Földes Tamás: A Bánk bánért lobbyztam Plácido Domingonál

A Magyar Állami Operaház 367 fős társulata november elején New Yorkban, a Lincoln Center David H. Koch Theaterében vendégszerepelt. A honi...

A Magyar Állami Operaház 367 fős társulata november elején New Yorkban, a Lincoln Center David H. Koch Theaterében vendégszerepelt. A honi énekművészek bemutatták Erkel Frenc „Bánk bán”-ját, Bartók Béla kétszereplős remekét, „A kékszakállú herceg várá”-t, Goldmark Károly „Sába királynőjé”-t és az 1949-ben született kortárs komponista, Vajda János Thomas Mann kisregénye nyomán írt „Mario és a varázsló” című egyfelvonásosát. Az amerikai vendégszereplés fővédnöke a világhírű operaénekes-karmester, a Los Angeles Opera főigazgatója, Plácido Domingo az előadás műsorfüzetében méltatta a magyar társulatot. A maestro a Bánk bán legelső amerikai előadásán, október 30-án jelen volt, Áder János köztársasági elnök és felesége mellett ült a nézőtéren. Bogyay Katalin, Magyarország ENSZ-nagykövete a színpadon köszöntötte a nézőket, hangoztatva: szülőhazánk történelmével az írók-zeneszerzők is előszeretettel foglalkoznak.

Erkel Ferenc nemzeti operáját tehát most hallhatták először az amerikai zenerajongók. Ez alkalomból visszautalok egy kereken tizenöt évvel ezelőtti nemzetközi sajtótájékoztatóra, amelyet a Los Angeles-i Opera következő évadjának kezdete előtt, a Music Center Dorothy Chandler Pavilion dísztermében tartottak meg.

Plácido Domingo Földes Tamással beszélget

Úgy éreztem, adva a lehetőség, hogy nemzeti operánkért, a Bánk bánért lobbyzzak. Miután Plácido Domingo ismertette a bemutatásra váró zeneműveket, az újságírók is kérdezhettek. Lehettünk vagy ötvenen; nem tolakodtam az elsők közé - a vége felé kértem szót.

Hogy ne rontsak „ajtóstól” a házba, előrebocsátottam: a dél-kaliforniai magyarok hálásak, amiért Kálmán Imre „Marica grófnő”-jét, Lehár Ferenc „Víg özvegy”-ét és Bartók Béla „A kékszakállú herceg várá”-t a társulat az elmúlt években műsorra tűzte, továbbá, hogy olyan világhírű magyar énekesek lépnek fel Los Angelesben, mint Marton Éva, Rost Andrea, Lukács Gyöngyi, Miklósa Erika. A „Bánk bán” mellett szólhat az is - bókolgattam tovább -, hogy ön, Mr. Domingo óriási sikert aratott Budapesten, amikor magyarul énekelte el a „Hazám, hazám, te mindenem” kezdetű népszerű áriát. Arról is tudunk, hogy eredetileg önt kérték fel: vállalja el a címszerepet az opera filmváltozatában. (E felkérést a kétségkívül elfoglalt tenorista-karmester-főigazgató időhiányra, egyéb kötelezettségeire hivatkozva hárította el...)

Nos, a válasz így hangzott:
- Én is nagyon szeretem a Bánk bánt. Szép zene, melodikus opera... de a költségekre is tekintettel kell lennünk. Kétlem, hogy a Los Angeles-i közönség hét-nyolc alkalommal megtöltené a Dorothy Chandler Paviliont egy számukra ismeretlen dalmű kedvéért. Két-három előadásért viszont nem lenne érdemes betanulni és bemutatni. A badzsetünk nem teszi lehetővé.
- ...És ha a Magyar Állami Operaház művészeit kérnék fel vendégszereplésre?
- A díszletek és jelmezek szállítása akkor is tetemes összegbe kerülne... Ráadásul van egyéb törleszteni valónk is. Még nem tűztük műsorra a cseh Smetana Az eladott menyasszonyát, a szintén cseh Janacek Kátya Kabanova, vagy a lengyel Moniuszkó Halka című operáját sem.

