Nyolcvanasként hetvenkedve Az Amerikai Magyar Hírlap Online Hírajánlója június 20-án megírta, hogy Martin Landau 1928-ban, azon a napo...
Nyolcvanasként hetvenkedve
Mellékelem azt a karikatúrát, amelyet a rendkívül közvetlen színész beszélgetésünk közben készített rólam (e rajz, bekeretezve, azóta is szobám falát díszíti).
* * *
Alig néhány nappal a díjátadási ceremónia előtt beszélgettem az Ed Wood című filmben Lugosi Bélát megszemélyesítő – majd alakításáért Oscar-díjjal jutalmazott - Martin Landauval. Már első mondatával másnak még nem említett tényt közölt:
- Bennem is csordogál magyar vér. Édesapám tizenkét éves korában az Osztrák-Magyar Monarchia egyik határ menti kisvárosából jött Amerikába. Beszélt magyarul és németül, értett szlovákul, oroszul és lengyelül. Azt hiszem, magyarnak születetett. Az édesanyám ősei német bevándorlók voltak. New Yorkban születtem, a szüleim gyermekkoromban csak angolul beszéltek. Nekem tehát angol az anyanyelvem.
 |
| Földes Tamásnak Martin Landauról a beszélgetésük során készített fényképe |
- Járt már az „ősök földjén”, Magyarországon?
- Nemcsak jártam Budapesten, de remekül éreztem magam. Egy hónapig ott forgattuk a Simon Wiesenthal életéről szóló filmet. A Margitszigeti Nagyszállóban laktam, élveztem a gyönyörű várost, a remek művészeti és történelmi múzeumokat, az ízletes ételeket. És megkedveltem az embereket is.
Martin Landau egyike Hollywood legtöbbet foglalkoztatott művészeinek: több mint százötven filmben, félezernyi televíziós műsorban szerepelt. Korábban a New York-i Broadway egyik sztárja volt. Cary Granttől Robert de Niróig, Natalie Woodtól Sharon Stone-ig a legismertebb filmszínészek partnere; rendezte őt Alfred Hitchcock, Francis Coppola, Steven Spielberg és Woody Allen is. Gyermekkora óta a színpadra vágyott - kezdetben mégis folytatásos képregényeket írt, szerkesztett (e műfaj rendkívül népszerű volt az ötvenes évek Amerikájában).
- Szerette azt a munkát?
- Akkortájt még nem terjedt el annyira a televízió, mint manapság. Az emberek az újságból tájékozódtak, és falták a képregényeket. Tizenhét esztendős koromtól négy éven át dolgoztam egy New York-i szerkesztőségben. Ha fáradt vagyok, ma is a rajzolás az egyik hobbim.
- Miket rajzol mostanában?
- Nézzen rám!
Ceruzát ragad. Néhány vonás csupán, s előttem a rólam készült karikatúra. Miközben nevét a kép alá kanyarítja, hozzáteszi:
- A rajz mellett a festés a legpihentetőbb kikapcsolódásom... De mostanában inkább az írás érdekel. Írtam egy forgatókönyvet.
- Korábban kétszer jelölték Oscar-díjra: 1988-ban Francis Coppola, 1989-ben pedig Woody Allen filmjében nyújtott alakításáért. Most Lugosiért jelölték. Ismerte őt?
- Sose találkoztunk. Béla 1956-ban elhunyt, én egy évvel később jöttem Hollywoodba.
- A filmben Lugosiként magyaros kiejtéssel beszél. Mintha valamelyik barátomat hallanám. Ki tanította a mi jellegzetes „r” hangjainkra?
- Tulajdonképpen Béla segített. Filmjeivel és az interjúival... Valamennyi filmjét megnéztem. Megdöbbentem, milyen kiváló színész volt. Az ő idejében az angol teátristáktól nem vették zokon, ha nem az „amerikai angolt” beszélték, egy magyar színésznek viszont zseniálisnak kellett lenni, hogy Hollywoodban sztár legyen. S Béla zseni volt! Ezért is fájdalmas, mennyire félreismerték. Azt hitték, hogy megrögzött kábítószer-élvező. Valóban élt a morfiummal, de csupán azért, hogy erős fájdalmait enyhítse. Magyar katonaként megsebesült az első világháborúban. A későbbiekben akkor is használt morfiumot, amikor lelki bajok gyötörték.
- Mi bántotta Lugosit?
