(Emlékezés Radnóti Miklósra) Este van, este, csúf fekete este, jeges zivatar csapkodja ablakom, Radnóti könnyei, tudom. Naptáromból ...
(Emlékezés Radnóti Miklósra)
jeges zivatar csapkodja ablakom,
Radnóti könnyei, tudom. Naptáromból
kilencszáznegyvennégyet kiradírozom.
Történelem, véres magyar történelem,
oly sok nehéz ellentmondással teli.
Hős, áruló, kuruc, gyakran labanc . . .
Jaj, de nehéz magyarnak lenni.
Nem mindig egészen tiszta a kép,
az ezeréves tó tükre olykor zavaros;
fellázadtunk, majd kiszolgáltuk mind.
Soroljam? Török, osztrák, német, orosz.
Tegnap büszke voltam, ma talán nem,
- mily könnyű néktek, “ártatlan” népek -
tiszta lelkiismerettel, felemelt fejjel
nektek sose kelljen szégyenkezzetek.
A múltat feledném, a foltot vérrel mosnám,
de kiével? A vér elfogyott. Ne kacagjatok
ártatlan népek, ti maradjatok tiszták,
Szentkirályszabadján nincsen halottatok.
Hosszú az út, a menet erőltetett.
Hős magyar nemzetem, szolgalelkeid
ma sem tudják mit cselekszenek.
Urunk Jézus Krisztus, bocsáss meg nekik.
Este van, este, csúf fekete este,
jeges zivatar csapkodja ablakom.
Megbélyegzettek lettünk, utastársaim,
vörösre mázoltuk a sárga csillagot.
Farkas Tibor
Nincsenek megjegyzések