Megannyi kellemes emlék fűz Budapest hetedik kerületéhez, az Erzsébetvároshoz (a fájdalmas emlékekre most nem utalok, írtam azokról két hete...
Erzsébetvárosnak újkeletű nevezetessége a Gozsdu udvarban és környékén kialakult, immár Európa-szerte híres bulinegyed. Nos, e Király és Dob utca közötti átjáróháztól néhány lépésnyire – a Dob utcában – működik a Spinoza Ház, amelyről az alábbiakban részletesen szólok. A Hírlap olvasóinak nem szeretnék csalódást okozni, meglehet hogy online-újságunk elődjében, a nyomtatott lapban írásomat – „Anna mégsem hülye” címmel – 2015-ben már olvasta. Az újraközlést az teheti időszerűvé, hogy március 15-én a kerület önkormányzata Pro Urbe Erzsébetváros díjjal tüntette ki dr. Sándor Annát, a Ház és az abban lévő színház megalapítóját (ráadásul olyan személyiségekkel együtt, mint Szirtes Tamás Kossuth díjas színigazgató/rendező, Presser Gábor zeneszerző, Pogány Judit Kossuth díjas színművész... és posztumusz díszpolgári díjat kapott Honthy Hanna - akinek nevéhez aligha kell egyéb titulusokat biggyesztenünk).
Következzék a fentebb említett 2015-ös írásom – dr. Sándor Annáról!
* * *
Eredetileg úgy terveztem (és úgy egyeztünk meg), hogy interjút készítek vele. Megismerkedésünkkor – mikor is a Spinoza Kávéház ízletes ebédjét falatoztam – átadta nekem a fentebb említett könyvet, hogy beszélgetésünk előtt olvassam el. Elolvastam. S úgy találtam, hogy aligha tudnék olyat kérdezni tőle, amire nem adna választ a 262 oldalas önvallomása. Noha az Ab Ovo Kiadó gondozásában megjelent kötet elején, annak rendje-módra szerint szerepel a „Minden jog fenntartva”, továbbá, hogy „Jelen könyvet, vagy annak részeit szigorúan tilos reprodukálni, adatrendszerben tárolni, bármely más formában vagy eszközzel - elektronikus, fényképészeti vagy más módon – a kiadó engedélye nélkül közölni”, az írónő felhatalmazott, hogy hosszas beszélgetés, jegyzetelés helyett az ő művét „interjúsítsam”.
Az alábbi írás tehát közös munkánk - vagyis Sándor Anna a társszerzőm...
...A Dob utca a budapesti zsidónegyed egyik főútvonala. Anna szavait idézem: „Arról a zsidónegyedről van szó, amelyet korábban – a második világháború előtt – nem hívtak zsidónegyednek, annak ellenére, hogy közel kétszáz évig itt volt a pesti zsidóság magja, központja. A sors fintora: ezt a nevet a városrész csak azután kapta, miután a zsidókat elhurcolták innen, s mikor már a zsidó élet, a zsidó kultúra itt jobbára megszűnt”... A pesti zsidó negyed a belső Erzsébetváros egy része, körülbelül tizenöt utca (a Kiskörút és a Nagykörút között húzódó Dohány, Wesselényi, Dob, Király és Paulay Ede utca, valamint az ezeket összekötő nyolc-tíz kis mellékutca).
...De vissza az írás címéhez: miért nem hülye Anna?
- Ki ön? És miért csinálja ezt az egészet? – kérdezném (ha nem ez lenne könyvének első mondata).
- Lehet, hogy a ló nem is bátor, csak vak? – kérdezi önmagától öninterjújában.
Saját kérdéseivel folytatom. Az ő szavaival, de valamelyest tömörítve:
- Volt valami színházi tapasztalata? Talán vendéglátó-ipari múltja van?
Mindkét kérdésemre/kérdésére nemleges választ ad. Majd leírja:
- Budapesten végeztem a Közgazdasági Egyetemet. Tudományos kutatóként dolgoztam a Világgazdasági Kutatóintézetben. Miután férjhez mentem Hollandiába, kezdetben holland egyetemeken dolgoztam, majd az ottani lapoknak lettem a kelet-európai gazdasági tudósítója. (Puff neki, tehát kolléganőm is...) Később, bőven a rendszerváltás előtt, kelet-európai gazdasági tanácsadó irodát nyitottam Amszterdamban.
- A Spinoza pénzügyileg is nagy vállalkozás. Járatos volt ebben? Volt nagyobb tőkéje?
