Magyarországról Los Angelesig, a játékos szereptől az edzői pályáig hosszú, 20 éves út vezetett számomra. 6 éves koromtól futballoztam, m...
Magyarországról Los Angelesig, a játékos szereptől az edzői pályáig hosszú, 20 éves út vezetett számomra. 6 éves koromtól futballoztam, majd az egyetem befejezése után kezdtem el edzőként tevékenykedni az utánpótlás korosztályban.
Fc Budapest U13 és U9 es kupagyőztes csapat 2014
Szerződésajánlatot kaptam a BayernMünich egyik amerikai leányvállalatánál Los Angeles mellett, így már 4 éve tart az én „Amerikai álmom”, és 4 év szakmai tapasztalatát szeretném most megosztani az olvasókkal.
U14 es csapat 2016
Felépítés:
Magyarországon már 6 éves kortól klubcsapatokban kezdenek játszani a gyermekek, szakképzett edző felügyelete mellet, és havonta alkalmuk van részt venni a Bozsik programban. A kiemelkedő játékosok Akadémiai szinten folytathatják, míg a többiek klubcsapatokban edzenek és játszanak tovább.
Amerikában 4 szintet különböztetnek meg. Az első, egyben legalsó az úgynevezett recretaionalleague, itteni nevén AYSO ( americanyouthsoccororganization) ahol legtöbbször 5-6 éves korban kezdenek a gyerekek játszani és majdnem kivétel nélkül az egyik gyerek (szakképzetlen) szülője az edző.
Bár már egy fokkal képzettebb játékosokat, de még mindig „csupán” szülői edzői felügyelettel vezetve foglal magában a második szint, a „signatureleague”.
Korábbi évekhez képest pozitívumnak tekinthető, hogy a nyári időszakban egyre több cég hirdet meg álláslehetőséget külföldi fiatal edzőknek hogy táborokat tartsanak és segítség a szülők munkáját.
A következő szint a Club level ahol már hivatalos főállású edzők vannak, U6 – U19-ig oktatnak fiatalokat. Megszámlálhatatlan klubot alakítottak az elmúlt években, és nagyrészt mindegyik 40-50 csapattal dolgozik. Ezt követi a DA program, „ DevelopmentAcademy”azaz az akadémiai rendszer, ami nagyon eltér a magyarországitól. Míg otthon egyre több akadémia alakul, saját infrastrukturával bentlakásos iskola rendszerrel, étkeztetéssel, napi 2 edzéssel, és minden lehetőséget megteremtve ahhoz, hogy a játékos csak a labdarúgással foglalkozhasson, addig Amerikában a legtöbb helyen az Akadémia heti 3-4 edzést jelent, nem bentlakásos formában,de legalább tapasztaltabb edzőkkel, több edzésszámban és hétvégén csak 1 mérkőzést játszanak nem úgy mint a club szinten ahol sokszor előfordul hogy hétvégén több mérkőzést is játszani kell a szezon alatt.Mivel egyre több klub kap akadémiai besorolást – megyei viszonylatban akár 4-5 akadémia is működik,ez sajnos láthatóan a minőség rovására megy.
Különbség az amerikai és európai utánpótlás szintjén: Szezon
Amerikában az U7-U14-es korosztályban (általános iskola 8. osztály) a szezon februártól februárig tart. Az első néhány hónapban próbajátékok és nyitott edzéses vannak, amikor mindenki megmutathatja magát és eldöntheti, melyik clubban szeretne játszani. Májustól szeptember első hetéig tart a „tournamentseason„ ami során 1 hétvégés tornákon szerepelhetnek a csapatok. Általában havi szinten legalább 2-3 ilyen tornára szoktak járni, ahol akár 5-6 mérkőzést is játszanak két nap alatt, ez rendkívül balesetveszélyes . Viszont hétköznap mindössze 2 edzést tartanak. A hivatalos szezon, amiben 1.2.3. osztályú szinten szerepelnek a csapatok, szeptembertől novemberig tart ahol 10-12 hét leforgása alatt játszanak a csapatok 10-14 meccset, néha hétvégén többet is. A mindössze két hónapos szezont követően november utolsó hetében kezdődnek az első hivatalos próbajátékokmár a következő szezonra. Azaz, bár a szezonnak még nincs vége, hiszen a csapatok még februárban az állami kupán szerepelnek, a legtöbb játékos már más csapatoknál jár próbajátékon és sok esetben már megegyeznek a váltáson. November és február között a szokásos heti 2 edzés mellett néhány nagyobb ünnepen további 1 hétvégén tornákat szoktak rendezni.
