Page Nav

HIDE
FALSE
TRUE

Pages

latest

Földes Tamás: Első magyar fesztivál Las Vegasban

Készül a „verseny-gulyás”  Fotó: Földes Éva Kereken egy évtizede cseréltem fel kaliforniai otthonomat egy Las Vegas-i sorházra. Nem a já...

Készül a „verseny-gulyás”  Fotó: Földes Éva
Kereken egy évtizede cseréltem fel kaliforniai otthonomat egy Las Vegas-i sorházra. Nem a játékkaszinók vonzottak. Ám az első tíz év több okból is csalódást okozott. Nem csupán a világhírű sztrip immár hétköznapokon is állandósult telítettsége miatt - ott már nem élmény „csak úgy” lófrálni. Nem csupán az Angyalok városában megszokott kulturális lehetőségek hiánya lombozott le. (Az olykor alig elviselhető nyári kánikula nem lepett meg, számoltam vele.) Amit viszont nem gondoltam volna: a több ezerre becsült helyi magyarságban – egy-két kivételtől eltekintve - nem leltem olyan barátokra-ismerősökre, akikből rendszeresen összejáró kompániát lehetne kovácsolni. Amikor korábban Vegasban jártam, még volt magyar étterem, amikorra viszont áttelepültem a sivatagi - hovatovább másfél-millió lelket számláló - metropolisba, az étterem már megszűnt. Magyar templomok nincsenek, még egy olyan amerikai vendéglő, vagy pub sincs, ahová honfitársaink abban a tudatban térhetnének be, hogy mindig találkoznak ott néhány magyar cimborával.

A magyar kormány egy ideje missziós papokat küld Dél-Kaliforniába, az Ontarioi Független Magyar Református Egyházhoz, akik azokban az Egyesült Államok-beli településekben tartanak istentiszteletet, ahol szép számmal élnek magyarok, de templom, vagy egyházközösség nincs. Las Vegasba minden hónap utolsó vasárnapján látogat el a missziós tiszteletes, az Etana Fou Efkas református templom fogadta be az istenhívőket. Nincsenek sokan.

Ajánlom magam - vagyis a könyveimet  Fotó: Földes Éva
Az elmúlt hétvégén ígéretes áttörés történt: részint Magyarország Los Angeles-i Főkonzulátusának ösztönzésére, részben az egykori magyar étterem tulajdonosa, Kelemen Péter üzletember/szakács szándéka szerint megrendezték az első Las Vegas-i magyar fesztivált. A város egyik hangulatos, zöld oázisában, a Sunset-parkban lobogott a piros-fehér-zöld zászló. A szervezés feladata Péterre hárult, s a hívó szóra mentek a magyarok. A délelőtt 11 órára meghirdetett nyitáskor ugyan alig néhányan lézengtünk a helyszínen (én részben azért mentem el, hogy új ismerősökkel rázzak kezet, részben, hogy tudósítsak az eseményről, de azért is, hogy regényeimet áruljam). Délig inkább a borúlátás kerített hatalmába, de kora délután már özönleni kezdtek a magyarok – és nemcsak a helyiek. Érkeztek a szomszédos államokból: Arizonából, Kaliforniából, Utahból, az USA keleti partjáról és Kanadából is. A Kaliforniából érkező vendégek között köszönthettük Szabó Sándor püspököt és feleségét, Zsókát. Az éppen Vegasban tartózkodó magyarországi turisták közül is oda kíváncsiskodtak néhányan: vajh’ milyen lehet egy amerikai magyar rendezvény?

Nos, milyen volt? Belépődíjat nem kértek a szervezők. A patrónusok ingyen kínálták az általuk főzött ételeket, az üdítőitalokat (még gulyásfőző versenyt is rendeztek). Miután bárki bemehetett a parkba, a megjelentek pontos számával nem szolgálhatok - Kelemen Péter háromszázra, a felesége, Regős Andrea négyszázra becsülte őket.

A fesztivált Széles Tamás Los Angeles-i főkonzul délben nyitotta meg magyar és angol nyelven, majd zárás előtt nem sokkal – Király Lászlóval, a vegasi Solar Universal cég tulajdonosával, a fesztivál egyik főszponzorával együtt - adta át az elismerést Papp Tamásnak, a gulyásfőző verseny első helyezettjének. A jelenlévők szórakoztatásáról egy Salt Lake Cityben élő magyar DJ-s gondoskodott, a délutáni órákban – a meleg enyhültével – többen táncra perdültek.

Nem akarom közhelyszerű jelzőket felvonultatva az elégnél hosszabbra nyújtani beszámolómat: a tény az tény – mindenki jól érezte magát. (Beleértve e sorok íróját, aki Vegasban, tíz év alatt csupán tíz regénye iránt tudott érdeklődést kelteni, ez alkalommal viszont - alig öt óra alatt - két tucatnál több kötetet adott el és dedikált). Volt, aki mind a négy könyvemet megvette. De nemcsak az írói elégedettség - ha úgy tetszik siker - aranyozta be a napomat, hanem az is, hogy sikerült olyan új ismerősökre találni, akikkel baráti kapcsolatot is kialakíthatok.

...Sokan csodálkozva kérdezték: miért csak most, 2019 szeptemberében rendezték meg az első vegasi magyar találkozót? A miértre nem tudok felelni, a hogyan továbbra viszont igen: Kelemen Péter jövő tavaszra is tervez egy hasonló fesztivált. Aztán ki tudja, lehet ősszel is, majd évszakoktól függetlenül bármikor.

Földes Tamás
Bízom benne, hogy e mostani összefogás tovább terebélyesedik. A magot a szervezők elvetették – hiszem, hogy rügyfakadás követi, majd e kezdeményezés virágba borul.


Nincsenek megjegyzések