Földes Tamás: Jelen!

Nyolcvanasként hetvenkedem - Földes Tamás rovata Az elmúlt héten “Legénybúcsú” címmel befejeztem azt a negyed százados munkálkodásomat...

Nyolcvanasként hetvenkedem - Földes Tamás rovata

Az elmúlt héten “Legénybúcsú” címmel befejeztem azt a negyed százados munkálkodásomat, amit a nyomtatásban megjelenő Amerikai Magyar Hírlapban – kedvem szerint, szabadelvűségemet mindvégig megőrizve – műveltem. Amikor valamelyest bánatosan pontot tettem ama utolsó cikkem legutolsó mondatára, még nem tudtam, hogy lapunk új formában, az interneten él tovább, s íly módon a világ bármely táján olvasható lesz.

Ennek feltétele persze, hogy akik az online-formátumot szívesen fogadják, tájékoztassák ennek létéről mind a szülőhazánkban, mind a nagyvilágban élő rokonaikat-barátaikat- ismerőseiket, akik akár további olvasókat is toborozhatnak. Remélem, hogy íly’ módon a korábbiaknál többekhez szólhatunk.

Ténykedésemet úgy folytatom, ahogy tettem eddig is. Szándékomban áll hírt adni Los Angeles, és mostani otthonom, Las Vegas eseményeiről, a helyi magyarokról, a kulturális eseményekről, csipkelődő rossz szokásomat nem feledve továbbra is komputerembe kopogok humoros szösszeneteket, s alkalmanként múltbeli emlékeim tárházából is visszaidézek egyet-mást. Hiszen hosszú életem során megannyi jó (és olykor rossz) emléket raktároztam el.

Néhány mondat most induló sorozatom állandó címéről! A hetvenkedésem mikéntjét két évtizeddel ezelőtt alkalmaztam először egy versikémben, akkor így hangzott: „Életem a játékszerem/ - Hatvanasként hetvenkedem”. Öt esztendeje, a Los Angeles-i Egyesült Magyar Házban rendezett „Nosztalgia75kabaré” műsoromban már úgy fogalmaztam: „Hetvenesként hetvenkedem”. Nos, márciusban beléptem a nyolcvanasak táborába, s ez indokolja, hogy az Amerikai Magyar Hírlap online változatában rovatom főcímeként alkalmazzam. Hogy lesz-e majdan „kilencvenesként”, azt természetesen nem sejthetem, hogy meddig leszek képes kajánkodva fricskázni a fricskázást kiérdemlő közszereplőket, azt a jövő – meg a közszereplők maguk – döntik el.

Az olvasók megtisztelő figyelmét előre is köszönve maradok, aki voltam –

Tamás