A középiskolás korú játékosoknál a különbség, hogy a szezon májustól májusig tart, a tavasz az előzőekben leírtakkal megegyezően próbajáték hetekkel kezdődik, majd nyáron tornákon vesznek részt a csapatok, azon kívül maradnak az edzések. Majd következik a november végétől májusig tartó időszak, amikor a fiataloknak a középiskolai edzéseiken, meccseiken kell részt venniük, kevésbé képzett edzőkkel, és tilos klubedzésekre járniuk. Ennek következtében semmilyen rendszer nem alakul ki a játékosban, hiszen félévente különböző csapatban, különböző dolgokat tanul a labdarúgásról és sok esetben nagyon eltérő a kettő.
Az európaitól tehát ez rendkívül eltérő, hiszen Európában, így Magyarországon is csak klub foci van, a gyerekeknek képzett edzőik vannak, heti 3-5 edzésen vesznek részt és tavaszi – őszi rendszerben versenyeztetik a gyerekeket, és a középiskolai foci maximum kikapcsolódásként jelenik meg a hosszú szezon közben, de a legnagyobb hangsúllyal a klub bír.
Utánpótlás nevelés téveszméi: Magyarországon eredménykényszer vs amerikai eredmény orientáltság
Véleményem szerint az egyik legnagyobb probléma az amerikai utánpótlás nevelésben maga a rendszer, ahogy a játékosokat terhelik, hiszen a játékosok rengeteg terhelésnek vannak kitéve a hétvégén, de semmi idejük nincs megtanulni a labdarúgás alapjait: a gyorsaságot, a jó és gyors döntéshozatali képességet, azt, hogy mind technikai mind taktikai szinten is elsajátítsák a labdarúgás legfontosabb alapjait. Mindössze heti kétszer 90 percben próbálják megtanítani az alapokat, hétégén viszont a minden áron győzni akarás miatt a fiataloknak nincs lehetőségük TANULNI, HIBÁZNI, HIBÁKAT KIJAVITANI, TAPASZTALATOKAT SZEREZNI. A legtöbb játékos 11-12 évesen kezd el klubszinten játszani és épp a fejlődési szakasz legfontosabb éveiben, 8-11 éves korközött szerez rossz beidegződéseket alacsonyabb szinten való felkészülés miatt. A szülő – csapat viszony sokkal szorosabb, mint például Magyarországon. Rengeteg esetben tapasztaltam, hogy szülők a pálya mentén rohangálnak fel s alá és a minden áron való győzni akarást erőltetik a gyerekekre, már 7-8 éves korban is. Jelenleg legfontosabb küldetésemnek éppen ezért azt tartom, hogy megértessem és elfogadtassam a hosszú távú gondolkodásmódot , a tudatos játékos egyéni szintjének való fejlődését. Megértetni az itteni szülőkkel, gyerekekkel, és legfőképpen edzőkkel, hogy az utánpótlás nevelés sokkal többrőlszól mint győzelmet ünnepelni a hétvégén bármilyen játékkal. A „winningway„ helyett a „personaldevelopment” utat kell oktatni és ezt kell a helyi kluboknak a szülők felé mutatni.
Magyarországon sokat hallani, hogy eredménykényszer van az utánpótlás korosztályoknál és a felnőtt szinten is. Lassan 4 év amerikai és sok-sok éves magyarországi tapasztalat alapján mondhatom, hogy sokkal több idő és lehetőség áll egy magyar fiatal előtt, mint Amerikában. Amíg otthon legfontosabb és a klub utánpótlását legjobban befolyásoló korcsoportok az U15 / U17 – hiszen ha kiesnek, a klub jövőre alacsonyabb osztályban indul – addig Amerikában már U8-as mérkőzésen is szigorúan a legfontosabb a győzelem. Sokszor tapasztaltam szülői verekedést, szülő–bíró, edző–bíró veszekedést és tettlegességig fajulást már U9-es mérkőzéseken is. A mindenáron való győzni akarás teljesen ellehetetlenítik a játékosokat abban, hogy a fejlődésükre koncentráljanak. Természetesen a nyerés szórakoztató. A győzelem a legjobb eszköz az új játékosok toborzásához. Sok klubban a győzelem több játékost, a több játékos pedig több pénzt jelent az edző számára. És ez nagy nyomásként nehezedik a fiatalabb játékosokra számára.
2017 év legjobb 2002 es korú Bayern munich orange county / GPS csapat csapatkapitánya
Nagyon nehéz klubhűségre nevelni az amerikai játékosokat, ugyanis ők maguk vagy az edzővel tartva akár évente is változtatják a klubokat, vagy oda igazolnak, ahol éppen több játéklehetőséget kapnak, még ha ez a fejlődésükhöz nem is járul hozzá.
