Nyolcvanasként hetvenkedem Egy Bayer Zsolt nevű, budapesti újságokba öklendező személy – akit véletlenül se neveznék újságíró-pályatá...
Nyolcvanasként hetvenkedem
Egy Bayer Zsolt nevű, budapesti újságokba öklendező személy – akit véletlenül se neveznék újságíró-pályatársamnak, még akkor sem ha egy ideig a Népszabadság munkatársa volt (majd pedig e mostani évtizedben - szégyenemre - az 1968-ban az én közreműködésemmel is életre hívott Magyar Hírlap alkalmazásában állt) az alábbiakat adta közre a facebook oldalán:
„Magyarországon él 2,8 millió tisztességes magyar ember, akik a FIDESZ-re szavaztak. A többi rohadt állat nyugodtan takarodhat innen a francba, még beléjük is rúgok kifelé menet, hogy minél messzebbre repüljenek. Szóval takarodó van picinyeim, ez már a mi országunk.”
Szegény Magyarország! – idézem a Móricz Zsigmond regényéből készült Rokonok című filmben elhangzott mondatot -, ha az ilyen Bayer-félék országa lesz a hon. Ami pedig az utánuk rúgást illeti, óhatatlanul visszacsengenek Hrubeczky nyilas házmester (egy személyben házparancsnok) búcsúszavai: 1944 vészes előjelű júniusában - amikor a vidéki zsidóságot már útnak indították Auschwitz felé, s nekünk az éjféli határidőig el kellett hagynunk az édesapám által 1912-től bérelt pesti lakásunkat - e Bayer-féleség Hrubeczky a ház kapujánál apám után rúgott: „Na végre, hogy már ezek is kint vannak!”.
Zsák a foltját - Bayer Hrubeczkyt. Szép magyar nevű... nem minősítem, micsodák.
Ilyenek voltak, vannak... de vajon meddig tűrik őket?
Nincsenek megjegyzések