Barát idéző Körülöttem társaság, sokaság… szórakozunk, nevetgélünk… Miért vagyok hát egyedül, mint egy letett, néma hegedű?! mely ...
Barát idéző
Körülöttem társaság, sokaság…
szórakozunk, nevetgélünk…
Miért vagyok hát egyedül,
mint egy letett, néma hegedű?!
mely vonója nélkül csak sír belül…
Munkámat ím elvégeztem,
szép estjüket elrendeztem…
igazából örül is a lelkem,
míg a mulatozást figyelem,
Mégis fáj a hiányosság?!
a távolság, az Igaz Barát, a régmúlt valóság…
Felkapom hát, megrázom bús fejemet,
s táncra perdülve nevetek…
vigadjunk hát, ez volt vágyunk…
valóság íme tervünk, álmunk…
ebből lesz majd emlék-album…
mosolydús, kiretusált fotó halom,
emlék idéző party téma, vigadalom…
magányt űző esti “mesék”,
mosolyt fakasztó felüdülés…
hát ne búslakodj már tovább!
Felejtsd múltad, légy jelen! majd Hazatérsz,
Mint egy régi hű Barát,
Ott valaki biza ma is várva vár…!
Csak Téged vár, csak Téged hiányol,
csak Te adod azt, mint egykor,
az igaz, kendőzetlen valóságot,
boldogító, vagy fájó Igazságot…
nem “színlelt” mosolyt, nem bókokat,
ám igaz érzést, igaz szókat…
néha, néha haragvókat…
őszinte, szívből fakadókat.
szegény-gazdag együttlétet,
kéretlenül segítséget…
Erőss-Csótsits Ágnes
Nincsenek megjegyzések