tudjak kommunikálni, akik az önök műsorait nézik... Én jellemzően tömegközlekedek. Ilyenkor viszonylag hideg van és bringázni nem szoktam, de alig várom már hogy elővehessem a bringámat. Én kicsit puhány vagyok, nulla fok környékén nem szoktam biciklizni.”
A nyájas olvasó feltehetőleg gyakran beleolvas cikkeimbe (a kitartóbb végig is olvassa), következésképp tudja, hogy szeretem a frappáns indítást. Ráadásul kabarétréfákat is írtam. Nos, az interjúnak ez az indítása nem frappáns (hogy még mi nem, arról később). Kabarétréfának talán elmenne, ha Csala Zsuzsa és Kabos László lenne a két szereplő. De nem ők. Szegény-szegény Kata komor arccal kérdezett, a főpolgármester pedig a tőle megszokott mosollyal válaszolgatott. A párbeszéd hasonló mederben folydogált tovább 25 percen keresztül. Karácsony Gergely arról beszélt, hogy a fővárosban nincs hol parkolni, hogy elviselhetetlenek a forgalmi dugók, hogy egészségtelen a levegő, majd úgy gondolta: „Ha egy kicsit komolyan vesszük ezt a beszélgetést, és én javaslom, mert azért jöttem, hogy komolyan beszélgessünk...” A riporter: „Miért ne vennénk komolyan? Említette a kamerákat, akkor miért arrébb parkoltak? Mert hogy felvette a stábunk, hogy itt a környéken parkoltak”. A városatya.: „Mmmm... mit vettek fel?”... „Hogy nem itt a ház előtt parkoltak, hanem jóval arrébb. Erre miért volt szükség?” A meghívott vendég továbbra is mosolyogva válaszolgatott e magvas kérdésre, mígnem: „Beszéljünk erről egy kicsit értelmesebben mondom, ha lehet, hogy ha már így sikerült bejutnom a köztelevízióba és beszélgetni önnel...” A vendéglátó válasza: „Majd arról is beszélgetünk.” Hamarosan a riporterhölgy utasít is: „A tényekről beszéljen!”
Aztán szó esik a havazásról meg a hóeltakarításról, és azzal kapcsolatban a főpolgármester felelősségéről. (Az egyik legszebb szemű magyar színésznő figyelmeztetett a facebook-ján: „NYIREGYHAZIAK!!! Brutalisan csuszik minden jarda a Belvarosban, ónos esö-szeru a lecsapodas, VIGYAZZATOK!!!” A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei nagyvárosban a fideszes Kovács Ferenc a polgármester – mihamarább cselekednie kéne, mielőtt szegény-szegény Kata őt is felelőségre vonná a köztévé stúdiójában... Jó kiállású, nálam délcegebb apám is szerette a nőket (jobban, mint én), gyakran csipkelődött szubrettprimadonna anyámmal egy dala miatt, miszerint „Télen nincs nyár hahahaha/, Nyáron nincs tél hihihihi”. Lám, az operettekben is elhangzanak aranyigazságok - a kabarékban még gyakrabban. Uramatyám, milyen jó gázsit kaptam volna Fejér Istvántól, a Vidám Színpad néhai igazgatójától, ha én követem el ezt a kabarétréfát. De nem, ez szegény-szegény Kata műve, ő kérdezgetett a bárgyú Hacsek módján, a főpolgármester az unterman szerepét kapta, de nem lényegült át vérbeli Sajóvá: egyszer se vesztette el a türelmét, mindvégig karácsonygergelyi elnéző mosollyal válaszolt... ha éppen nem vágott szavába a riporternő.
Miért nevezem szegény-szegény Katának a hölgyet? Mert sajnálom. Miért? Hogy szakmám nyomasztó háztáji kérdéséről is szó essék ebben a cikkben: Magyarországon sok az állástalan újságíró. Ha egy újság megszűnik, vagy gazdát cserél, ha a baloldaliból jobboldali lesz, vagy fordítva - vagy olyan dupla szaltó megy végbe mint a HírTv-nél -, a korábbi munkatársakat elbocsátják. (Véletlenül se használom a divatos „kirúgják” szót, mert azt a kifejezést úri neveltetésemből adódó jó ízlésem tiltja.) Namármost: nem tudhatom, hogy Mészáros Kata utasítást kapott-e az adás szerkesztőjétől, hogy ne tegyen fel érdemleges kérdéseket (és a parancs nemcsak a katonaságnál parancs, azt be kellett tartania mert ellenkező esetben le is út, fel is út - irány a munkanélküliség) ..., vagy jó pont reményében önmaga gondolta ki, hogy hajánál fogva előcibált kérdésekkel akadályozza meg a lényegről beszélni Karácsony Gergelyt. Egy sajtóhír szerint az adásvezető a hölgy fülébe helyezett készüléken keresztül mondta, hogy mikor mit kell kérdezni. Így történt-e vagy sem, azt nem tudhatom – ám ismét bebizonyosodott, hogy nem könnyű szakma a miénk. A végszó a frappáns humorérzékét csak-csak felvillantó riporteré: „Majd látjuk egymást biciklin”. A slusszpoén a továbbra is mosolygó városatyáé: „Szuper volt, köszönöm”. Hogy Hofi Géza ezt nem élhette meg! Micsoda paródiát rögtönzött volna.
 |
| Földes Tamás |
Nincsenek megjegyzések