November 11-én zajlott le a Saban Theater-ben, Beverly Hills-ben a koreográfusok díjátadása, a 9. Világ Koreográfia Díj kiosztása. Az Os...
November 11-én zajlott le a Saban Theater-ben, Beverly Hills-ben a koreográfusok díjátadása, a 9. Világ Koreográfia Díj kiosztása. Az Oscar-szezon már elindult, így nem furcsa, hogy különböző művészeti díjakat adnak át november és február között.
Travis Payne and Mark Ballas photo by Sthanlee B. Mirador |
A nyertesek listája:
MOTION PICTURE – Rob Marshall & John DeLuca (Mary Poppins Returns)
TELEVISION AWARD SHOW/SPECIAL – Napoleon and Tabitha Dumo and Kiel Tutin (Billboard Music Awards, JLo)
DIGITAL CONTENT – Ophelie Longuet (Ama) (autóbalesetben elhunyt tavaly)
TELEVISION EPISODIC – Alison Faulk & Leo Moctezuma (It’s Always Sunny in Philadelphia)
COMMERCIALS - Ashley Wallen (Emirates Airlines)
MUSIC VIDEO – Mark Ballas (AlexanderJean, Stampede)
TELEVISION REALITY SHOW/COMPETITION Karen Forcano & Ricardo Vega (World of Dance)
DIGITAL CONTENT INDEPENDENT - Derek Hough (Natural)
A díjátadó kapcsán elgondolkoztam, hogy mennyire fontos a tánc és a koreográfia a színpadon és a filmekben. Nagyon sok filmben a tánc maga is főszereplő. Gondoljunk a 30-as, 40-es és 50-es évek filmjeire, a Yankee Doodle Dandy-re, vagy a Gentlemen Prefer Blondes-ra, csak hogy néhány, jól ismert példát említsek.
Hollywood öntötte a zenés, táncos musical-eket a nagyvásznon. A régi zenés filmek tele voltak élénk színekkel és hatalmas tánckarral, óriási koreográfiával. A mai musical-ek már nagyon mások. Észrevehető a különbség a táncok és koreográfiák között. A mai koreográfia inkább akrobatikus, kemény fizikai erőt igényel, a régiek inkább a balettre alapulva voltak szemet gyönyörködtetőek. Mégis, a mai tánc és koreográfia nekem sokkal kreatívabbnak tűnik a régi stílushoz képest. Örömmel ajánlok néhány filmet a 90-es évekből és az új évezredből.
Természetesen nem a megszokottakat ajánlom, amiket mindenki biztosan látott és már számtalanszor újra nézte az évek során (Flashdance, Chicago, Chorus Line, Footloose, Saturday Night Fever, stb.). Néhány kedvencet a nem nagy hollywoodi produkciókból szeretnék ajánlani.
Az első ajánlatom a Newsies a fiatal Christian Bale-el, akit soha többé nem fogjuk táncolni látni, garantálom. Ha másért nem is, akkor ezért meg kell nézni a filmet és megismerni ennek a remek tehetségnek ezt az oldalát is. Ebben a filmben a csoportos táncok a legjobbak, ahol sok gyerek, egyszerre mozog. Inkább a régi stílusú filmekre emlékeztetett, de ma is szórakoztató, nagyon ajánlom.
Menjünk Ausztráliába a következőhöz. A Strictly Ballroom Baz Luhrmann rendezésében egy könnyű komédia. Rengeteg klasszikus tánc van benne csodálatos színekkel, kosztümökben. A koreográfia megint csak a régi filmek stílusára emlékeztet, de ugyanakkor észre lehet venni a hatalmas különbséget az 50-es évek tánckara és e között.
Ha már Baz Luhrmann-ról beszélünk, nagyon ajánlom a másik filmjét a Moulin Rouge. Valójában minden filmjét ajánlani tudom, amit rendezett. Baz Luhrmann színházi, opera és zenei háttérrel rendelkező rendező/producer, aki filmrendező lett, és hihetetlenül jó érzéke van a színekhez a táncban.
A következő filmajánlatom a balett, a Black Swan. 2010-ben készült a film Natalie Portman főszereplésével. A filmben a történet szerint a klasszikus balett “sötétre” fordul. A táncelemek csodálatosak és ugyanakkor egy kicsit félelmetesek, ijesztők is.
A balettnél maradva ajánlom a Billy Elliot (2000) című filmet. Egy 11 éves kisfiú inkább otthagyta a bokszolást és a balettet választja mert az egyénisége és a szíve oda húzza. Az üzenete a filmnek: mindig kövesd az álmaidat és azt csináld, amit a szíved szerint szeretnél, megalkuvás nélkül.
A következő ajánlatom a páros táncokat bemutató film, a Shall We Dance? (1996, Japán). Egy különösen magható dráma/komédia. A történet szerint egy, a szürke mindennapokból kimozduló bürokrata szerelmet talál a báltermi táncban. A filmben a tánc összemosódik a történettel. A filmet 2004-ben az USA-ban újra forgatták Richard Gere-el és Jennifer Lopez-zel. Én az eredetit ajánlom inkább. Az őszintébb.
Végül a tangóhoz érkeztünk, az ajánlatom a Tango Lesson. Sally Potter rendezője és főszereplője is a filmnek. Hihetetlen mennyi erő és érzelem van ebben a filmben! Mint a tangóban. 1997-ben láttam még Cleveland -ban a Cedar-Lee Theater-ben. Kevés olyan film hagyott akkora nyomot bennem, hogy emlékezzek a helyre és a mozira, ahol láttam. Ez az egyike azoknak. Emlékszem, hogy táncolva mentünk ki a moziból, és az utcán elkezdtünk tangózni. A film hatása alá kerülve egyszerűen táncra készteti a nézőt.
Bízom benne, hogy felkeltettem az érdeklődést néhány zenés-táncos film iránt. Jó szórakozást kívánok!
Anna Lynn Reeves
Nincsenek megjegyzések