Öt nappal azután, hogy – amint múlt heti írásomban beszámoltam róla – a Vészkorszak (a Holocaust) Las Vegas-i túlélői Nevada állam kormán...
Öt nappal azután, hogy – amint múlt heti írásomban beszámoltam róla – a Vészkorszak (a Holocaust) Las Vegas-i túlélői Nevada állam kormányzójánál jártak, május 13-án doktori diplomát kaptak a vegasi Touro Egyetem elnökétől. Az oklevél szövege szerint az én fokozatom „DOCTOR OF HUMANE LETTERS”. Ily’ módon kárpótolták azokat, akik a II. Világháború előtti zsidó törvények - Magyarországon az 1920 szeptemberében életbeléptetett numerus clausus, majd 1939 május 5-én a még súlyosabb tilalmakat jelentő numerus nullus - miatt nem mehettek egyetemre. A teljességhez tartozik, hogy e két törvény elsődlegesen a nálam legalább 11 évvel idősebbeket sújtotta, én – koromból adódóan – az elemi iskolai tanulmányaimat nem kezdhettem el 1944 őszén.
Az egyetemi eseményről kétoldalas cikkben tudósított a Las Vegas Revue Journal napilap Las Vegas Sun melléklete. Huszonegy diplomát kapott túlélő nevét külön keretben közölték (a mellékelt fényképen azért ülünk csak tizenheten, mert négy idős hittársunk nem tudott jelen lenni). A diploma-átadási ceremónia előtt, a Las Vegas Convention Center egyik különtermében valamennyien felöltöttük az alkalomhoz illő talárt, majd abban mentünk át egy nagy terembe, ahol – meglepetésünkre - több száz jelenlévő felállva köszöntött minket. Ennek oka hamarosan kiderült: velünk egyidőben kapták meg diplomájukat a Touro University Nevada végzős orvoshallgatói - az átadási ünnepségen pedig jelen voltak a frissen diplomázottak büszke hozzátartozói is.
A ceremónia az Egyesült Államok zászlaját magasba emelő katonák jelenlétében kezdődött, akik díszlépésben vonultak el előttünk. Minket, túlélőket az első sorba ültettek és a végzett diákokat megelőzően, név szerint, egyesével szólítottak az elnöki emelvényhez. (Eredetileg az emelvényen vettük volna át az oklevelet, de néhány túlélő már tolókocsiban ülve érkezett, s nehéz lett volna őket felvinni a lépcsőkön.) Nem részletezem, hogy a professzori karból – és a helyi zsidó szervezetek vezető képviselői közül - kik mondottak ünnepi beszédet; számunkra e doktorrá avatás (mégha tiszteletbeli is csupán) emlékezetes marad. Ami a Doctor of Humane Letters titulust illeti: a „letters” szót elsődlegesen Angliában használják, ott nem betűket jelent, hanem irodalmat, íróembert, irodalmárt. A „humane” pedig humánust, emberségest, emberiest. Nos, ezeket vállalom.
Amikor az 1956-ös forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulóján – másokkal együtt – a Szabadság Hőse emlékérmet átvehettem, azt nem a fegyveres harcokban való részvételemért kaptam, hanem (idézem az indoklást) „Földes Tamás úr...1956 októberében, majd a megtorlás sötét korszakában a szabadság, az emberi méltóság és a nemzeti összefogás melletti kiállásával példát adott hazaszeretetből”. A fentieket tanúsító oklevelet a köztársaság akkori elnöke, miniszterelnöke és az 56-os Emlékbizottság elnöke írta alá. Tény, hogy újságírói-írói munkálkodásom 62 éve alatt gyakran írtam a Vészkorszakról valamint a hol vérgőzös, hol puhább kommunista diktatúráról, s azokról, akik egyiket sem élhették túl. A Hungarian-American Synergy Benefit Fund támogatásával megjelent „Kései főhajtás” című könyvem néhány fejezete is ama évtizedekről és áldozatairól szól. A Vészkorszakról többször is beszéltem vegasi diákoknak, ötvenhatról beszédet mondtam a Los Angeles-i Magyar Házban és a Las Vegas-i Egyetem (UNLV) diákjainak készített video-felvételen is.
 |
| Földes Tamás |
Nincsenek megjegyzések