Pogányvár Egy keszthelyi volt jóbarát emlékére Ki tudja hová sodor minket a szél mi lesz velünk, rám és rád mi vár? Életünk nemcsak...
Pogányvár
Ki tudja hová sodor minket a szél
mi lesz velünk, rám és rád mi vár?
Életünk nemcsak tenger választja szét
de ott lélekben találkozunk: Pogányvár.
Majd a vén diófa árnyékába ülünk
a nehéz kőasztal lapjára könyökölve
a múltról, és szép időkről emlékezünk
jó barátom, régi pajtásom, Lenke.
A júniusi meleg délutánban a nap
és a vén bor aranysárga tüze
testünkre, lelkünkre egyaránt hat
koccintsunk újra: egészségedre!
A csend lassan ránkborul, mint
védő palást, sál borítja nyakunk
a múló időt nem óra, idekint
madár hangja jelzi, kakukk, kakukk.
S legyél te Keszthelyen, én ideát
tízezer mérföld az semmi
lelki jóbarátoknak ne legyen gát
felfrissülni néha odamenni.
Kiloccsantott bor, lehajtott fej
áldozzunk a barátság oltáránál
az isteneket engesztelni kell
vihartól védett, lelki menedék: Pogányvár.
Farkas Tibor
Nincsenek megjegyzések