- Annak ellenére, hogy Béla már sikerrel alakította Drakulát a Broadwayen, a film producere nem rá gondolt. Ám a kiválasztott kolléga a forgatás kezdete előtt elhunyt, és csak akkor ötlött fel „annak a New York-i színésznek”, vagyis Lugosinak a neve... A Drakula sajátos sikert hozott Bélának. Népszerű volt a rémszerepben. Elkönyvelték hát Drakulának, s más filmekben is hasonló figurákat kellett megformálnia. Pedig már Magyarországon is kitűnő színésznek számított, Budapesten a Nemzeti Színházban Hamletet játszotta, volt Romeo is... Miközben az életét tanulmányoztam, megtudtam: amikor Liliom szerepére készült, Molnár Ferenccel kávéházakban üldögélt, hogy a tanácsait hallgassa. Rendkívül lelkiismeretes és romantikus színész volt. Hadd tegyem hozzá, hogy e remek kiállású férfiért rajongtak a nők. Az egyik tévéinterjúja az otthonában készült: fehér pulóverben, fehér nadrágban a halait etette. Vonzó jelenség volt. De láttam az utolsó nyilatkozatát is, amelyet drogelvonó kezelése közben, egy szanatóriumban adott. Öregen, betegen arról beszélt, hogy szeretne ismét dolgozni, új feladatokat remélt... Szomorú történet az övé!
- Egy másik magyar híresség, Jávor Pál, aki egykor ugyancsak a Nemzeti Színház tagja volt, öregen-betegen hazatért Amerikából, és megért még néhány szép sikert Budapesten. Lugosi nem tervezte, hogy visszatelepül?
- Beszélt arról is. Elmondta, hogy az akkori magyar kormány hazahívta. Házat, autót, személyzetet ígértek neki... de ő félt. Attól tartott, hogy mint amerikai színészt valamelyik Gulágra száműzik. Csapdát sejtett...
- Az önnel forgatott film címszereplője, Ed Wood, valóságos személy: színész, író és rendező volt. Baráti szálak fűzték Lugosihoz, gyakran szerepeltette őt. A filmbeli Lugosinak, Martin Landaunak kik a kedvenc rendezői?
- Hadd említsem rögtön az Ed Wood rendezőjét, Tim Burtont. De mindig szívesen dolgozom Francis Coppolával és Woody Allennel, akik barátaim is.
- Úgy hírlik, Woody Allen a nehéz emberek közé tartozik...
- Woody kétségkívül nem könnyű ember. Rendezőként viszont alkotótársainak tekinti és tiszteli a színészeket. Nem utasít, nem állítja be a jeleneteket: hagyja a színészt érzése szerint játszani-mozogni. S ha egyetért a szereplő elképzelésével, a jelenet máris rákerül a filmszalagra.
- Sűrűn találkoznak?
- Amikor New Yorkban vagyok, felhívom. Gyakran vacsorázunk együtt. Élvezetesek a beszélgetéseink.
- Ön tekintélyes színészpedagógus is. Kiket segített a pályára?
- Jack Nicholson három évig járt a színiiskolámba. De foglalkoztam Anjelica Hustonnal és James Deannel is. Örömmel tanítom a szorgalmas fiatalokat, lenyesegetem a hibáikat... ám az olyan növendékhez nincs türelmem, aki nem kellő alázattal készül a pályára.
- Lánya, Juliet is szerepel az Ed Wood című filmben. Folytatódik a művészhagyomány a Landau családban?
- Juliet igen tehetséges színésznő, Susan lányom egyik producere a Coppola rendezte Drakulának. Lányaim édesanyja is kiváló színésznő... de különváltan élünk.
- Lugosi megformálása az ön művészi pályafutásának egyik csúcsa. Van olyan álma, amelyik megvalósításra vár?
- Amint mondtam, mind komolyabban foglalkoztat az írás és a rendezés. Egyik vágyam, hogy a saját forgatókönyvem filmrevitele után megrendezzem annak a hölgynek az önéletrajzi munkáját, akit mostanság társamnak nevezhetek.
- A hölgy író?
- Színésznő. Egyetemistaként kosárlabdázott... arról az időszakról szól a forgatókönyve. Eredményes atléta volt, amellett végzett állatorvos is.
- Nem kevés. Mit tud még a hölgy?
- Száznyolcvanhárom centiméter magas, sudár, szőke és gyönyörű!... Mi más kell még?
- Gondolom, egy Oscar-díj Lugosiért...
* * *
...Oké. Megkapta!
Nincsenek megjegyzések