Ennek is köszönhető, hogy a legtöbb fiatal ahelyett hogy minél több edzésen részt venne és külön edzésekkel megpróbálna lehetőséget teremteni magának a legjobb első osztályú U19 es csapatokban való szereplésre, és ezáltal főiskolai egyetemi sport ösztöndíj elnyerésére, abbahagyja a labdarúgást 15-16 évesen. Sajnos nagyon hiányzik a rendszer, a hosszú távú tudatos utánpótlás nevelés.
Magyarországon főleg a 17-19 éves korban akad meg a fejlődés, amikor fiatal tehetséges játékosok nem tudnak első osztályú klubba elkerülni, vagy ha szerződést is kapnak, nem jutnak elég játéklehetőséghez, hiszen a vezetőség inkább a külföldi játékosok igazolásában látja a jövőt. Ennek hatására tehetséges, ám de tapasztalatlan játékosokká válnak. Néhányuk inkább külföldre szerződik, ám a többség alacsonyabb osztályban folytatja.
Infrastrukturális különbségek
Sokan nem értenek egyet azzal az elképzeléssel, ami az elmúlt pár évben Magyarországon végbement. „A stadionok és a labdarúgó pályák országa lettünk”, olvashatjuk gyakran. Bármennyire is nem a legszebb éveit éli a magyar labdarúgás, (bár a Vidi Európa liga szereplése, a Magyar válogatott Európa bajnokságra való kijutása azt mutatja, lassan kezdünk visszatalálni a régi sikerek útjára) mégis ez a világ leghíresebb és Európa első számú sportága. Nincs még egy olyan sport, amelynek megmérettetéseire például Nyugat-Európában 80-90.000 ember kilátogatna. Magyarországon is szinte minden Európa liga vagy magyar válogatott mérkőzésen 20-22.000 ember megjelenik, és az új Puskás stadion felépülése után ez akár a duplájára is fog nőni. Fiatal korban nagyon fontos hogy a játékos jó pályákon tanulhasson és ezáltal sokkal nagyobb örömben fog részesülni. Sok esetben már utánpótlás csapatok is játszanak a városi stadionban, ami teljesen más atmoszférát ad és nagyobb motivációval bír a játékosoknak. Amerikában jelenleg néhány kivételtől eltekintve csak az amerikai profi első osztályú kluboknak van saját stadionja. Nincs lehetőség semmilyen utánpótlás csapatnak bajnoki mérkőzéseket játszani ott. Dél-Kaliforniában rengeteg klub és akadémia szerepel. Több száz klub közül csak elvétve található olyan klub akiknek saját pályája van. Az esetek többségében a városban épített sportkomplexum pályáit lehet kibérelni különböző napokra, és időpontra. Legtöbb klubnak nincs kimondottan saját pályája vagy sporttelepe. Klubon belül is különböző korosztályok különböző pályán, sok esetben városokban edzenek. Ennek hatására sem lehetséges a Magyarországon híres klubhűséget kialakítani. Legtöbb esetben az edzők csak nagyon elvétve találkoznak egymással, hiába dolgoznak ugyanabban a klubban. Nagyon fontosnak tartom ennek a kiépítését a környezetemben, mert úgy vélem, a játékosnak büszkeséget kell éreznie, hogy az adott klubban szerepel. Bár ez jelenleg nagyon messze van a valóságtól, vagy a Magyarországon tapasztaltaktól, ahol hatalmas hagyománya van a csapatválasztásnak, említhetném a Fradi-Újpest rivalizálást. Viszont pozitív példaként hozhatom fel, hogy Dél-Kaliforniában például rengeteg teljes nagypálya mérető focipálya található különböző parkokban. Magyarországon sajnos ilyenre nincs lehetőség, kevés a szabad pálya, amelyik nem valamelyik csapat birtokában van, így aki focizni szeretne, sokszor kapu nélküli parkba vagy a kevés kialakított kispálya egyikén gyakorolhat csak.
Bayern Munich orange county ( California) 2002 1.osztályú csapat
Magyarországon nőttem fel, tanultam és fociztam 6 éves koromtól az egyetemi éveimig. Több európai országban és az Egyesült Államokban edzettem különféle edzővel és edzőkkel, köztük Thomas Doellnerrel (ifjúsági edző a legendás FC Bayern München Ifjúsági Akadémián) és KlausAugenthalerrel (FC BayernMunich csillag és a nyugatnémet csapat tagja, az 1990-es FIFA világbajnok). Bátran kimerem jelenteni, az ifjúsági képzés Európában nagyon különbözik attól, amit az Egyesült Államokban láttam, és bizony az amerikai edzőknek fel kell kötniük a gatyájukat.
Klaus Aughentaler: német világbajnok és hétszeres német bajnok a bayern munchennel, és Thomas Doellner Bayern Munchen utánpotlás edző és nemzetközi kapcsolatokért felelős vezető
Nincsenek megjegyzések