Zöld Erdőink Magocskákból Óriások Ők. Adnak, csak adnak rendületlenül... Árnyat ha kell, majd kályhák mélyén meleget. Életet árasz...
Zöld Erdőink
Magocskákból Óriások Ők.
Adnak, csak adnak rendületlenül...
Árnyat ha kell, majd kályhák mélyén meleget.
Életet áraszt leheletük kitartón és, önzetlenül...
Otthont is, ha kell, fejünk felé védelmet.
Csenddel üzennek, büszkén állnak, délcegen...
Susogȧsuk hangosabb, koncertnél kifejezőbb zene...
Menedéket nyújthatnak a bujdosónak,
Életerőt plántálnak a lankadóba,
Friss, üde illattal telítik a leget,
Nyugalommal, hittel töltik a kóbor vándor szívét...
leveleik susogása megtéríti elkallódott hitét
Magányosoknak a Szeretet ígéretét...
Szenvedőknek a Mindenség létezését
Meghitt búvóhelyet nyújtnak a szerelmesnek,
S ha kell, meditálni nyugtató, biztató csendet...
Vigyázzunk hát, óvjunk,
ne pusztítsuk Őket, a mi időnk is eljött:
Amint Ők csak adtak, a sor immár rajtunk.
Most védő kart mi nyújtsunk!
Erőss-Csótsits Ágnes
Nincsenek megjegyzések