Ezen a héten szombaton, 2019. október 26-án 14.00- kor Tarr Béla “Sátántangó” filmjét mutatják be az Egyptian Theater-ben Hollywoodba...
Ezen a héten szombaton, 2019. október 26-án 14.00- kor Tarr Béla “Sátántangó” filmjét mutatják be az Egyptian Theater-ben Hollywoodban. A film Tarr Béla leghosszabb filmje, 7 ½ hosszú. Különleges élményt nyújt ez a megszokottól teljesen eltérő film.
Sokan követik Tarr Bélát és alkotásait Amerikában is és világszerte. Azoknak, akik nem ismerik a rendezőt és a film megtekintéséhez is kedvcsinálónak egy Tarr Bélával korábban készített riportomat ajánlom az olvasóknak.
 |
| Tarr Béla |
Tarr Béla - Persze, hogy tudatosan. Hát az egész egy ellenkezésből született a legelején. Aztán épült szépen föl, mint egy ház. De persze, hogy egy ellenkezésből. Hát nem lehet elfogadni azt a képi világot, azt a primitív, ócska. Az a bajom ezekkel a filmekkel, amik itt mennek szemben az úttest túloldalán (egy multiplex-re utal), hogy hülyének nézik az embereket. Hogy nem tekintik felnőtt, gondolkodó lényeknek. Úgy gondolják, hogy megelégednek ők majd ezzel a primitív szórakoztatással. Pedig ez nem igaz. Az emberek nem szeretik, ha hülyének nézik őket és nem szeretnék csak olyan primitíven szórakozni. Ez biztos.
AR - Ezzel teljesen egyetértek. Egy Q/A-én azt mondta a közönségnek, hogy A Torinói ló az utolsó filmje és több filmet nem fog készíteni. Honnan tudja, hogy abba tudja hagyni az alkotást? Hogy meg tud állni és nem produkálni?
TB - Nem az, hogy nem tudok produkálni. Én nem akarok többet produkálni. Tudnám én ezt csinálni rutinból. De most az az érzésem, hogy mostantól rutinból jönne és megalázó lenne nekem is, meg a nézőknek is, meg mindenkinek. Ez hülyeség. Ilyenbe nem megy bele az ember. Ismerni kell az embernek saját magát is. Ismerni kell az embernek az életet is. Azért azzal is tisztában kell lenni, mi az, amit eddig elmondott és mi az pontosan, hogy hol van.
AR - Értem. Én arra gondoltam, hogy például egy festő nem tudja letenni az ecsetet vagy egy zeneszerző nem tudja abbahagyni a komponálást. Állandóan akar valamit csinálni. Hogy lehet olyan keményen megállni és hogy lehet valaki olyan erős, hogy többet ne alkosson?
TB - Kemény gyerek vagyok.
AR - A közönséggel való találkozásai során mit tapasztalt: a magyar vagy a külföldi közönség érti jobban a filmjeit?
TB - Nem, én ebben nem tudok különbséget tenni. Hát végül is mindenhol emberek vannak. Mindenhol vagy ilyenek, vagy olyanok. Nem így lehet különbséget tenni. A világon mindenütt vannak erre érzékenyek és vannak emberek, akik erre érzéketlenek. Ez nem jelent semmit. Ez nem azt jelenti, hogy azok, akik erre érzéketlenek, rosszabbak vagy jobbak lennének. Hanem arról van szó, hogy van, akit ez jobban megérint, van, akit nem. De ez nem ország függő. Ezzel ugyan úgy találkozom itt is és Magyarországon is, ugyan abban az arányban.
AR - A következő egy provokatív kérdésnek is számíthat. Mit gondol, hogy a közönség megérti a filmjeit vagy egyesek nem értik, de csak azért nézik, mert nem merik bevallani, hogy nem értik az Ön filmjeit?
TB - Akkor nagy hülyék, ha ottmaradnak és kínozzák magukat. Hát ki az a barom, aki néz valamit, amit nem szeret nézni és nem érti?! Szerintem ilyen nincs. A normális ember nem kínozza magát.
AR - Ha nem lenne Magyarországon vagy nemzetközileg elismerve, attól függetlenül dolgozna tovább? Magyarul: az elismerés befolyásolja-e abban, hogy többet alkosson?
TB - A kérdés nem jó, mert most már nem csinálok többet filmet, de viszont a válasz az teljesen egyértelmű, hogy én mindig az csináltam, amit én akartam. Ebben semmi kétségem nem volt és nem is hagytam magam megingatni ez ügyben. Soha. Tehát nincs értelme trendeket követni. Nincs értelme semmilyen értékrendszerhez igazodni, csak a saját belső értékrendszerünkhöz, különben nem tudom, az az érzésem, hogy nevetségessé válnék. Ha az ember megnéz tíz év múlva egy filmet, az egy nagyon kegyetlen dolog. Az mindent megmutat. Úgyhogy énnálam az idő az egyetlen mérce vagy értékrend.
AR - A Torinói lóról beszélve megemlítem, hogy nagyon tetszett a szomszéd beszéde. Nekem az volt a lényeg. A film ugyanakkor egy apokaliptikus világot mutat be, amiben mi élünk. Ennyire depressziósnak vagy rossznak látja az életet most a világban?
TB - Hát a világ állapotát tekintve túl sok reményre nincs okunk. Ezt nyugodtan kijelenthetem, de ez a dolog azért nem ilyen egyszerűen lefordítható vagy értelmezhető. A szomszéd szövegét úgy kell értelmezni, amilyen szituációban az elhangzik. Valaki jön, pálinkát akar venni a szomszédtól és amíg kitöltik neki a pálinkát, addig filozofál. Ilyen ‘kocsmafilozófiát” lehet hallani itt is, hogyha átmegy az ember az úttest túloldalára és csak azt látja, hogy ott kik ülnek, dumálnak. Milyen szövegeket hallunk? Ugyanezeket halljuk egyébként lényegében. Ami meg az apokalipszist illeti, hát azt tudom mondani bátran, hogy ez a film nem apokaliptikus film. Mert az apokalipszis az egy nagy TV show, ahol vannak az apokalipszis lovai, tűz van, víz, minden. Az igen! Az egy nagy show! Ott valóban összeér az ég a földdel. Minálunk meg nem. Minálunk csak arról van szó, hogy az élet szépen lassan, napról napra fogy. És aztán egyszer csak elfogy.
AR - Még egyet kérdeznék. Ha valaha lenne alkalma itt Amerikában dolgozni, idejönne filmet forgatni?
TB - Kizárt dolognak tartom. Miután mondom, hogy nem nyúlok többet kamerához. Nincs értelme. Ez a kérdés ugyan úgy feltehető Japánnak vagy a Déli-Sarkkal kapcsolatban. Nem nyúlok többet kamerához.
AR - Nagyon köszönöm az interview-t.
Következő filmesemények Los Angelesben:
“A születés jogán” dokumentum film Czene Ferenc életéről
Magyar Film Fesztivál November 7-14
AFI Film Fesztivál November 14-21
Anna Lynn Reeves
Nincsenek megjegyzések