Ez a vers a gyerekkoromban átélt 56-os forradalomhoz fűződő emlékeimből, az elesett forradalmi hősök iránt érzett fájdalommal vegyes tisztel...
Október Vihara...
Odakint zúgva süvöltött a zord őszi szél,
Idebent Nagyapánk Szabadságról mesélt...
Vaskályhánk parazsa melegen pattogott,
szívünk zakatolt, vérünk lüktetve buzogott.
Gyermeki szív hevesen kalapált, ujjongott.
Debrecen útjain aznap megdermedt az Élet,
erőltetve rótt forgalmuk megállt, s csak várt...
majd megfordult, hirtelen új utat választott,
újszülött Remény titkon készülődve éledt...
Őrült táncba kezdtek a megfékezett láncok,
szétszakadtak, elrohadtak, vasfoguk szétmállott!
Október Vihara Szabadság-mámorban tobzódott,
lobogó lánggal próbál elűzni vérszomjas zsarnokot.
Öreg, Fiatal együtt kacagott, együtt zokogott.
Ifjak serege lelkes hévtől részegűlve, újjászületve,
szemüket bízón, kitartó imával égre szegezve,
összefont kezekkel, karokkal élő barikáddá válva
tűzték fel a “Vér-Hit-Remény” lyukas lobogóit
Magyar házakra, templomokra, tankokra, iskolákra...
s míg zengő harsonák zengték a Szabadságot,
Ifjak szépséges teteme fölött őszi szél sodort szét
milliárdnyi Tiszavirág-éltű eltiport álmot...
Sírdogáló őszi szél, könnyárban úszó szürke felhők
kísérték hosszú vándorúton az űzött Menekülteket,
míg vérben lubickoló, élvhajhász vörös öklökben
csontok törtek, recsegtek, láncok csörögtek,
bitófák roskadozva lóbáltak bátor hősöket...
Őrjöngő pribékek haláltusába üldözték a Vihart,
lekaszabolva, porrá zúzva zöldellő szárnyait...
messzire űzve Apát, Anyát a Hon fiait-lányait...
elárult hősöket, bujdosó testvért, hű barátot,
édes Ifjúságot, Otthont, Szabadságról álmot...
Hová mégy Te Testvér, Te Jóbarát?! Hol bújdokolsz?
Lesz ki ad majd jó szót, szállást, ételt, hitet, Otthont?!
Lelhetsz majd új Hazát?! Boldog lehetsz-e, ha elhagyod?
Ugye nem felejtesz, ugye vigyázod, őrzöd majd a régi Álmot?!
Ugye visszatérsz Te egyszer, ugye újra Rád találok?
Bárhova vigyen is Sorsod, légy Te ott mindig Szabad!
Légy Te Önmagad, légy mindenhol, mindenkor, örökre Áldott!
Erőss-Csótsits Ágnes
Laguna Woods, Október, 2018.
Nincsenek megjegyzések