Megköszöntem a választ; amerikai pályatársaim sajnálkozó mosollyal méltányolták meddő igyekezetemet. Előbb Somogyi Péter, az LA Opera akkori művészeti koordinátora lépett hozzám, hogy megköszönje kérdésemet - mivelhogy jó ideje ő is kardoskodik a „Bánk bán”-ért. Majd egy olasz újságíró-kolléga szólított meg: miért olyan nagy ügy az az egy magyar opera, amikor az olaszoknak nyolcvan nagysikerű operájuk van, a következő szezonban mégis csupán kettőt tűznek műsorra Los Angelesben? De megkért: írjam már le a zeneszerző nevét meg az opera címét - a barátnője ugyanis magyar és hadd szerezzen örömöt neki!

A sajtótájékoztatót ebéd követte a díszterem melletti étteremben. Az utolsóként érkező Plácido Domingo elsőnek az én asztalomhoz lépett:

- Bon apetito!... Hogy mondják ezt magyarul? - kérdezte.
- Jó étvágyat - válaszoltam.
- Yes, thank you... io etvadzsat!
- Mr. Domingo – „lobbyztam” tovább -, udvariasságból mondta, hogy szép a „Bánk bán” zenéje, vagy valóban kedveli Erkel operáját?
- Dehogy, dehogy! Valóban szép opera... Talán egyszer majd, pódiumszerű előadásban bemutatjuk... Talán...
- Még egy kérdés. Rost Andreától tavaly nyáron úgy búcsúztam: viszontlátásra egy év múlva, a Bohémélet előadásán... Az írásos tájékoztatójukban viszont azt olvasom, hogy novemberben mégsem ő énekli Mimit. Miért változott a szereposztás?
- Andrea mondta le a fellépést... de nekem nem kell beajánlania őt, igazán szeretem. Épp most lép fel nálam, a Washingtoni Operában a Traviata főszerepében. És a magyarokat sem kell különösebben ajánlgatnia, a titkárom meg New Yorkban az orvosom is magyar... Amúgy a Bohéméletnek Andrea nélkül is lesz magyar szereplője: az Ausztráliában élő Sümegi Dániel énekli Collinet.

Rost Andrea Földes Tamással

...Nos ennyit a Domingoval folytatott, több évvel ezelőtti párbeszédből. Ám azt követően is, ha egy-egy sajtótájékoztatón, vagy előadás után találkoztunk, mosolyogva tárta szét a karját: „I know, Bankban”.

Los Angeles korábbi főkonzulja – a művészeteket kedvelő, sokunk által kedvelt Bokor Balázs – egy bemutató után meghívta az előadás néhány főszereplőjét és „maestro” Domingot a külképviselet rezidenciájának klubtermébe (a világhírű tenoristát „családilag” ismerte, lánya tolmácsolt a művész budapesti fellépésekor). A főkonzul szeretett volna bemutatni a főigazgatónak, de Domingo kezet nyújtva nekem elhárította e gesztust: „I know this gentleman, he is Mr. Bankban”. Egy fellépése után a magyar titkárát is megismertem. Szerettem volna gratulálni a maestronak, de a titkár cerberus szerűen őrizte az öltözője ajtóját: „Mr. Domingo előadás után senkit se fogad, nincs kivétel”...

Marton Évával

Évekkel később tárgyaltak arról, hogy a magyar állam támogatásával, magyar művészek vendégszereplésével színre kerül Erkel Ferenc zenedrámája az Angyalok városának operájában... az előadás nem Domingo miatt hiúsult meg. Közbeszólt a hagyományos magyar, akta-tologató bürokrácia. A mostani kulturális kormányzat rugalmasabbnak bizonyult. Talán (?) a New York-i bemutató után más amerikai társulatok, köztük a Los Angeles-i is kedvet kapnak hogy a Bánk bánt műsorra tűzzék - akár magyar vendégművészek közreműködésével. Jó lenne ha úgy lenne...

Földes Tamás