Földes Tamás: Idézgetek – most „A tudományos emberfő mennyiségéről”

A Magyar Tudományos Akadémia épülete - hideg napok Előzetesen kérek elnézést az olvasóktól, amiért az alábbiakban szinte csak idézgetek ...

A Magyar Tudományos Akadémia épülete - hideg napok

Előzetesen kérek elnézést az olvasóktól, amiért az alábbiakban szinte csak idézgetek (ha úgy tetszik, „mások tollával ékeskedem”). Mentségemre szolgáljon, hogy nálam okosabb emberek gondolatait adom közre.

Kezdem a nálam fiatalabbakkal. A külföldről hazatérő fiatal kutatókat támogató, nemzetközi szinten is elismertté vált Lendület-program nyertesei nyílt levélben fordultak a miniszterelnökhöz: „A leghatározottabb kérésünk, hogy függesszék fel a kutatás és innováció finanszírozásának rohamléptékben történő és nem kellően átgondolt átalakítási folyamatát. Csak így orvosolható a jelenlegi bizonytalanság, amely egyre többünket kényszerít annak megfontolására, hogy hazánkat hátrahagyva munkánkat máshol folytassuk.”

...Az időjárás-előrejelzéshez, vagy a magyarországi rádiókban-tévékben elhangzó közlekedési tanácsadókhoz hasonlóan akár egy „merre tüntetnek ma?” című adás is elhangozhatna. Így óvnák az autósokat, hogy az adott időben melyik főutakat és hidakat ne használják. Napjainkban Magyarország – hozzáteszem: Európa több államához hasonlóan – a tüntetések országa lett. Hogy e tüntetéseknek van-e értelme, vagy sem, azt nem tudom, hogy többek-e “falrahányt borsónál”, arról sincs véleményem. De eszembe jut 1956 október 23-a, amikor tömött sorokban a Margit-hídon vonultunk Budára, Bem József szobrához, majd onnan a Parlament elé, hogy azt skandáljuk: „Nagy Imrét a kormányba, Rákosit a hombárba!”. Fáradt munkások jöttek velünk szembe és morgolódtak: „hülye fiatalok, megbénítják a közlekedést, miattuk nem tudunk hazajutni időben”. Nos - annak a tüntetésnek volt értelme. (Csak nehogy rám süssék néhányan, hogy forradalomra bíztatok!)

Az elmúlt napokban-hetekben a Magyar Tudományos Akadémia függetlenségéért tüntettek fiatalok és idősek egyaránt. Az Akadémiát ugyanis támadás érte a hatalom részéről. A hatalom egyes megnyilatkozói szerint az MTA „öreg komcsik gyülekezete”. Ezért (?), vagy erre hivatkozva, „csak” e tudós-gyülekezet motorját, a kutatóintézeteket akarják oly’ módon függetleníteni, hogy közvetlenül a kormány, vagy a nemrég életre hívott, szép magyar nevű Innovációs és Technológiai Minisztérium irányítása alá rendelnék. A módszer emlékeztet a Soros néven elhíresült Közép-Európai Egyetem (a CEU) elüldözésére, amely immár Bécsben működik. Professzorai akkortájt azt kérdezték: „Most mi vagyunk soron, ki lesz a következő?”. Nos, attól nem tartok, hogy a Magyar Tudományos Akadémia a Lánchíd szomszédságából a Kunsthistorisches Musem mellé költözne. Az se valószínű, hogy a kutatóintézetek a Mariahilferstrasséra települnének. De előadódhat, hogy a kutatók egy része „hazájukat hátrahagyva munkájukat máshol fojtassák”. Miként tették azt eleik, az Egyesült Államokba települt, Nobel-díjat kiérdemelt magyar tudósok, Békésy Györgytől Oláh Györgyig.

Az 1791 és 1860 között élt gróf Széchenyi István - a Magyar Tudományos Akadémia megalapítója, a Lánchíd megalkotója, Pest-Buda első magyar nyelvű színházának kezdeményezője, a „legnagyobb magyar” - 1830-ban adta közre „Hitel” című, gyakran idézett tanulmányát. Annak végszavában az szerepel: „A tudományos emberfő mennyisége a nemzet hatalma. Nem termékeny lapály, hegyek, ásványok, éghajlat stb. teszik a közerőt, hanem az ész, mely azokat józanon használni tudja. Igazi súly és erő az emberi agyvelőnél nincs... Nem nézek én megvallom hátra, mint annyi hazámfia; nincs annyi gondom tudni ’valaha mik voltunk’ de inkább átnézni, ’idővel mik lehetünk s mik leendünk’. A Múlt elesett hatalmunkból, a Jövedőnek urai vagyunk... Sokan azt gondolják: Magyarország - volt; - én azt szeretném hinni: lesz!” De 1831-ben azt is írja: „Rontani könnyebb, mint építeni”. 1847-ben pedig: „Szélsőségek soha nem vezetnek célhoz”. Lehet hogy a jeles gróf látnok volt? Csak azt a bélyeget ne süssék rá, hogy „öreg komcsi”! Mivelhogy manapság ki tudja?...

...A Magyar Tudományos Akadémia tavaly nyáron leváltott elnöke, Pálinkás József atomfizikus, a történtekről úgy nyilatkozott: csalódott az egész magyar értelmiségben. Mégpedig azért, mert „fél kiállni, és fél attól, hogy teljesítse értelmiségi feladatát, azaz megmondja, hogy miről mit gondol kertelés nélkül. Az, hogy kezd kialakulni ilyen kritika-nélküliség, azt értelmiségiként rémülettel szemlélem. Én elhiszem, hogy senki sem szereti a kritikát, de én az életem során igyekeztem magam olyan emberekkel körülvenni, akik - ha én hülyeséget akarok csinálni, akkor - megmondják a szemembe, hogy ez így nem jó”. Az Akadémia átalakításáról azt mondta: „ez már inkább zűrzavar, mintsem átalakítás, nem volt semmilyen egyeztetés vagy jelzés, hanem egy hatalmi játék része lett”. Véleménye szerint elkezdődött egy huzavona, „már-már zsarolás”. Nyilatkozatának szomorkásan enyhe bája, hogy nem magyarországi rádióban hangzott el, hanem Pozsonyban, a szlovák közmédia magyar nyelven sugárzó Pátria Rádiójában, a „Szombat délután Veiszer Alindával” című műsorban. E sokak által nagyra becsült televíziós műsorvezetőt korábban a magyar köztévétől elbocsátották, majd – négyszáz sikeres adás után – 2018 áprilisában a HírTv-től is „leépítették”. (Csupán zárjelben: a köztévé - amely a köz pénzéből fenntartott intézmény, következésképp ugyebár a közé - ama országszerte fogható médiahatalom, ahonnan a magyar országgyűlés képviselőit - fizikai értelemben is! - nemrég kidobták.) Veiszer Alinda a Pátria Rádión február 9-én kezdődött, háromórás műsoráról azt mondta: „Nagyon örülök, ha valahol a környezetünkben van közmédia, ahová betehetem a lábam, és nem vagyok tiltólistán. Jó csapatba érkezem, a szó klasszikus értelmében újságírók közé.”

Földes Tamás

Több idézettel nem terhelem a türelmes olvasót. Legfeljebb József Attila „Levegőt!” című verséből ragadok ki egyetlen sort: „Én nem ilyennek képzeltem a rendet.”

Értsen ebből, aki érteni képes a szóból!