Soros avagy Seress? Úgy tűnik, valóban igaz (ha magamba nézek, bizonyságát érzem), hogy az ember (oké, az emberek egy része) nyolcvan f...
Soros avagy Seress?
De előbb továbbadok egy viccet – egy „tanmesét” - , amelyet Magyarországon élő barátomtól hallottam:
„Akinek van füle az hallja: Szavazz a demokratikus baloldalra???” Diák-gyerekek táboroznak. A táborvezető demokratikus érzelmű ember - különben is, hadd gyakorolják a gyerekek a politikát! Szavazásra teszi fel tehát a gyerekeket foglalkoztató legfontosabb kérdést: mi legyen a másnapi ebéd? A szavazás rendben lezajlik. Az eredmény a következő: rántott hús negyven százalék, tojásos galuska húsz százalék, gulyásleves tizenhat százalék, rakott krumpli tizenhárom százalék, mákos tészta kilenc százalék, kelkáposzta főzelék két százalék. Rendben, akkor legyen rántott hús! Még mit nem?! Hiszen hatvan százalék a rántott hús ellen szavazott! A többség nem rántott húst akar! Egyesítsük az ellenszavazatokat! Győzzük le a rántott húst! Jól van gyerekek. Öntsük össze a tojásos galuskát, gulyáslevest, rakott krumplit, mákos tésztát és kelkáposzta főzeléket. Ki szavaz arra, hogy ez legyen az ebéd?...
Hogyan fogalmazott – Shakespeare szerint – Hamlet dán királyfi hűséges hívének és barátjának? „Több dolgok vannak földön és égen, Horatio, mintsem bölcselmetek álmodni képes”. Noha álmodni nem szoktam, legfeljebb álmodozni (azt is vajh’ minek?), Shakespeare-nek viszont hiszek. Vannak dolgok, amelyeket nyolcvanasan hetvenkedő „bölcselmem” felfogni képtelen. Például azt, ami a fenti tanmese lényege: miért képzelte az önmagát „baloldalinak-liberálisnak-középre húzó néppártinak” vélő ellenzék, hogy - miközben mindegyik ugyanazt, de másként akarja - képes lesz legyőzni a kormánypártot.
Oké, az ellenzéki pártok vezetői most mea culpáznak és sorra lemondanak - a jelek szerint jövőbe látó Seress Rezső dalával példálózom: „Gyere Bodri kutyám, szedd a sátorfádat/ Megcsaltak bennünket, kövesd a gazdádat/, Téged bottal vertek, engem kacagással:/ Gyere Bodri, majd csak megleszünk egymással!”. De hogy a kudarcot vallott laza szövetségből kik lesznek – lesznek-e egyáltalán? - a korábbiaknál alkalmasabbak, azt bölcselmem elképzelni se sejti. Még kitotózni se próbálom. Nem sejtem azt se, hogy az élről hátrább lépők danolták-e, hogy „Fizetek főúr, volt ezer remény, és egy választás (!), amit elrontottam én...”
Seress Rezső soraival persze a nyerteseknek is üzenhetek (szándékosan nem nevezem őket győzteseknek... a Las Vegas-i kaszinókban olykor nyerek, de sosem győzök). Elsőként azt a seressi örökigazságot ajánlom figyelmükbe, miszerint: „Mert egyszer fent és egyszer lent a kerék, hogy mikor elég, tudja a sors. Mert egyszer hoz és egyszer visz szép reményt, sok színes reményt, ilyen a sors. A sorssal pajtás vitázni nem lehet, mert egyszer rossz és egyszer nagyon szeret”. De vajon-érti, tudja-e ezt mindenki? Tudják-e azok is, akik a vándorbotot kezükbe vevő sorsüldözöttekkel riogatnak? Azokkal, akik más istenekben hisznek. Akik jobb megoldás híján korábbi életüket-otthonukat odahagyva menekülnek lángban álló szülőhazájukból, földig rombolt házukból egy jobb élet – ha úgy tetszik, csupa nagy betűvel az ÉLET – reményében. S akikkel napjainkban szerte Európában oly módon riogatnak, hogy majd megerőszakolják lányainkat-asszonyainkat, hogy elveszik az állásunkat, hogy miattuk kisebbséggé válhatunk saját hazánkban, talán az egész glóbuszunkon.
Értik-e, tudják-e ezt azok is, akik egy 88 esztendős férfi nyakába varrnák a felelősséget, miszerint ő – nevezzük nevén hazánk szülötte, Soros György – szabadítaná ránk ama „migráncsokat”? De van-e bizonyíték eme állításra? A történtek, a megannyi méltatlan támadás után értem, hogy a Soros-alapítvány központja elhagyja Budapestet és Berlinbe teszi át a székhelyét. Ám ezzel semmisem változik. A magyar fővárosnak nemzetközi hírnevet adott az alapítvány ottléte - csakhogy működjék a világ bármely pontján, a jövőben is támogatja-segíti a megítélése szerint arra méltókat, vagy arra rászorulókat. Azt az ellentmondást viszont végképp nem értem – ami vagy igaz, vagy nem - , miként lehet, hogy tavaly a „visegrádi négyek” államai közül Magyarország fogadta be a legtöbb „migráncst”: egymillió lakósra számítva 130-at, miközben a cseheknél, a lengyeleknél és a szlovákoknál a húszat sem éri el a szám. Hogy is van ez?
A Sorosra szórt szitok-szavak helyett inkább Seress Rezső dalba foglalt javaslatát ajánlom valamennyiünk figyelmébe:
„Szeressük egymást gyerekek, A szív a legszebb kincs. Ennél szebb szó, hogy szeretet a nagyvilágon nincs. Az élet úgyis tovaszáll, a sír magába zár. Szeressük egymást gyerekek, mert minden percért kár”...
Régi lemez? Meglehet az. Az is lehet, hogy giccses közhely. De csak az válhat közhellyé, aminek igazságtartalma van. Ezért is érdemes lenne megfontolni! Mert való igaz, hogy kár minden gyűlölködésre pazarolt percért. Hiszen lehetne kölcsönös fogcsikorgatás nélkül, másképpen is...
...És önmagamat se értem. Ha egyszer azt írtam nyomtatott Hírlapunk hasábjain, hogy a jövőben nem foglalkozom a honi politikával, akkor most miért? Talán az általam közelről ismert, több alkalommal ugyancsak sorsüldözött - kereken ötven esztendeje elhunyt -Seress Rezső emléke késztetett rá?
Nincsenek megjegyzések