- Á, nem! Befektetésre váró tőkénk nem volt, volt viszont elképzelésünk, bátorságunk és hitünk. Eladtuk a gyönyörű amszterdami lakásunkat, az lett az induló tőke egy része. Ehhez persze olyan férj kellett, akinek a feje felől el lehet adni a lakást. Pénzügyi tapasztalatom nem volt, de ebbe - ha bukdácsolva is - az ember beletanul.
- Milyen ambíciók fűtötték? – (ugrok néhány oldalt a könyvben).
- Hiszek a közösség erejében, és hiszem, hogy csak az emberi kapcsolatokért érdemes élni. (Hmm... lehet hogy mégis hülye? Vagy éppen hogy nem az?!) Egy országot, egy várost, egy lakást az emberek bútoroznak be. (Így igaz!) Olyan helyet kívántam Budapesten létrehozni, ahol az emberek összejönnek, és ahol okos és szép dolgok történnek. Olyan szellemi műhelyre gondoltam, ahol van színház, koncert, kiállítás, és ahol szaktekintélyek szavait a tudásra, információra, szépre-jóra szomjas, nyitott emberek isszák.
(Összegezem az elmondottakat. Nem írom le a színház- és étterem-alapítás megannyi buktatóját, az időnkénti óhatatlan elbizonytalanodást, inkább az eredményt – azt, hogy a hölgy nem volt... nos nem ismétlem meg a könyv címében szereplő kérdést, inkább e cikk címére utalok. Annának bizony helyén volt és van az esze. A 70-90 személyes Spinoza Színház színpadán a honi szellemi élet jó néhány kiválósága – pesti szlenget használok – „osztotta-osztja az észt”. Száz előadást tartott náluk Popper Péter pszichológus, egyetemi tanár /néhány kötete az én könyvespolcomon is helyet kapott/. Ötvennél többet Heller Ágnes Széchenyi-díjas filozófus, esztéta, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Rendszeresen fellép a Széchenyi-díjas Ungvári Tamás író-irodalomtörténész, aki a kaliforniai egyetemeken is éveken át vendégprofesszorként tanított, valamint Gábor György filozófus, egyetemi tanár. A kilencven éves korában elhunyt Szabó Magda Kossuth-díjas írónőnek - nem sokkal halála előtt - ott volt az utolsó közéleti szereplése.)
A színművészeket nem sorolom, mert legtöbbjüket - kivált a fiatalabb generáció tagjait - olvasóink feltehetőleg nem /vagy csak hírből/ ismerik. Mégis megemlítem a Kossuth-díjas Haumann Pétert, a Nemzet Színészét, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagját - két gyermeke, Petra és Máté is fellépett a Spinoza-esteken; a Kossuth-díjas Kiváló Művész Kulka Jánost; a Kossuth-díjas Érdemes Művész Csákányi Esztert /a felejthetetlen Csákányi László lányát/; a fiatalon Jászai Mari-díjjal kitüntetett Tompos Kátyát - akit a Los Angeles-i Magyar Filmfesztiválon a „Coming out” női főszerepében láthattunk. Milyen művekben szerepeltek? Klasszikus és eleve a Spinozának írott színdarabokban /például a Gershwin-showban/, kabaréműsorokban, szólóesteken. Anna „Guru” címmel a már említett Popper Péterről, „Frida” címmel a magyar nagyszülőkkel rendelkező, mexikói Frida Kahlo festőművészről íratott operát - Henk Nieland mindkét zenemű szerzője. De említhetem a zenekarokat, a Kossuth-díjjal kitüntetett Jávori Fegyát és az általa vezetett Budapest Klezmer Bandet, a minden péntek este, vacsorával egybekötött koncerteken fellépő, 11 tagú, Shabbathsong Klezmer Bandet, vagy a kiállító képzőművészeket, a tíznapos Síppal-dobbal Spinoza Zsidó Fesztiválokat)...
Idézhetnék még sok részletet (a fentieknél tán’ érdekesebb-lényegesebb mozzanatokat) - kérem a Tisztelt Olvasót (nomeg kedves „társszerzőmet”, Sándor Annát), hogy fogadják el ezt a változatot. Mert a Spinoza Ház életképessége és hírneve – az, hogy Budapest (azon belül az erzsébetvárosi zsidónegyed) kulturális életének meghatározó színfoltja – napról napra tanúsítja: Anna mégsem hülye! Sőt.
* * *
 |
| Földes Tamás |
Nincsenek megjegyzések