Nyolcvanasként hetvenkedem Nem kedvelem a listázásokat. Baljós emlékeket idéznek. Nem sokkal a második világháború után egy vidéken...
Nyolcvanasként hetvenkedem
Nem kedvelem a
listázásokat. Baljós emlékeket idéznek. Nem sokkal a második világháború után
egy vidéken élő rokonomat B-listázták és elbocsátották állásából, mivelhogy
korábban közalkalmazott volt. (A kommunista hatalomátvétel után csaknem
százezer ember került hasonló sorsra). Az ötvenes évek elején a falusi
nagygazdák – a „középparasztok” – nevét írták a rettegett kuláklistákra, ami
sok jót nem ígért számukra. Az
1956-os szabadságharc leverése után azok
kerültek listára és „szerencsés esetben” csupán az állásukat vesztették el (finomkodó
kifejezést használva racionalizálták őket), akik csupán hallgatag tagjai voltak
valamelyik forradalmi bizottságnak. Egy alkalommal tudtomra adták akkoriban, hogy
engem is listáztak - újságírói állást nem kaphattam ugyan, de az illetékesek nyugtatgattak:
„Türelem-türelem, egyelőre várólistán van”. Nyolc éven át vártam-vártam, amíg
lekerültem ama listáról.
Amikor 1968-tól már a gazdasági reform napilapjának tekintett Magyar Hírlap főmunkatársa voltam, megjelent egy Gy. Károly nevű – ki-tudja-honnan-és-miért hozzánk pottyantott - férfiú, aki hogy hogyan nem megkedvelt engem (e rokonszenv nem volt kölcsönös), majd bizalmasan közölte velem: „Nyugi pajtikám, már készül a lista, hogy kiknek kell a szerkesztőségből eltávozniuk”. Majd mást is megtisztelt bizalmával, annak azt adta tudtára: „Mi tudjuk, hogy „a Magyar Hírlapnál üldözik a kommunistákat”. Több kinyilatkoztatása a főszerkesztőnk fülébe jutott – emiatt a hozzánk pottyantott fecsegőnek kellett rakéta-sebességgel eltávoznia.
...Napjainkban, a
miniszterelnök kifejezését idézve, „Soros-zsoldosokról” készült egy lista,
amely – az előzetes közlés szerint – kétezer nevet tartalmaz. Nem sokat kellett
várni rá, a Budapesten megjelenő, szebb napokat látott Figyelő című hetilap
„megszellőztetett” egy listát, amelyen a kétezerből 200 név szerepel. Hogy
hogyan nem, unokanővérem huszonéves leányunokája is rajta van. Ő történetesen a
Menekült-Migránsokat Segítő Szervezet tagja. Előkelő környezetbe került, hiszen
zsoldos-társainak számít a Közép-Európai Egyetem (a CEU) több professzora – köztük
néhány korábbi miniszter, egy fideszes is -, továbbá a Magyar Helsinki
Bizottság, a jogvédő Amnesty International, a Társaság a Szabadságjogokért, a
korrupcióellenes Transparency International, az Eötvös Károly Intézet, a Romaversitas
Alapítvány számos munkatársa.
A kétszáz csupán
tíz százaléka a kétezernek. Vajon kik tartozhatnak a kilencven százalékhoz - a még
meg nem nevezett 1800 „zsoldoshoz”? Hadd idézzek fel egy történetet az ötvenes
évekből. Az Ifjúsági Színház rákosista igazgatója rendre e szavakkal kezdte a délelőtti
próbákat: „Elvtársak, legyünk éberek, mert az ellenség közöttünk van!”. A
színészek (tán’ még emlékeznek a velem egyidős olvasók a nevekre) Csákányi
László, Rozsos István, Pataky Jenő, Petrik József, Mádi Szabó Gábor, Somogyvári
Rudolf egymásra néztek: „Ki lehet közöttünk az ellenség, talán te?”... Nos,
miután a Soros-listán civileket is megneveznek, nem tudhatom, hogy szerepelek-e
a maradék 1800-ban. Ha igen, nem kerültem rossz csapatba, hiszen a rendszerváltást
megelőző években Soros Györgytől kapott ösztöndíjjal tanulhatott Oxfordban,
vagy más amerikai egyetemeken a Fidesz több mai vezetője, köztük Orbán Viktor
miniszterelnök, Kövér László, az Országgyűlés elnöke (aki - élve az
ösztöndíj-adta lehetőséggel - a közép-európai társadalmi mozgalmak kutatásával
foglalkozott), Deutsch Tamás és Szájer József Európa Uniós képviselők, Varga
Mihály nemzetgazdasági miniszter, Kovács Zoltán kormányszóvivő, Schmidt Mária,
a budapesti Terror Háza Múzeum főigazgatója, Stumpf István alkotmánybíró...
...Olykor
eltűnődöm azon, mi lett volna ha?... Ha 1983-ban, amikor az ellenzéki mozgalmak
már bimbóztak, nem távozom el Magyarországról? Akkor tán’ idézhettem volna –
idézhetném - Arany János sorait: „Hej! ha én is, én is köztetek mehetnék, Szép
magyar vitézek, aranyos leventék”... Dehát mentem. Pontosabban: jöttem.
Amerikába. Igaz, Soros-ösztöndíj nélkül.
*
Korábban megjelent írásaim a cikk alatt a „Cimkék: Földes” linken keresztül olvashatók
Nincsenek megjegyzések